Feladó: mandinka.bt
Dátum: 2016. december 5. 19:14
Tárgy: Alkotmánybírságok: bátor pillanatok!
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai
Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 38. § (1) bekezdése alapján az Alaptörvény XIV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint az E) cikk (2) bekezdésének értelmezését indítványozta.
XIV. cikk (1) | Magyar állampolgár Magyarország területéről nem utasítható ki, és külföldről bármikor hazatérhet. Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet kiutasítani. Tilos a csoportos kiutasítás. |
XIV. cikk (2) | Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. |
XIV. E cikk (2) | Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. |
Az alapvető jogok biztosa szerint az ügyben érintett konkrét alkotmányjogi probléma az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott határozata, amely az Olaszországban és Görögországban tartózkodó menedékkérelmet benyújtott személyek más tagállamokba történő áthelyezéséről rendelkezik. Íme az ezzel kapcsolatos céltudatos kérdései:
- Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésének a külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó feltétlen tilalma a más állam által végrehajtott jogellenes csoportos kiutasítás megvalósításához nélkülözhetetlen, a magyar állam szervei vagy intézményei által végrehajtott eszközcselekményre is kiterjed-e, vagy csupán azokra az esetekre vonatkozik-e ez a tilalom, amikor a külföldinek kimondottan a magyar jogalkalmazó szervek közhatalmi aktusának következtében kell Magyarország területéről távoznia?
- Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében jogosultak-e, illetve kötelesek-e a magyar állami szervek és intézmények az Európai Unióban megvalósuló államközi együttműködés keretei között hozott olyan intézkedések végrehajtására, amelyek ellentétesek a magyar Alaptörvénynek az alapvető jogok tartalmára vonatkozó rendelkezéseivel? Levezethető-e az Alaptörvény rendelkezéseiből, hogy amennyiben a magyar intézmények és szervek nem jogosultak, illetve kötelesek az ilyen intézkedések végrehajtására, mely magyar intézménynek áll jogában ezt kimondani?
- Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése alapján az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékéhez kötött hatáskörgyakorlás korlátozhatja-e olyan uniós jogi aktus végrehajtását, amely nem alapul a Magyarország által a többi tagállammal kötött alapító szerződések alapján az Európai Unió részére átadott hatáskörökön? Levezethető-e az Alaptörvény rendelkezéseiből, hogy amennyiben a magyar intézmények és szervek nem jogosultak, illetve kötelesek az ilyen intézkedések végrehajtására, mely magyar intézménynek áll jogában ezt kimondani?
- Értelmezhetők-e az Alaptörvény E) cikkében, illetve a XIV. cikkben foglaltak oly módon, hogy azok felhatalmazást adhatnak arra, illetve korlátozhatják, hogy az Európai Unió jogi keretei között folytatott együttműködés részeként magyar intézmények és szervek az Európai Unió más tagállamában jogszerűen tartózkodó külföldi személyek jelentős csoportjának, a csoportot alkotó személyek egyéni és személyes helyzetének vizsgálata nélkül, az érintettek beleegyezése vagy erre utaló szándéka nélkül, az érintetteknek egy nagyobb csoportból, objektíven előírt kritériumok alkalmazása nélkül történő kiválasztása útján történő áthelyezését intézményi eljárásuk útján lehetővé tegyék?
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány jogosulttól származik, az Alaptörvény értelmezésére irányul, azaz megjelöli az Alaptörvény értelmezni kívánt konkrét rendelkezéseit. A testület a hatáskörei gyakorlása során vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Határoztában rögzítette: az Európai Unió az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bírósága révén az alapvető jogok kielégítő védelmét biztosítja. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság "nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről", és biztosítania kell, hogy a közös hatáskörgyakorlás sem járhat az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével, nem sértheti Magyarország szuverenitását és nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével sem.
