MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (MJB) POSTALÁDÁJA
(2009. július 16.)
Prof. Dr. Bokor Imre az MJB elnöke
DÍSZTEMETÉST KAP (?) TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYOBB, LEGÜGYESEBB, LEGSZERENCSÉSEBB SZÉLHÁMOSA, KAPITÁLIS HAZUGJA, TÖBBSZÖRÖS DEZERTŐRJE, MINDEN HATALOM KISZOLGÁLÓJA ÉS CSERBENHAGYÓJA, BAJTÁRSAIT BITÓRA SEGÍTŐ KAMÉLEONJA
Áttekintve Király Béla elhunyta alkalmából megjelentetett nekrológokat, az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a megemlékezők elsöprő többsége vagy teljesen elfogult, vagy semmit sem ismer Király Béla viselt dolgaiból.
A dokumentumokkal, tanúkkal és Király (egy és ugyanazon eseményről) több variációs nyilatkozataival bizonyítható, hogy Király Béla csupán határozott fellépésének, lehengerlő hazugságainak, hihetetlen szerencséjének, valamint a karrierjét egyengetőknek (cinkostársainak) köszönheti, hogy - érdemtelenül - mindig feljebb kúszott a ranglétrán és beosztásaiban.
Király Béla esküjét megszegve Szálasi mellé állt 1944-ben, önként jelentkezett Kőszeg védelmére, onnan dezertált a szovjetekhez és átadta nekik a Kőszeget védő zászlóalj okmányait, valamint a Kőszeg körüli aknazár telepítési vázlatát, amelyet Szilvási Lajos hadnagytól kért el.
Később azt állította, hogy Kőszeget akarta megmenteni a háborús pusztításoktól, és 1600-2000 katonát vitt át 16 löveggel a szovjetekhez, és elérte, hogy Kőszegen egy lövés sem dördült el (Sic!). A zászlóalj (Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában lévő) harci naplójából viszont kitűnik, hogy Kőszeget súlyos tüzérségi csapások érték, bombázták is a várost és a Kőszegről Ausztria felé kitört zászlóalj 173 fős veszteséget szenvedett. Ez a veszteség Király "lelkén szárad", mert igazolható, hogy dezertálása előtt néhány órával még harcra buzdította a zászlóalj tisztjeit, majd egy tiszttársától eltulajdonított (ellopott) gépkocsival, harmadmagával, fehér zászlót kitűzve átment a szovjet csapatokhoz.
Király Béla 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, felvételét kérte a hadseregbe, tüneményes gyorsasággal (5-év leforgása alatt) őrnagyi, alezredesi, ezredesi majd a tábornoki karba lépve, vezérőrnagyi rendfokozathoz jutott. Az utóbbi története jellemzi legjobban Király morálját és szerencséjét, mivel Sólyom László altábornagy, a vezérkar főnöke, egyben a Hadiakadémia alapítója és parancsnoka, megtagadta a honvédelmi miniszter (Farkas Mihály) utasítását, hogy az 1950-es díszszemlén, mint a díszelgő alakulat parancsnoka adjon be jelentést neki és a társaságában lévő szovjet katonai főtanácsadónak. Sólyom László kijelentette, hogy ő, mint vezérkari főnök nem hajlandó jelenteni egy szovjet tábornoknak, aki lehet a katonai parádé megtekintője, de nem szereplője! Farkas azonnal intézkedett, hogy a tábornoki szabóságnál készítsenek egy öltönyt Király Bélának, kineveztette vezérőrnaggyá és Király teljesítette minisztere kérését...
Később az elől sem zárkózott el, hogy Sólyom Lászlóra és más tábornok kollégáira (az ún. tábornoki per során) dehonesztáló kijelentéseket tegyen a nagy nyilvánosság előtt. Sólyom Lászlót és öt tábornokot valamint egy ezredest halálra ítéltek és kivégeztek, a holttesteket pedig egy libalegeltető mező szélén lévő árokparton "elkaparták"! Királyt kinevezték Sólyom altábornagy megüresedett akadémiai parancsnoki székébe, sőt megkapta a kivégzett Beleznay tábornok Csorna utcai lakását (a benne lévő ingatlanokkal együtt), és belefekhetett a mártír tábornok megüresedett ágyába.
