Von: Krivánszki Lajos
Gesendet: péntek, 2010. január 29. 21:22
An: 'Kutasi József'
Betreff: Bóna Mária Ilona: Azt hiszem be fogom fejezni a levelezést, mert nem szeretnék belehalni a hiábavaló küzdelembe!
Kedves Kutasi Úr!
Nem tudom miből gondolja hogy ez a nemzet illetve az Ön levelező listáján lévők, halottak, vagy inaktívak lennének. Én sem vagyok az, hiszen nap mint nap erősítem a csüggedőket és próbálok tenni a hazámért mind a cikkeimmel, hiszen az is fegyver, mind a ténykedéseimmel. Mit kellene tenni Ön szerint? Fejjel rohanni a falnak, Hiszen az ellen épp erre vár. Nem lehetséges az, hogy inkább az ön apátiáját, ami érthető, akarja másra hárítani, mentve ezzel a saját lelkiismeretét Önmaga előtt? Magunknak nem hazudhatunk. Nem bántani akarom, higgye el.
Ráadásul én nem az öszödi beszéd után eszméltem rá hogy magyar vagyok a saját hazámban és ragadtam zászlót, hogy aztán a nagy nemzetrothasztó gépezet bedaráljon, összezavarjon és később félretegyen az útból. Ezt a háborút én már serdülőkorom hajnalán elkezdtem, tisztelettel emléküknek tetteimmel mécsest állítva, gondolok itt a 48-as, a két világháborús és 56-os magyar hőseinkre.
Tudja ezért nem tudok hinni már régóta a magát jobb és bal oldalinak hazudó pártoknak, beleértve a Jobbikot és a Fideszt is. Bár maradtam volna naiv egyszerű szürke tömeg, de nem ezt a küldetést kaptam az Istentől és őseimtől.
Leveleit köszönettel vettem, de kérem ne sértődjön meg, én nem kértem levelet Öntől, bár minden hasonló levél megtisztel és minden elismerésem az őszinte szavak írójának, de csak annak.
Ha gondolja ne küldjön több levelet, adja fel nyugodtan, mi az inaktív pszichológiai alanyok majd tesszük maguk helyett is azt ami a magyarok Istene előtt is helyes és értelmes.
Szép napot adjon az Isten!
vitéz Krivánszki Lajos