Hangsúlyozza: az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése értelmében az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. Mivel az alapjogok védelme elsőrendű állami kötelezettség, így minden más csak ezt követően érvényesülhet. Ennek következtében nem mentesülhet a felelősség alól a tagállam az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt sem arra való hivatkozással, hogy uniós jogot hajt végre
A Taláros Testület az alkotmányos identitás védelmét "egyfajta, az egyenjogúság és kollegialitás alapelvein nyugvó, egymás kölcsönös tisztelete mellett folytatott alkotmányos párbeszéd keretében, az Európai Unió Bíróságával szorosan együttműködve" látja indokoltnak biztosítani. Hangsúlyozza: aközös hatáskörgyakorlás nem sértheti Magyarország szuverenitását másrészt nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével sem. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásával ugyanis nem szuverenitásáról mondott le, hanem egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé. Magyarország alkotmányos önazonossága olyan alapvető érték, amelyet nemzetközi szerződéssel sem lehet lemondani, attól csak a szuverenitás, az önálló államiság végleges megszűnése foszthatja meg Magyarországot. (AB határozat az Alaptörvény rendelkezésének értelmezéséről: X/3327/2016.)
A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Salamon László pedig különvéleményt csatolt.
Közveszéllyel fenyegetés.
A Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.379/2013/16. számú ítélet a Fővárosi Törvényszék 8.B.1414/2010/166. számú ítélet,és a Kúria Bfv. I. 588/2015/5. sorszámú ítéletalaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulóalkotmányjogi panasz vizsgálata.
A Fővárosi Törvényszék 18.B.1414/2010/166. sorszámú ítéletével 2013. május 21-én az indítványozót két rendbeli emberölés előkészületének bűntettében, egy rendbeli testi sértés bűntettében és egy rendbeli garázdaság vétségében bűnösnek találta, ezért két év hat havi börtönbüntetésre és háromévi közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a húsz rendbeli emberölés előkészületének bűntette miatt emelt vád alól pedig felmentette.
A fellebbezés nyomán a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.379/2013/16. sorszámú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta: az indítványozó élet elleni, illetve köznyugalom elleni cselekményeit egységesen közveszéllyel fenyegetés vétségének minősítette. Az indítványozó halmazati büntetését pedig ötven nap szellemi munkakörben letöltendő közérdekű munkára enyhítette. Megállapította továbbá hogy az indítványozó az előzetes fogva tartatásában és házi őrizetben töltött idő beszámításával a közérdekű munka büntetését letöltötte.
Az ügyészséget nem hatotta meg e lágyszívűség: felülvizsgálati kérelmet t nyújtott be, melynek eredményeként a Kúria a 2015. június 23-án jogerős ítéletével meghozott Bfv.I.588/2015/5. sorszámú ítéletével gyakorlatilag száműzte a Fővárosi Ítélőtábla lágyszívűségét és felélesztette, "szentesítette" a Fővárosi Törvényszék megsemmisített, sokkal szigorúbb elsőfokú ítéletét.
***
Az indítványozó másként látta: indítványa kiegészítéseiben kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg e döntés alaptörvény-ellenességét is, és rendelkezzen annak megsemmisítéséről. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (6), illetve az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmét azon az alapon tartotta megállapíthatónak, hogy a másodfokú eljárást követően nem volt lehetősége vitatni az irányadó tényállást, a kiszabott büntetés nemét és mértékét, valamint a testi sértés cselekmény minősítését.
Úgy vélte: a Kúria előtti eljárásban nem érvényesült a fegyverek egyenlősége, a bíróság nem biztosított a vád és a védelem számára egyenlő esélyeket, illetve nem kapott elegendő időt a védekezésre való felkészüléshez sem, mivel rövid idő telt el a felülvizsgálatról szóló értesítés és a nyilvános ülés megtartása között. Ezzel nem csupán megvonta tőle a lehetőséget, hogy a tényállást vitassa, hanem a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény előírásával is ellentétesen cselekedett.
Indítványa kiegészítésében utalt arra is, hogy volt olyan tárgyalás, ahonnan a sajtót kiküldték, így a bíróság nem biztosította a tárgyalás nyilvánosságát. Ezzel álláspontja szerint ugyancsak a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joga megsértése valósult meg. Ráadásul jelentős mértékben megemelte az indítványozó által megtérítendő bűnügyi költség mértékét.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseinek, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a megsértéseként értékelte az indítványozó azt is, hogy a Kúria tanácsa a nyilvános ülésen úgy nyilatkozott, hogy a testi sértés cselekmény kapcsán a sértett megbocsátó levele az iratok között nem fellelhető. Nem tett továbbá említést a tanács az indítványozó mintegy 20 oldalas beadványáról, az előzetes letartóztatásban töltött időt házi őrizetben töltött időként számította be, továbbá az indítványozó terhére nem megfelelően vette figyelembe az elmeorvos szakértő véleményét.
Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság bizonyítékként értékelte a barátai előtt társadalomkritikai éllel is tett kijelentéseit, és a művészeti alkotásaiban – így a „Csőre töltve" című regényében, illetve egyéb írásaiban, verseiben – társadalomkritikai, valamint művészeti céllal megfogalmazott gondolatait. Ezzel megsérült az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése, IX. cikk (1) bekezdése, X. cikk (1) bekezdése, XI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése is.
A Kúria ítélete az indítványozó megítélése szerint „kimeríti a tudatosan rosszhiszemű, szándékosan hamis bírói mérlegelés fogalmát". A bíróság ugyanis valótlan tényállításból vont le a józan ésszel és a másodfokú ítélet ténymegállapításaival ellentétes következtetéseket, megsértve ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített alapvető jogait.
Álláspontja szerint további jogsérelme abból fakadt, hogy a felülvizsgálati eljárás során a döntéshozatalban olyan bíró is részt vett, aki az indítványozóval szemben folytatott büntetőeljárás nyomozati szakaszában előzetes letartóztatásának meghosszabbítását rendelte el másodfokú tanács elnökeként.
Az indítványozó úgy vélte: az említett bíró pártatlansága megkérdőjelezhető, különös tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat eredménye azon fogvatartásban töltött időszakkal összefüggésben is elvonta a kártalanítási igény jogalapját, amely időszakban a fogvatartásról az érintett bíró részvételével született meg a döntés. A jogsérelemhez, az indítványozó álláspontja szerint - hozzájárult az a körülmény is, hogy a felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülés kezdetekor nem történt meg a bírói tanács tagjainak a bemutatása, illetve a névtábláik sem voltak kihelyezve, a tanács elnöke pedig nem nyilatkoztatta a jogosultakat, hogy van-e kifogásuk az ügyészt vagy a bírói tanács tagjait érintően.
Az indítványozó mindezeken túl az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdését is megsértett rendelkezésként nevesíti. Álláspontja szerint ugyanis a vele szemben folytatott büntetőeljárásban nem teljesült az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljárás kívánalma sem.
A Kúria ítélete az indítványozó megítélése szerint „kimeríti a tudatosan rosszhiszemű, szándékosan hamis bírói mérlegelés fogalmát". A bíróság ugyanis valótlan tényállításból vont le a józan ésszel és a másodfokú ítélet ténymegállapításaival ellentétes következtetéseket, ezzel pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített alapvető jogait sértette meg.
***
Az Alkotmánybíróság részben megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Indokolásában hangsúlyozta:
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mindenkinek alapvető jogot biztosít ahhoz, hogy az ellene emelt vádról, vagy valamely perben a jogairól és kötelezettségeiről törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül döntsön. A tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog része a pártatlanság követelménye, mely az eljárásban résztvevő személyekkel szembeni előítélet-mentes, elfogulatlan eljárás követelményét jeleníti meg. A pártatlanság követelménye értelmében el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a törvény által felállított bíróság függetlensége és pártatlansága olyan általános jogelv, amely a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. Független és pártatlan bíráskodás hiányában ugyanis az egyéni jogok érvényesítése szenved csorbát. Mindebből követezik, hogy a tisztességes bírósági tárgyalás követelményrendszerének szerves részét alkotó függetlenség és pártatlanság a demokratikus jogállamokban feltétlen érvényesülést kívánó alkotmányos igényként jelentkezik.
Jelen ügyben a nyomozási bíró előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács elnöke volt a Kúria ítélkező tanácsának egyik tagja. A pártatlanság követelményének tényleges érvényesülését elsődlegesen az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályok garantálják. E rendelkezések közé tartozik az indítványozó által hivatkozott abszolút (objektív) kizárási ok is, mely szerint a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. Az abszolút kizárási okok lényege, hogy azok bármelyikének fennállása kizárja a bírót az eljárásból anélkül, hogy vizsgálnák, ténylegesen elfogult-e a bíró.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásokban kiemelt feladatának tekinti, hogy a jogszabályoknak olyan értelmezését fogadja el, amely összhangban áll az Alaptörvényben biztosított jogok érvényesülésével. Ebből következően az Alkotmánybíróság feladatához tartozik, hogy az alkotmányjogi panaszok alapján meghatározza az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlan bírói eljáráshoz való jogból fakadó, az alkotmányos büntetőeljáráshoz tartozó egyes követelményeket. A pártatlanság követelménye tehát megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése.