Egy nyilatkozatában Király elismerte, hogy teljesített Farkas kérését (a tábornokok besározására), és "semmilyen lelkiismeret furdalást nem érzett"(Sic!). Az már csak hab Király tortáján, hogy úton-útfélen azt hirdette, hogy ő volt a Zrínyi Akadémia jogelődjének számító Hadiakadémia alapító parancsnoka. Ezt oly annyira elhitték neki, hogy néhány évvel ezelőtt, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen - egy ünnepségen -, Királyt köszöntötték, mint az akadémia egykori alapító parancsnokát...
Király Béla (tábornok társaihoz hasonlóan) 1952-ben szintén a koncepciós perek egyik áldozati alanyává vált,- első fokon halálra ítélték, másod fokon (két hét elteltével!) életfogytiglanra változtatták az ítéletet. 1956 szeptemberében szabadult, október 14-én levelet írt Bata István honvédelmi miniszternek, ecsetelte, hogy: "börtönéveit derűs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit bővítette, készen áll a szocializmus további építésére" (Sic!).
Október 28-án este felajánlotta szolgálatait Nagy Imre miniszterelnöknek, kérte, hogy nevezzék ki a Nemzetőrség főparancsnokává, de Nagy Imre ellenezte ilyen beosztás létesítését, elfogadta, hogy Király legyen a Nemzetőrség tiszteletbeli elnöke, majd október 31-én kinevezte Királyt Budapest katonai parancsnokává!
Király tehát jelenlegi "ajnározóival ellentétben", október 23-28 között, kórházban volt, tehát nem harcolhatott a szovjetek ellen. November 4-től pedig elhagyta a fővárost és katonáit (dezertált), mint Budapest katonai parancsnoka, és a Szabdság, illetve János hegyen át, Nagykovácsit érintve, Ausztriába szökött!
Király 1956. december 30-án érkezett az USA-a (New York-ba), interjút adott a The Providence Jurnal szerkesztőjének, azt nyilatkozván, hogy öt évig ült halálos zárkában, október 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból, nyolc harckocsival és 400 emberével (Sic!) áttört Buda felé a szovjetek gyűrűjén és Nagykovácsin át Ausztriába távozott. Király állítása szerint Nagykovácsinál egy légvédelmi tüzér osztály, volt amelynek egy ütegét vették birtokukba a nemzetőrök és egy használható löveggel harcoltak a szovjetek ellen, akik tüzérséggel bekerítették őket, és vadászbombázókkal bombázták az ütegeit. Király minden egyes állítása hazugság! Egyetlenegy harckocsija sem volt (!), három gépkocsival, mintegy 40-45 nemzetőrrel hagyta el a fővárost, majd Nagykovácsinál a nemzetőreinek egy részét is cserbenhagyta a beérkező szovjet ezred láttán. Nagykovácsinál sem légvédelmi ezred, sem osztály nem volt soha! Király keverte a szervezetek neveit, és nem tudott különbséget tenni az üteg és a löveg között. Egy kisebb nemzetőr csoport rögtönítélő bírósága (távollétében) halálra is ítélte Királyt! Ezt az ítéletet "kiérdemelte" volna Kőszeg és Budapest elhagyása miatt is! Nagykovácsinál,- a szovjetek fogságába került nemzetőrök (mintegy 15-17 fő) azt vallották, hogy Király Ausztria felé távozott. Távozása olyan gyors volt, hogy a szovjet ezred felderítő főnöke vezetésével kutatására indult gépesített csoport "bottal üthette" Király nyomát. Vagyis: Király itt sem harcolt a szovjetek ellen!
Említést érdemel, hogy Király a későbbi években "kreált" egy „Nagykovácsi csatát”, ahol megütközött a szovjetekkel és megverte (megfutamította ) őket. A kreációnak több változata jelent meg Király előadásaiban, elsőkét a The Providence Jurnálnak adott "meséje" volt a kiinduló "tétel", de felbátorodva a hiszékenyek reagálásán: "megnövelte" a Budapestről kivonuló erőit egy biztosító zászlóaljnyi erővé, majd ezreddé, végül pedig több ezer fővé, akikkel "laza menetben" (Sic!) vonult Ausztriai felé.
