Felvételek:
Lengyel Károly
Von: karolyorama@gmail.com
Im Auftrag von Apu Lengyel
Gesendet: Sonntag, 27. April 2008 12:13
An: Kutasi József
Betreff: Magyar Katonazene Napja, 2008. április 26., Budapest Szent István tér - 1.
A MAGYAR KATONAZENE NAPJA
Négy katonazenekar vett részt a műsorban, ami igazán emlékezetessé tette ezt az estét.
A Zrínyi utca felől vonultak be a Szent István térre a zenekarok, mindegyik a saját helyőrségi indulójával. A Bazilika felől nézve jobbról balra foglalták el a helyüket.
A képeken az MH Szolnok Helyőrségi Zenekar (sötétkék egyenruhában), az MH Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar, majd a MH Központi Zenekar következett, láthatólag a legnagyobb létszámban, végül a Szentendre Kiképző Bázis Zenekara zárta le a sort.
A parádés bevonulás közben egyik zenekarnál sem hallatszott egyetlen ütem vagy hang tévesztés sem a játékukban, nem látszott egyetlen lépésritmus tévesztés.
A nyílegyenes sorok fegyelmezett ütemben érkeztek a térre a sajnálatosan gyér létszámú, ám annál lelkesebb hallgatóság elé. A hatalmas Szent István Bazilika lépcsőjén ekkor még igen ritkásan foglaltak helyet fele részben magyarok, másrészt nézelődő külföldiek. A fotósok is szép számban képviselték szakmájukat, ám egyetlen ismert, vagy kedvelt televíziós társaság kamerája, vagy rádiós csatorna mikrofonja nem mutatkozott.
Amikor a negyedik zenekar is elfoglalta helyét a téren, amit egyébként ekkor még csupán rövid, udvarias taps kísért, kezdetét vette a zenekedvelők füleinek és szíveinek birtokba vétele. Minden zenekar két-két művet adott elő XIX. és XX. századi zeneszerzőktől.
Végül Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere lépett a pódiumra. Szálfa termetével az egész tér fölé magasodva emelte kezdő intésre karmesteri pálcáját. Mintha zsinóron húzták volna a zenészeket, úgy lendültek a hangszerek a zenészek kezében. Egyszerűen, minden sallang nélkül, rendkívül összefogottan vezényelt. Noha köztudott, hogy az ország különböző részeiből érkezett zenekarok számára ritka lehetőség adódik összevont próbák tartására, mégis egyként, kiválóan tették dolgukat klarinétostól a cintányérosig.
Nem foglalkozásszerűen zenéltek, a külön-külön műsorszámoknál és az összevont előadásoknál, hanem látható örömmel. A Magyar Honvédségnek ez a méltatlanul mellőzött és agyonhallgatott testülete olyan magas színvonalú műsorral ajándékozta meg a jelenlévőket, ami ritkán hallható mostanában.
Ahogy telt az idő, egyre hosszabb tapsok jelezték a hallgatók lelkesedését. a műsor végén a közönség felállva ünnepelte a ritkán látott zenészeket és vezetőiket. A vastaps volt a legkevesebb, amivel jutalmazhatták őket.
A zenekarok térről történő kivonulását már komoly vastaps kísérte az addigra kissé megszaporodó közönség részéről. Ekkor pontosan nyolcat ütött a toronyban a nagyharang.
Csupa jókedvű ember indult hazafelé az enyhén hűvöskés tavaszi estén.
Tisztelettel adózva egy gyönyörű zenei élménynek néhány képpel is szeretném idézni azt az egy órát. Sajnos néhány kép nem a legjobb minőségű, ám talán képes megidézni a visszafogottan emelkedett, valóban ünnepi órát.
Köszönjük a zenészeknek, köszönjük vezetőiknek!
Viszontlátásra, viszonthallásra!
Budapest, 2008. április 26.
Lengyel Károly
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