Mindezekre tekintettel a testület a Kúria Bfv. I. 588/2015/5. sorszámú ítéletét alaptörvény-ellenesnek minősítette, és megsemmisítette.
1 | Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. |
2 | Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Bfv.I.588/2015/5. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. |
3 | Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. |
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: az indítvány azon elemét, mely szerint szubjektív (relatív) kizárási ok is fennállt, az érintett bíró esetleges elfogultsága miatt a döntés megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta. A megsemmisítésre kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt került sor, a testület a megsemmisített bírósági ítéletek tartalmát nem vizsgálta, s így döntése nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a vizsgálat tárgyát képező büntetőügyben hozott ítélet érdemben helyes volt-e, vagy sem. (AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról és bírói ítélet megsemmisítéséről: IV/280/2015, 21/2016. XI. 30.)
A határozathoz Juhász Imre és Stumpf István különvéleményt csatolt.
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának végzései
Helyi népszavazás kezdeményezése
A Győri Ítélőtábla Pk.IV.26.038/2016/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó mint helyi népszavazás kitűzésére irányuló választópolgári kezdeményezés szervezője 2016. május 24-én helyi népszavazás kitűzésére irányuló választópolgári kezdeményezést nyújtott be. A helyi népszavazásra javasolt kérdés: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a Paloznak település Alsóörs Község felé eső közigazgatási határa és a 0740/1 hrsz-ú Séd-patak, illetve a 0740/2 hrsz-ú, a 71-es főközlekedési út és a Balaton közti területe kiváljon Paloznak Községről és Alsóörs Községhez csatlakozzon?"
A Helyi Választási Bizottság az aláírásgyűjtő íven szereplő aláírások ellenőrzését követően megállapította: az aláírásgyűjtő íven szereplő aláírások érvényesek, számuk azonban nem éri el a népszavazás kezdeményezéséhez szükséges számot, ezért a helyi népszavazás kezdeményezésére nem kerülhet sor.
A Területi Választási Bizottság határozata ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyet a Győri Ítélőtábla a helybenhagyott. Indokolásában rámutatott: népszavazást csak az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár kezdeményezhet, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok 10 százalékánál, az adott esetben 109 fő kezdeményezhetett volna népszavazást.
Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, T) cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1)–(2) bekezdését és 31. cikk (2) bekezdését. Álláspontja szerint „a településen élő kisebbség és a többséghez tartozó lakosság között szükségszerűen érdekellentét van." Ebből következően „a kisebbség számára az érintett településrész elszakadása vonatkozásában a helyi népszavazáshoz fűződő jog csak úgy biztosítható, ha a többséget a helyi népszavazáshoz fűződő jog gyakorlásából a jogalkotó kizárja".
***
Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság feltételeinek vizsgálata körében megállapította: az indítvány nem felel meg a határozott kérelem feltételeinek, az Abtv. 27. §-ában foglalt törvényi követelményeknek. Ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdése h) pontja alapján a Győri Ítélőtábla Pk.IV.26.038/2016/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1896/2016.)
Árhatósági döntés hiánya, kártérítés.
A Fővárosi Ítélőtábla 25.Pf.20.667/2015/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszbefogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó taxi fuvarszervező irodát üzemeltető társaság kérelmet nyújtott be a Fővárosi Önkormányzathoz, az ártörvényben nevesített árhatósághoz, a személytaxi szolgáltatás díjának legmagasabb hatósági árként való megállapításáról és annak alkalmazási feltételeiről szóló Fővárosi Közgyűlési rendelet módosításának érdekében. Kérelmével kapcsolatos visszajelzést a tevékenységének megszűntéig nem kapott, az árhatóság azonban új személytaxi-tarifát vezetett be rendeletmódosítással.
