Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2014. augusztus 5., kedd

19.113 - ​Prof. Dr. DR. Hc. DSC (MTA) Szalma József, egyetemi tanár, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, elnök (Újvidék- Budapest)


Feladó: Szalma Jozsef
Dátum: 2014. augusztus 4. 23:39
Tárgy: 
 Nem csoda, hogy a Vajdaságban ma már alig 25o.ooo magyar maradt.
Címzett: Kutasi Jozsef Antal <jozsef@kutasi.eu>

Tisztelt Kutasi  József Antal!


Abban reménykedem, hogy egészségi állapota jobbra fordul. Igazat adok Önnek abban, hogy sajnos, a magyarság népességi mutatója mindinkább rosszabb. Ezt a délvidékre – a Vajdaságra nézve is megerősíthetem. Valahol a hatvanas években a volt jugoszláviai népszámlálás során összese 52o.ooo vallotta magát magyarnak, azzal, hogy kb. 95. százalékuk a Vajadaságban volt honos. A délszláv háborúk, sajnos diszkriminatív módon viszonyultak a magyarsághoz. A horvátok honvédő háborúja során tudomásom szerint igen sok magyart vontak be, de a szerbek különösképpen szívesen sorzoták a magyarokat.

​​
Nem csoda, hogy a Vajdaságban ma már alig 25o.ooo magyar maradt. Annak ellenére, hogy a délvidéki magyarság politikuma és civiltársadalma szemben állt,kezdettől fogva, a konfliktusok háború útján történő „kezelésétől".  Tudomásom van arról is, hogy a Trianon előtti Erdély magyarsága mára már egy és fél millióra csökkent, bár ponts adataim nincsenek. Szlovákiára, felvidékre nézve kb. hatszázezer magyarrról szólnak a bizonytalan adatok. A lélekszámbeli fogyatkozás minden ún. utódállamban drasztikus.Ismeretes az, hogy a magyar politikum nem figyelt fel a vagyon-visszaszármaztatás jelentőségére.  A hivatalos nyelvhasználat döcög Szlovákiában és Romániában is, nemkülönben Szerbiában. A határon túli politikumnak ebben a tekintetben (is) volt egy igen fontos tévedése. Nem vette figyelembe az európai Nyelvi Jogkról és Nemzeti Kisebbségi Jogokról szóló Chartákat. Kb. 2oo3. évieket. A határon túli (magyar) politikum, sajnos, e Chartákat nemigen tanulmányozta át. Ezeknek ellenében, gondolom, a határon túli magyarság kárára, belső jogként azt képviselte, hogy a hivatalos nyelvhasználat ott kel érvényesülsjön, ahol a kisebbség legalább 2o százalékát képezi a település nemzeti összetételének. Azóta, sajnos, igen sok szerbiai, erdélyi, talán felvidéki település elvesztette jelzett akár 2o százalékos lakossági arányát. Ennél fogva, lege artis, ezeben az önkörmányzatokban a magyar elvesztette hivatlos nyelvét. A két, azaz három  ország nemigen tartotta be a Nemzeti Kisebbségek Oltalmáról  szóló európai Charta szabályait, mely szerint tilos a nemzeti kisebbségek által lakott régiók, kormányzati oldalról törtnő tudatos, szándékos  betelepítése, a nemzeti kisebbségek arányának csökkentése céljából. Ugyanakkor a  kisebbségekről szóló Nyalvi Charta egy szót sem szól százalékos nyelvi jogokról. Legalábbis a neztei kissebbségek által hagyományosan lakott régiókban.

 

A vagyon-visszaszármaztatás ügyében tudomásom van arról, hogy az immáron EU-s Romániában annak kidején az ortodox egyháznak olyanm vagyont is „vissza származtattak, ami sohasem volt ennek az egyháznak a tulajdonában. Szerbiában pedig a mezőgazdasági földek tekintetében állami közvetítéssel, hihetetlen mennyiségű földeket játszottak át olyanoknak, akik a vajdaságban nem éltek hagyományosan, húsz-harmincezer hektárnyit. Annyit, ami az osztrák magyar monarchiában sohasem volt, senkinek.       

 

Nagy kérdés, hogy oda figyelünk-e a jelenségekre, egymásra.

​​
Prof. Dr. DR. Hc. DSC (MTA) Szalma József, egyetemi tanár, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, elnök (Újvidék- Budapest)