*** www.nemzetihirhalo.hu *************
A hurrikán szeme
2008-10-31 VGO
A mostani pénzügyi válság kapcsán sokan a kapitalizmus, vagy legalábbis az angolszász gazdasági modell csõdjérõl beszélnek. De vajon mennyivel lesz jobb, ami ezután következik?
Szeptember végén, amikor az amerikai képviselõház elõször tárgyalta a 700 milliárd dolláros mentõcsomagot, én egy havannai kocsma teraszán szürcsöltem az italomat. Közben persze be-benéztem a televízióra, amelyet akkor kivételesen nem a sportcsatornára állítottak, így élõben követhettem az eseményeket. Amikor aztán megszületett a képviselõk elutasító döntése, és zuhanni kezdett a részvénypiac, szinte percre pontosan rá leszakadt az ég is. Nem szokatlan ez arrafelé: amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is áll az esõ. Beljebb húzódtam hát, de a felhõszakadás olyan heves volt, hogy a víz hamarosan beszivárgott az utcáról, és elöntötte a kocsmát is. Csoda-e, ha a magamfajta újságíró rögtön a mindent elsodró válságra asszociált az efféle "égi" jelekbõl?
Az idõjárásra vonatkozó hasonlat amúgy nem csak nekem jutott eszembe. A minap a CNBC televízió meghívott vendége a mostani krízist egy olyan hurrikánnal írta le, amelynek a legpusztítóbb részén túl vagyunk, már csak az esõ esik. Véleménye szerint az amerikai vállalatok szilárd alapokon állnak, és a bizalom helyreállásával a jövõ év második felétõl ismét kisüt a nap. De még ha igaza is lesz: mi vár ránk utána?
Az egészen nyilvánvaló, hogy semmi sem maradhat úgy, mint eddig volt. Hiszen a történtek nyomán még a szabadpiac legelszántabb hívei közül is sokan önkritikát gyakoroltak. Alan Greenspan, akire a világ korábban nagy csodálattal tekintett, múlt heti kongresszusi meghallgatásán elismerte: "Tévedtem, amikor abban hittem, hogy a saját érdekük szerint mûködõ bankok mindent megtesznek részvényeseik védelméért." Ha nem lenne ilyen súlyos következménye, akár megrázó emberi történetnek is tarthatnánk, ahogy a 82 éves szakember - aki 18 és fél évig állt a Federal Reserve élén - eddigi munkásságáról ítéletet mondott: "Hibás az a modell, amelyrõl azt tartottam, hogy meghatározza a világ mûködését."
A neoliberalizmust temetõ, kárörvendõ kommentárokban persze nincs hiány, ugyanakkor egyelõre igen kevés szó esik arról, milyen is lesz az új modell. Ez természetes, hiszen a tûzoltás közben az ember még nem arra gondol, milyen lesz a leégett ház új tapétája, bútorai. Az mindenesetre már most látszik, hogy az új világrend a nagyobb állami beavatkozás felé tart, akár szigorúbb törvények, akár támogatások, akár közvetlen tulajdonszerzés formájában.
Ami a szabályozást illeti, a változások - amelyek a mostani krízist is javarészt megelõzhették, vagy legalábbis tompíthatták volna - elkerülhetetlenek. Az értékpapír-kereskedõk, a hitelminõsítõk és az újonnan kifejlesztett, származékos termékek nagyobb átláthatósága, erõsebb felügyelete, a fedezeti alapok megregulázása, a túlzott kockázatvállalást visszaszorító prudenciális követelmények elõírása indokolt. A pénzügyi ágazat most folyó konszolidációja azonban tovább mérsékli a versenyt: hatalmas lobbierejû, nehezen átlátható behemótok jöhetnek létre, amelyek esetleges bukása még nagyobb bajt idézhet elõ. Az állami mentõcsomagok ráadásul azt üzenik a cégvezetõknek: a felelõtlen gazdálkodás következményeit meg lehet úszni. De nem vagyok túl optimista az állami tulajdon várható elõretörését illetõen sem. Vajon mitõl mûködtetnék jobban, hatékonyabban az állami menedzserek a kivásárolt pénzintézeteket, vállalatokat, mint a részvényeseiket megtévesztõ vezetõk?
Mindezek alapján úgy vélem, a CNBC elõbb idézett kommentátora tévedett, amikor a vihar elvonulását jósolta. Az eddigi és a várható intézkedések átmenetileg helyreállíthatják a bizalmat, de egyben az újabb krízis lehetõségét is kódolják. Ha ki is süt a nap, és el is áll a szél, az lehet, hogy csak a hurrikán szeme lesz, amely után jön az újabb pusztítás.
Nem tudom, hogy végül milyen lesz az új világrend, de akik most a ló túloldalára esve az állam mindenhatóságától remélik a megoldást, valószínûleg nagyot fognak csalódni. És ennek belátásához még csak nem is kell Kubába utazni.
A szerzõ a Világgazdaság rovatvezetõje
Gaál Csaba
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
