Feladó: NyuMaEgy
Dátum: 2014. február 1. 10:39
Tárgy: 1956 igazsága
Címzett:
Kutasi József Antal
Íme a teljes igazság 1956-ról
címmel küldött emailt egy ismerősöm melyben Ifj. Tompó László a teljes igazságot próbálja megismertetni a magyarokkal 1956-ról. Írja, hogy " Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel. David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, '56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében ("Felkelés")".
Elgondolkoztam, 56 év után kell a magyaroknak megismerni az igazságot, azt, ami Magyarországon történt egy brit történésztől? Ez szégyen gyalázat a magyarságra. Miért nem lehet tudni az igazságot, legyen az jó, vagy rossz, hogy tanulni lehessen belőle? Kíváncsiságból utána néztem a könyvnek, a brit történész 18 éves volt 1956-ban és nem volt Magyarországon, tehát csak másoktól, s azok véleménye után írta meg a könyvet. Felhasználta Nagy Imre tárgyalását, már megjelent írásokat, katonai, rendőrségi, diplomáciai adatokról, a menekültek valló-másait a könyv írására. Az író ismerteti az események, dokumentumok forrásait, amivel bizonyítja azoknak igazságát, s így elfogadhatók. De magáról a forradalomról nem írta meg a teljes igazságot. Nem írhatta meg, mert ő nem volt ott, aki ott volt, sokan még a családtagjainak sem mondta meg. Aki teljesítette a hazáért való kötelességét és részt vett a forradalomban, az börtön, vagy halálbüntetést kapott, ha el nem menekült. Így a győztesek, a szovjet tankok segítségével újra hatalomra jutott kommunisták írták meg a történelmet az 1956-os szabadságharcról - a forradalomról - az ellenforradalomról - felkelés - lázadás - fasisztá-nácik támadásáról. Lehet válogatni a kifejezé-sekben, a magyar kormány sem tudta eldönteni mi 1956 igazsága. Az emigrációban sincs egyetértés. Nem lehet tudni, hogy kik voltak többen a menekültek között a kommunisták, vagy a páton kívüliek, a szabadságharcosok száma egyre nőtt, 1990-ben már több volt, mint 1956-ban. Ezek Kádár és elvtársaitól hallottak a forradalomról, Nem lehetett tehát a teljes igazságot megtudni 1956-ról.
Mivel a legmagasabb Magyar Szabadságharcos Emlékművet mely Los Angelesben van, immár eltulajdoní-tották az álszabadságharcosok, (van, akik a Szovjetunióba töltötte a forradalom napjait, barátaim kértek, hogy mivel azt én terveztem írjam meg a történetét. Az Emlékmű függvénye a forradalomnak így a személyes tapaszta-lataimat leírtam a forradalomról. Az írottakat nem akarták kinyomtatni Magyarországon, pedig azok igazak. Majd az AdLibrum kiadó elfogadta s megegyeztünk 220 oldalas terjedelemben. Elküldtem a kéziratot, az 144 oldalt töltött ki, a nyomtatásra rövid határidő volt. Hogy kitöltődjön a 220 oldal, a II. Fejezetbe összeszedtem újságokban, értesítőkben megjelent cikkeket, képeket, az Ontarioi Magyar templommal kapcsolatos írásokat. Így került a könyvbe a Cigándról elszökött pap, Szabó Sándor a reformátusság történelmében egyedülálló a magyarságra szégyenletes csalásai, hazugságai, törvényszegései és bérgyilkosságra való felbujtásai.
A könyv megjelent 2011-ben Dicscsőség a Hazáért elesett Hősöknek címmel melyben a tiszta igazság van írva. A könyvről Áder János Köztársasági elnök, a hozzám küldött levelében többek között azt írta, hogy:
„Az 1956-os események bemutatása különösen érdekes és hiteles olvasmány egy szemtanú
tollából, így külön öröm, hogy lehetővé tette, hogy a magyar fiatalok új nézőpontból ismer-
hessék meg hazánk történelmének egyik legfontosabb mérföldkövét."
De az elvtársaknak még ma sem tetszik az igazság, ugyanakkor tudjuk, hogy az ördög nem alszik a hamis pap Szabó Sándor elment az egyház pénzén Budapestre, talált egy jól futó ügyvédet és beadtak egy feljelentést a Markó utcai Bíróságra becsületcsorbítás és rágalmazásért és be akarták tiltatni a könyvet. Idáig még nem sikerült, az ügyvédet feljelentettem, mert nem válaszol, s nem tartja be a törvény által előírt szabályokat. De ez egy másik könyv anyaga.