Királyt elhalmozták kitüntetések tömegével, díszpolgári címekkel (hat USA állam, illetve város díszpolgára), elnöki vagy elnökségi tagsággal, professzori titulussal, és külföldi utazásokkal, ahol bátran terjesztette hadvezéri történeteit az ámuló hallgatóság előtt (Japán, India, Tajvan, Hongkong, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Dél-Vietnam és "állomásokat" érintve gyűjtögette hódolóit és elismeréseinek sokaságát).
Meg kell jegyezni, hogy példátlanul gazdag kitüntetés-gyűjteményében találhatók: Horthytól, Mussolinitől, Hitlertől, Szálasitól, Göncztől, Horntól, Mádlitól, Medgyessytől, Gyurcsánytól és másoktól kapottak; Farkas neveztette ki tábornokká, Göncz vezérezredessé, Nagy Imre Budapest katonai parancsnokává, katonai tanácsadója volt Keletinek, Orbánnak, Medgyessynek, frakcióvezetője az SZDSZ-nek, alelnöke a Parlament Honvédelmi Bizottságának, stb., stb.
Király 2008. augusztus 19-én (tolókocsiban) ellátogatott a kivégzett tábornokok sírjához, bocsánatot nem kért a hozzátartozóktól, de kitüntetéseit mutogatva, azzal volt elfoglalva, hogy kerítsék elő neki az "amerikai katonai attasét"(Sic!), mert sűrgősen beszélni akar vele.
Búcsúlevelében (vagy végrendeletében) azt kéri, hogy Nagy Imre mellé helyezzék örök nyugalomra, a mellé a miniszterelnök mellé, akit '56-ban magára hagyott, és azt állította, hogy Nagy Imre megtiltotta neki, hogy a szovjetek ellen fellépjen, ezért távozott Budapestről. Arra nem adott magyarázatot, hogy a tiltás ellenére miért bocsátkozott harcba Nagykovácsinál a szovjetekkel, miért hagyta hogy a PESTI SRÁCOK és nemzetőrök elvérezzenek Budapesten, miközben ő Szabadság hegyről és a János hegyről szemlélte Budapestet, mert egy szemtanú állítása szerint azért ment a János hegyre, mert hivatásos katona létére jól tudta, hogy a térség legmagasabb pontján kell elhelyezkedi (Sic!)… Ehhez már semmit sem lehet hozzáfűzni, ha ezt egy őrvezető mondta volna, azon is mosolyogni kellene. Ez a következménye annak, ha valaki "ajándékba" vagy "jószolgálati elismerésként” kapja a rendfokozatokat!
Ha mégis megtörténik (az elkerülhetetlennek látszó) dísztemetés, akkor a búcsúztató ne feledkezzen meg a kőszegi hősi halált halt katonákról, a koncepciós perben kivégzett tábornokokról és főtisztekről, Budapest szétlövéséről, a PESTI SRÁCOKRÓL, a Nagykovácsnál elpusztult nemzetőrökről, mert nélkülük nem lenne teljes a "királyi" nekrológ. MERT ELHUNYTAKRÓL VAGY JÓT,- VAGY SEMMIT,- VAGY CSAK AZ IGAZAT!
Azoknak pedig, akik most megengedhetetlennek és "halottgyalázásnak" tartanak hasonló tartalmú anyagok megjelentetését, azt kell üzennem, hogy Király Béla sötét ügyeit eddig is "agyonhallgatták" a médiák, most a dicsőítésén fáradoznak, a dísztemetéssel pedig azokat csúfolnák meg az ILLETÉKESEK, akik Király viselt dolgai miatt immáron 64 vagy 53 éve porladnak az anyaföldben, senki sem vizsgálta a történteket. Királyt elhalmozták minden földi jóval, mindent elfogadott és soha nem kért bocsánatot senkitől. A kivégzett Sólyom altábornagy lánya, Sólyom Ildikó kijelentette, hogy: "Ez volt Király Béla utolsó dezertálása", "megúszta", hogy még életében leleplezzék szörnyű bűneit. Igazat adok Sólyom Ildikónak, Király utolsó dezertálását pedig (- Nagy Imre mellé -) a cinizmus, a képmutatás vagy az agybomlás egyikének tartom, Nagy Imre forogni fog a sírjában, ha teljesítik Király kérését.
(Prof. Dr. Bokor Imre) az MJB elnöke)
---------------------------------------------------------