Az indítványozó kérelmének jogsértő kezelése és kára megtérítése miatt pert indított. Az első fokon eljárt bíróság az árhatóság jogsértésének tényét nem ismerte el, a másodfokú bíróság a jogsértés tényét megállapította, azonban a károkozást nem vizsgálta.
Az indítványozó szerint a másodfokú határozat sérti az Alaptörvényt, mert az árak megállapításáról szóló törvényt a leírtakkal ellentétesen alkalmazta, sérti a jogállamiság elvét, és jogbiztonsághoz való jogát. Állítja: az árhatóság a jogalkotói tevékenységét elmulasztotta, és az ebből eredő kára nem térült meg, a bíróság pedig nem a vonatkozó jogszabályt alkalmazta a perbeli esetre. Sérült továbbá a törvény előtti egyenlőséghez való joga, és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is, mert a bíróságnak nem csak joga, hanem kötelezettsége lett volna a kár megtérítéséről állást foglalni.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben az indítványozó nem valószínűsítette, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés merült volna fel, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/535/2016.)
Jogalap nélküli gazdagodás, hátrányos megkülönböztetés tilalma.
A Debreceni Törvényszék 2.Pf.21.365/2015/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli alperes - adás-vételi szerződés alapján lakáscélú jelzáloghitel-szerződést kötött a perbeli felperes bankkal. Az indítványozó jelezte: a lakáscélú állami támogatást is igénybe kívánja venni, azonban a bank az indítványozót arról tájékoztatta, hogy arra nem jogosult. Az indítványozó újabb kérelmet terjesztett elő a bank felé a támogatás igénybevétele miatt, amelyet követően a bank helyt adott a kérelmének, azonban az igénylési időszak alatt keletkezett kárát az indítványozónak nem térítette meg. Később a bank téves utalás címén nagyobb összeget utalt az indítványozó számlájára, amelyet az indítványozó az általa jogosnak vélt kártérítési összeg levonása után utalt csak vissza a banknak.
A perbeli felperes bank keresetében kérte az indítványozót - a téves jóváírásból eredő - jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére. Az elsőfokú bíróság a perbeli felperes kereseti kérelmében kért összeg egy részének megfizetésére kötelezte az indítványozót, a döntés ellen mindkért fél fellebbezett. A másodfokon eljárt bíróság viszont a kereseti kérelemben kért teljes összeg megfizetésére kötelezte az indítványozót.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvényben rögzített jogegyenlőség elvét, a szociális biztonsághoz való jogot, a diszkrimináció tilalmát, valamint a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát, továbbá a jogorvoslathoz való jogát is.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben az indítványozó nem valószínűsítette, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés merült volna fel, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/619/2016.)
Felszámolási eljárás.
AGyőri Ítélőtábla Gpkf.II.25.480/2015/3. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók részjegy-tulajdonosok a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezetben, amelynek tevékenységi engedélyét az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa visszavonta és végelszámolását rendelte el. A végelszámoló megállapította, hogy a végelszámolás alatt álló pénzügyi intézmény (takarékszövetkezet) vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, és a tagok, tulajdonosok a hiányzó összeget 30 napon belül nem fizették meg.
A végelszámoló tájékoztatása alapján az MNB határozatával a takarékszövetkezet felszámolásának kezdeményezéséről döntött. A bíróság a felszámolást elrendelte.
Az indítványozó a bírósághoz fordult. Kerestében kérte az MNB-t tájékoztató alperes (takarékszövetkezet) végelszámolója által hozott "határozat" bírósági felülvizsgálatát és a határozat hatályon kívül helyezését. A bíróság megállapította: az indítványozók keresete tartalmilag a felszámolás kezdeményezésének a felülvizsgálatára irányult. A MNB a felszámolást kezdeményező határozatában megjelölte a jogorvoslati lehetőséget. Az indítványozó közigazgatási pert nem indított. Mindezek alapján a bíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül hatáskör hiánya elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság eljárása sértette az Alaptörvényben rögzített jogorvoslati, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogát.
***
Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálatakor észlelte, hogy az indítványozók a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel támadták meg az ítélőtábla jogerős döntését. Folyamatban lévő ügyre pedig az Ügyrend 32. § (3) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi: a Kúria döntését követően – az Abtv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén – az alkotmányjogi panasz indítvány előterjesztésének lehetősége továbbra is nyitva áll.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 32. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, az indítványt visszautasította.