Visszatérve David Irving könyvére, pirossal van írva a megjegyzéseim. Az 255. oldalon írja; "A hadsereg most a Parlament előtt áll és várja a vezért.22 Nagy szeme megakad egy számára barátságtalan látványon: lát egy lyukas zászlót, amiből kivágták a kommunista címert. Milyen nagy ez a tömeg? kérdi. Kétszázezren lehetnek, becsüli meg valaki. Nagy mereszti a szemét. A háború alatt beszélnie kellett milliókhoz rádión keresztül, de sohasem beszélt élő emberekhez, hacsak nem a Párt által összetoborzott hallgatósághoz. Végigsimítja szemöldökét zsebkendőjével, megnézi schaffhauseni aranyóráját és hallgatásba burkolózik. Miután senki sem szól semmit, az autó megáll száz yardnyira a Parlament főbejáratától. Itt olyan sűrű a tömeg, hogy ezt az utat gyalog kell megtenni. A két ember szorosan közrefogja. Mások az ajtóhoz segítik őket. Eresszük Nagy Imrét! Ez Nagy Imre! Jön, hogy beszédet mondjon! A rendkívül aggodalmaskodó Nagy Imre besietett a Parlament épületébe. A kőfalakon keresztül is hallotta a tömeg kiabálását. Erdei Ferenc kalauzolta ki az erkélyre egy mikrofonnal. Ő és Fazekas fogták a karját, nehogy véletlenül a mélybe zuhanjon. Közel állt hozzájuk Tóbiás Áron, a rádiós újságíró, készen arra, hogy kommentárt diktáljon magnószalagra.
Ebben a pillanatban valami megmagyarázhatatlan történik: autók érkeztek a térre, kiabáló emberekkel. Mindenki menjen a Rádió épülete elé!26 Az ÁVH-sok tüzet nyitottak az egyetemistákra!.27 Ezt csak Nagy Imre beszéde után kiabáltam azelőtt még nem vlt lövöldözés. Egy egyetemista lány, Lányi Ildikó bizalmatlan; arra gyanakszik, hogy ez tipikus kommunista trükk a tér kiürítésére.28 A történész Szolnoki László is gyanakszik. Azt gyanítja, hogy Gerő tudatosan egy Poznan-típusú felkelést provokál, hogy bebizonyítsa nélkülözhetetlenségét és Nagy Imrét egyszer és mindenkorra eltegye az útból. Szolnoki figyeli az autókat a hangosbeszélőjükkel. Azt tudatják, hogy: Magyarokat gyilkolnak!. Mindenki a Rádióhoz!.29 Tudja-e valaki, hogy kik ezek az alakok? Kérdezi az egyik autó mellé furakodva. De senki sem tudja. A Dicsőség a Hazáért elesett Hősökre című könyvben részletesen le van írva a hangszórós autó szerepe mely irányította a tömeget, meggyőzte a Margit hídon jövő katonákat, akik a felvonulók szétverésére voltak kirendelve, hogy az ÁVO-sok lövik a felvonulókat a rádiónál, menjenek megszüntetni a vérontást. Az autóban Bogár Gyula, Pesti Jóska, két fiatal fiú és három katona volt, azok neve ismeretlenek. Ha az ÁVH-sok nem lőnek a tömegbe nincs mit mondani s a tömeg csalódottan, de hazament volna. A rádiónál lévőket a katonaság segítségével szétoszlatták volna s nem lett volna forradalom. Olyan sötét van a téren, hogy az emberek nem ébrednek tudatára, hogy az erkélyen álló ember az a Nagy Imre, aki mellett egész nap tüntettek.30 Aztán egy villanykörte kigyullad a korlát mögött, és a kiabálás abbamarad. Egy óceánnyi arcot lát Nagy Imre maga előtt. Belekiáltja a mikrofonba: Elvtársak! Semmi sem történik. Valaki észreveszi, hogy nem lehet hallani a hangot. Csavar egyet a mikrofonon. Nagy Imre megismétli az üdvözlést: Elvtársak! Elvtársak, kedves? Mi nem vagyunk elvtársak! Le az elvtársakkal! Mi magyarok vagyunk! Mint a vízbe dobott kő, hullámzott a tömegben: - Nem vagyunk elvtársak! Mi magyarok vagyunk! Kiáltott vissza a tömeg.