(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/183/2016.)
Gyülekezési jog.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.32.486/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók bejelentett demonstrációja a követeléseiket tartalmazó petíció átnyújtásával ért volna véget. A petíció átvételét azonban a címzettek megtagadták, ami a demonstrálókat (köztük a devizahiteles indítványozókat) arra sarkallta, hogy spontán demonstráció keretében nemtetszésüket kifejezzék, amivel a szabálysértési hatóság döntése szerint elkövették a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértését. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a szabálysértési hatóság döntését hatályában fenntartotta.
Az indítványozók állítják: a petíció átadásának sikertelensége adott okot a spontán demonstrációra, amely teljes mértékben megfelelt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában deklarált spontán tüntetés definíciójának és így alkotmányos védelmet élvez. Az indítványozók szerint mind a szabálysértési hatóság, mind a bíróság téves alapon járva téves oksági következtetésekre jutott. A rendezvény spontán tüntetés jellegének megtagadásával és kötelező bejelentési kötelezettség előírásával megsértette az indítványozók gyülekezéshez való alkotmányos jogát.
***
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alkotmányjogi panaszában valójában a bíróság által megállapított tényállást vitatja, azt kifogásolja, hogy a bíróság tévesen minősítette az általa szervezett rendezvényt. Az indítványozó azt várja el az Alkotmánybíróságtól, hogy másként értékelje a bíróság által megállapított tényállást, valamint a feltárt bizonyítékokat, és mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül a bíróság által eldöntött ténykérdéseket.
Alkotmánybíróság megállapította: a rendezvény bejelentésének elmulasztása, vagy az írásbeli bejelentésben jelzettől adott esetben jelentős mértékben eltérő megtartás távolról sem tekinthető pusztán jelentéktelen adminisztrációs mulasztásnak. A törvény által megszabott kötelezettségektől való eltérés lehet ugyan feledékenység, hanyagság eredménye is, de lehet az első tudatos lépés is a gyülekezési jog törvényellenes gyakorlása irányában. A rendezvény bejelentésének elmulasztása megfosztja a hatóságot annak mérlegelésétől, hogy nem zavarja-e meg súlyosan a népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését, vagy pedig a közlekedés rendjét. Az pedig, ha a rendezvényt a bejelentésben foglaltaktól eltérő időben, helyen, útvonalon tarthatnák meg minden következmény nélkül, értelmetlenné tenné a bejelentési kötelezettség előírását, illetőleg lehetőséget teremtene a gyülekezési jog visszaélésszerű gyakorlására.
Ugyancsak a rendes bíróság hatáskörébe tartozó, és annak felelősségi körébe eső döntés az is, hogy a megállapított tényállás és a lefolytatott bizonyítás alapján folytatólagos vagy különálló rendezvénynek minősíti-e a jelen esetben megtartott rendezvényt. Mivel az indítványozó a rendes bíróság mérlegelési körébe eső bizonyítékok újraértékelését és új tényállás megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/785/2016.)
Megbízási szerződésen alapuló jogviszony.
A Kúria Pfv.V.20.590/2015/9. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadta: megbízási szerződését felmondták. Az elsőfokú bíróság az keresetének helyt adott, és az alperest elmarasztalta, kártérítés megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. A Kúria - felülvizsgálati eljárás keretében azonban hatályon kívül helyezte mind az elsőfokú ítéletet, mind a másodfokú jogerős ítéletet, és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó szerint az alperes a felülvizsgálati kérelmében a fellebbezési kérelmét ismételte meg, és nem jelölte meg, hogy melyek azok a jogszabályok, amelyeket akár az első- akár a másodfokú ítélet, vagy eljárást sért. Állítja: a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet kellett volna elutasítani, mivel az alperes nem jelölte meg, hogy mely bizonyítékok értékelése kapcsán észlelt jogszabálysértést, és az miben nyilvánult meg.
Az indítványozó szerint mindezek alapján sérült az Alaptörvény szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga.
***
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az alaptörvény-ellenesnek vélt bírói döntéssel szemben.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza nem vet fel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést és esetében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem merült fel. Pervesztessége kimondásának okán kéri a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik, így "ez az alkotmányjogi panasz sem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható jogsérelem orvoslása eszközének."
Az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát befogadásra és érdemi elbírálásra alkalmatlannak találta, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja szerint, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra, visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1058/2016.)
Gyülekezéshez való jog. Demonstráció feloszlatása.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.Szk.34.117/2015/9. számú végzésalaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a rendőrség a bejelentett demonstrációt jogellenesen oszlatta fel, figyelemmel arra, hogy az előzetes bejelentés ellenére nem látta el a rendezvény biztosítását, ugyanakkor a gyülekezőkkel szemben szabálysértési eljárást indított.
Kifogásolja: annak ellenére indult szabálysértési eljárás vele szemben, hogy a tárgyi demonstrációnak nem ő volt a szervezője, csupán bejelentette az eseményt.
Állítja: az eljárt bíróság azáltal, hogy a szabálysértési jogkövetkezmény alkalmazását nem mellőzte, megsértette, illetve korlátozta a szabad gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát.
***
Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a békés célú spontán gyűlések fogalomkörébe többféle köztéri gyülekezés sorolható. A valóban spontán gyűlések nem előre eltervezett és megszervezett módon jönnek létre, hanem több személy egymástól többé-kevésbé független cselekvése eredményeként. Ettől némiképp eltérőek azok az olykor művészi, máskor inkább politikai célú megmozdulások, amelyekben a résztvevők gyors információcserét (például internet, mobiltelefon) követően rövid időre (általában csak percekre) összegyűlnek, és figyelemfelkeltő, meghökkentő megjelenésükkel hívják fel a figyelmet magukra, és az így megjelenített gondolatokra, (flash mob vagy villámcsődület). A spontán gyűlésektől megkülönböztethetők azok a szervezett rendezvények, amelyeket a rendezvényre okot adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem adta semmiféle indokát annak, hogy az általa megvalósítani kívánt rendezvény célja miért hiúsulna meg az időbeli késlekedés miatt. Ebben az értelemben tehát nem pusztán annak van jelentősége, hogy a gyülekezési reakciót kiváltó esemény három napon belül látott napvilágot, hanem az is releváns kérdés, hogy annak tudomásulvétele késlekedés nélküli reakciót igényelt volna-e. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/607/2016.)
A végzéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának végzései.
Közérdekű adatok megismerése.
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.906/2014/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 62.P.23.503/2013/13. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó közérdekű adatigényléssel fordult a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez azon ingatlanok helyrajzi számának kiadása iránt, amely ingatlanok 1/1 arányú tulajdonjogát a Magyar Állam öröklés jogcímén szerezte meg. Adatigénylése elutasítását követően keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet másodfokon is helybenhagytak.
Az indítványozó szerint a jogerős ítélet alaptörvény-ellenesen az adatkezelő kényelmi szempontjait maximálisan előtérbe helyezve utasította el a keresetét, holott az Alaptörvény rendelkezése szerint mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Az ítéletek az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésébe, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogba ütközően alaptörvény-ellenesek, az Infotv. 3. §-ának 5. pontjába, 26. §-ának (1) bekezdésébe, továbbá 29. §-ának (1) bekezdésébe, valamint 31. §-ának (2) bekezdésébe ütköznek.
***
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak ezért elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.906/2014/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 62.P.23.503/2013/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Indokolása szerint a közérdekű adatok megismeréséhez való jog a közfeladatot ellátó szerv által ténylegesen kezelt közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot biztosítja. A konkrét adatigény kapcsán viszont a kért jellemzőkkel rendelkező adatoknak a közfeladatot ellátó szerv általi kezelése a támadott jogerős ítélet értelmében nem volt megállapítható. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1081/2015.)
Munkaviszony megszüntetése, bruttó bérek nominális összehasonlítása.
A Kúria Mfv.I.10.307/2015/5. számú ítélet, valamint a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.638.559/2014/8. számú ítélet és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.727/2011/56. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból vizsgálja meg és állapítsa meg a hivatkozott bírói döntések nemzetközi szerződésbe ütközését.Álláspontja szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése körében kiesett bérét diszkriminatív módon, indokolatlan mértékben csökkentették az eljárt bíróságok, ezzel megsértették a tulajdonhoz való jogát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát, másrészt esetében hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak. Esetében a magyar bírói gyakorlatban alkalmazott elv, vagyis a bruttó bérek nominális összehasonlítása, sérti az egyenlő bánásmód, azon belül is a közvetett diszkrimináció tilalmát és nemzetközi szerződésbe is ütközik.