Fülsiketítő füttykoncert következik; olyan, amilyen a futballmeccseken szokott lenni, öngól alkalmából. Nem vagyunk elvtársak, fújj, le vele. Kiabálták vissza. Nagy megzavarodik, dühös. Egy része az embereknek segít neki. Nem vagyunk elvtársak! Idegesen megigazítja cvikkerét, és újra próbálkozik: Honfitársaim és barátaim! A füttykoncert óriási éljenzéssé változik. Nem volt újra próbálkozás, nem volt éljenzés, hangos volt a bekiabálás. A tömeg érzékeli a milliméternyi engedményt is. talán még arra is rá tudnák venni Nagy Imrét, hogy kifizesse azt a kötelet, amire őt magát és az egész rendszert felakasztják. Nagy folytatja előre elkészített beszédét, de nem ér el a végéig. Nem tudta folytatni olyan hangos volt a kiabálás, Jóemberek, legyenek türelemmel! A Központi Bizottságnak mindenről gondja lesz, hangzik az üzenete. Ez nem hangzott el. nagy volt a kiabálás, éneklés. A tömeg türelmetlen, csalódott. Annyi biztos, hogy Nagy Imre nem Kossuth Lajos, nem ért a tömeg nyelvén, és nincs villámgyorsan működő ösztöne. Megkéri a tömeget, hogy énekeljék el a Szózatot (Vörösmarty Mihály hazafias, magasztos hangú költeményét). Énekelték a szózatot, de nem Nagy Imre kérésére. ő hamar bement az erkélyről.
Ez nem kommunista mozgalmi dal; ez újabb milliméternyi engedmény. Aztán arra kéri a tömeget, hogy menjenek haza nyugodtan. De a tömeg rátapintott a lényegre és abból nem enged. A Szózat után (amelynek első sora így hangzik: Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!. hangos szóval, kihívóan így kiáltanak fel egyesek: Nem megyünk haza! Együtt maradunk!31 Nagy rövid ideig az erkélyen marad. Még akkor is ott áll, amikor egy fiatal irodalomkritikus, Lukácsy Sándor . vékony bajuszát pödörgetve beront a Nagy mögötti terembe: Aczél, meg kell mondanod Nagy Imrének, hogy az ávósok lövik a tüntetőket. Lent a téren az egyik hangosbeszélő visszhangozza a hírt: A Rádió épületéhez! Az ávósok lövik a tüntetőket! Nagy visszabotorkál az erkélyről. Csak most ébred a tudatára, hogy a helyzete mennyire bizonytalan. A tömeg oszlani kezd. Beszédét ellenséges csend fogadta. Senki sem tapsolt.
Nem akarom Irving könyvét cenzúrázni, de a forradalomról írottak nem fedik a teljes igazságot. Azt Irta, hogy a rádiónál elfogott ÁVH-sokat a pincébe vitték, majd szabadon engedték őket, s a rádiót hajnal 4 órakor elfoglalták a felkelők. Az igazág; a rádiót csak 24-én délelőtt 10 órakor foglalták el. Az ÁVH-sokat a Trefort utcai rendelőbe kísértük, hogy majd a bíróság fog elítélkezni felettük. Védtük őket a forradalmárok sűrű sorfala között, a civilek ütéseitől, melyből mi is kaptunk, agyon akarták verni őket. Onnan másnap szabadon engedték őket.
A siralmas az, hogy hazánkban, általunk, a világ történelmében egyedülálló szabadságharcot kezdtünk a népeket elnyomó istentelen kommunizmus, és a világ legerősebb hadserege ellen és azt meghátráltattuk, majd 34 év után a megszűnt. Ennek igazságát nem ismeri a magyar nép. Pedig, ha ismerné, és kiszámítaná, hogy mily sok billió dollár, halál és vérveszteség, küzdelem és rombolástól mentette meg a világot a forra-dalmárok vére a világot, jogosan követelhetnék, hogy adjanak igazságot és jóvátételt a magyaroknak 1918-tól.
Sajnos erre nem került s nem került sor, mert a Magyar Parlament nagy részétet még mindig az elvtársak és azok leszármazottjai uralják és nép fizeti a kommunistáknak adott kölcsönöket.
Bogár Gyula
DAVID IRVING. FELKELÉS! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956
Első angol kiadás: David Irving: Uprising! 1981.
Kapható: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Budapest 62. Pf. 849.