***
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozónak az Alaptörvény XV. cikkében és XXVIII. cikkében biztosított alapjogaival összefüggésben aggályai valójában az elmaradt munkabér és a felmerült kár számításának szakjogi felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. A panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna.
Mindezek alapján megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/953/2016.)
Eljáró bíróság kijelölése, előzetes letartóztatás beszámítása.
A Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.762/2015/2. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozóval szemben különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt volt folyamatban büntetőeljárás, amelynek során –2011 október 4. napjáig – összesen 2 évet 6 hónapot 20 napot töltött előzetes letartóztatásban.
A Szegedi Ítélőtábla a 2015. április 24. napján kelt jogerős Bf.III.666/2014/11. számú ítéletével az indítványozót bűnösnek mondta ki és 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelybe beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött teljes időt.
Az indítványozó szerint az eljáró bíróság kijelölésének kérdésében megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét. Megsértették továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát és törvényes bíróhoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mert nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla illetékességét vitathassa.
A végzés az előzetes letartóztatás beszámításának vonatkozásában megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, továbbá a XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, és (2) bekezdése szerinti megkülönböztetés tilalmát is.
***
Az Alkotmánybíróság hivatalos értesülés alapján megállapította: az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a Kúria – perújítási eljárásban – a 2016. május 2. napján meghozott Bpkf.III.169/2016/7. számú végzésében a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/11. számú ítélete folytán a jogerősen elbírált cselekménye vonatkozásában elrendelte a perújítást, az első és másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és az indítványozónak a hatályon kívül helyezéssel érintett cselekménye miatt a büntetőeljárást megszüntette. Ennek alapján az Ügyrend 67. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság is megszüntetheti az eljárást a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén. A 67. § (2) bekezdés e) pontja ugyanis kimondja: okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált. Figyelemmel arra, hogy a támadott végzés olyan büntetőeljárás során jogerősen kiszabott szabadságvesztés tekintetében rendelkezett – különleges eljárásban – utólagosan az előzetes fogvatartás beszámításáról, alkotmányjogi panasz folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 59. §-ára az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/181/2016.)
Vezetékjog törlése.
A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.Kpk.50.017/2016/6. számú végzés, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 29. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó kérelmezte a badacsonytomaji ingatlanjára bejegyzett vezetékjog törlését, ugyanis álláspontja szerint azt nem létező szervezet értesítés nélkül alapította. A Veszprém Megyei Kormányhivatal elutasította kérését, mely ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, azonban kereseti kérelmét elutasították. Az indítványozó álláspontja szerint a földhivatal megteremtette a nem létező szervezet örök időkre szóló törölhetetlen vezetékjogi intézményét, melyet a bíróság végzésével szentesített.
Állítja: a hatóság eljárása megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a földhivatal nem vizsgálta a jogosult adatait, nem győződött meg a létéről, figyelmen kívül hagyta a teljes bizonyító erejű okirat tartalmi és formai követelményeit, az alapítói szerződés tartalmát, továbbá a tulajdonost nem értesítette, így jogorvoslattal nem élhetett a bejegyzés ellen. A bíróság eljárása megsértette a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert értelmezhetetlenül indokolta meg határozatát, és jogértelmezése téves. Továbbá, a bíróság megsértette a XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalmát is.
***
Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróság tényállás-megállapítási és bizonyítékértékelési tevékenységét, valamint annak jogértelmezését támadja, érvelése pedig a döntés tartalmi kritikáját foglalja magában; a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, megsemmisítésére irányuló indítványa semmilyen érdemi alkotmányjogi okfejtést nem adott elő, érvei formailag is csak a bírói döntés, illetve a bírói jogértelmezés alaptörvény-ellenességére vonatkoztak, így annak érdemi vizsgálata az Abtv. 29. §-a alapján ugyancsak nem lehetséges.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.Kpk.50.017/2016/6. számú végzése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 29. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/930/2016.)
