Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. szeptember 8., kedd

3.315 - Siklósi András:Teljes levelező hálózatomnak küldöm a csatolt új írásomat, valamint a Gergely fiam által készített 50 db kiváló fotót

Feladó: Siklósi András

Dátum: 2009. szeptember 5. 2:05

Tárgy: 1 új írás + 50 fénykép

Címzett: Kutasi József

 

Teljes levelező hálózatomnak küldöm a csatolt új írásomat, valamint a Gergely fiam által készített 50 db kiváló fotót

(a 42-iken szerény személyem látható előadás közben), melyeket kb. 1000 felvétel közül válogattunk ki.

Minden jót kívánok mindnyájatoknak! A Magyarok Istene legyen velünk!

Testvéri üdvözlettel Siklósi András

Siklósi András

(a HunHír.Hu munkatársa)

 



Hazánk és világunk megsemmisítésének küszöbén

 

Mindenhonnan nyomor, erőszak, katasztrófa, vér, könny és halál zúdul ránk elképesztő mennyiségben, s bizony elegünk van a tengernyi tragédiából, szenvedésből. Jó lenne már föllélegezni, kiutat találni ebből az általunk kreált földi pokolból, hiszen Isten nem tétlenségre, hanem alkotásra, nem önpusztításra, hanem boldogságra, nem gyűlölködésre, hanem szeretetre, nem háborúra, hanem békességre teremtett bennünket. A világ mégis letért az általa kijelölt pályáról, régóta igen rossz irányban mozog, s immár elérkezett a végső megsemmisülés küszöbére. Persze nem az egész Univerzumra gondolok, csupán szomorú sorsú sártekénkre, hiszen semmi okunk nincs azt hinni, hogy a sok trillió bolygó közül kizárólag ezen létezik magas rangú, értelmes élet.

Valami tönkrement, valami végzetesen elromlott; az egykori gazdag, csodálatos Paradicsom lassanként letarolt, sivár sivataggá változik. Akár az emberiség lelke. Vajon szükségszerű-e ez, bele kell-e nyugodnunk, mint valami fátumba, vagy változtathatunk rajta, tehetünk-e ellene valamit? Valóban csak emberállatok lennénk, s igazat kell adnunk Desmond Morris angol etológusnak? – aki így vélekedik: „Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk.” Hova jutunk, mi lesz az elvadult emberiséggel s a hajdan szebb napokat látott magyarsággal? Mielőtt válaszolni próbálnánk, ugorjunk hátra a múltba.

A világ félreeső sarkaiban léteznek még olyan „civilizációtól” máig megmenekült primitív (?) néptörzsek, etnikumok, melyek szinte ókori viszonyok közt élnek. Nem használnak gépeket, autót és televíziót, nincs szükségük pénzre, villanyra és könyvekre, nem fogyasztanak szeszt és drogokat. Nádkunyhóban hálnak, öltözetük egy ágyékkötő, faekével szántanak, nyíllal, lándzsával vagy késsel vadásznak és halásznak. Ringnak a természet lágy ölén, zavartalan összhangban, testvéri közösségben; tisztelik és félik isteneiket, bámulják a csillagokat, dalolnak, táncolnak, s megülik ünnepeiket, védik, gondozzák, segítik és megértik egymást. Nem vágynak elérhetetlen dolgokra, nem rohannak, nem versenyeznek, megvan mindenük, mindenre jut idejük, s irigylésre méltóan boldogok. Kár lenne őket tönkretenni bármilyen külső beavatkozással. Néhány évezrede így élt a földlakók zöme, s lám mi lett belőlük a „fejlődés”, a „haladás” nyomán. A példa azt sugallja, hogy tán vissza kellene forgatni a történelem kerekét. Ám ez lehetetlen és értelmetlen, mert a teremtés koronája mohón ragaszkodik anyagi javaihoz, rögeszméihez, a tudomány és technika vívmányaihoz, megszerzett pozíciójához, kulturális eredményeihez s bármihez, amit sikerül így vagy úgy megkaparintania. Az eleinte szerény, erkölcsös, törvénytisztelő, barátságos természeti ember egy abszurd metamorfózis révén kapzsi, öntelt, gátlástalan, rideg fogyasztóvá lényegült. Átgázol árkon-bokron, nem törődik senkivel, tör-zúz, rabol, gyilkol, s tönkreteszi, amihez csak hozzáér. Azt képzeli, minden őérte van, s akármit cselekedhet büntetlenül. Persze nem magától lett ilyen, hanem a háttérben megbúvó sötét erők, sátáni megbízottak befolyása, álságos játékai térítették el eredendő céljaitól, isteni küldetésétől. Hiszen az ember egyenesnek, jónak születik, ám a kísértések bódulatában gyakran gonosszá ferdül. Mert könnyebb a tátongó mélységbe zuhanni, mint az égi magasba szárnyalni. Könnyebb állatemberként a posványban dagonyázni, mint istenemberként a világ üdvéért szorgoskodni. Élni, és élni hagyni, ebben áll a titok – vallják a németek. Szerintem meg abban, hogy boldog csak az lehet, aki másokat is boldogít.

A viszonylagos jólét és kényelem, az ipari és információs forradalmak következtében robbanásszerűen emelkedett a népszaporulat is, különösen a 3. világ országaiban. A közel 7 milliárdos populációt egyre nehezebben tudja élelmezni s eltartani Földünk. Ésszerű, okos gazdálkodással, igazságosabb elosztással persze a problémák többsége orvosolható lenne, s még elháríthatnánk a válságokat, a fenyegető apokalipszist. Csakhogy egy jól körvonalazható kisebbség, egy szűk körű marxista-liberális-kozmopolita-zsidó lobbi, kíméletlen céltudatossággal a világuralom megszerzésére tör, s ennek érdekében bármit elkövet. Ha kell, tönkreteszi virágzó országok valutáját, kivágatja az esőerdőket, elszennyezi a légkört, a talajt és a vizeket, a népek közt viszályokat, háborúkat szít, de a vegyi, biológiai (pusztító vírusok, majd „védőoltások” kifejlesztése, génmanipulációk stb.) és atomfegyverek bevetésétől, sőt a legbarbárabb népirtásoktól sem riad vissza. Ez a néhány millió farkasember máris uralja a fél világot, elsősorban a fejlettebb régiókat. Zsebükben vannak a kulcsfontosságú bankok, a multinacionális energetikai, ipari és kereskedelmi cégek, a fegyvergyártás, a közlekedés, a tőzsdék, a törvényhozás s az igazságszolgáltatás, a meghatározó kulturális intézmények, egyetemek, akadémiák, a sajtó, a könyvkiadás, a rádiók és a televíziók, a posta és telefontársaságok, a hírszerző hivatalok, azaz szinte minden. Különböző nyilvános (ENSZ, NATO, EU, GATT, IMF, Világbank, OPEC stb.) és titkos (pl. szabadkőművesek, illuminátusok, egyéb földalatti mozgalmak, álcázott szekták, „terror-elhárító” kommandók stb.) fedőszerveken keresztül rajta tartják kezüket az összes kontinens lüktető ütőerein. Nemcsak egyes embereket, intézményeket tesznek tönkre, ha terveiket keresztezik, hanem népeket, országokat is szétzilálnak, eltörölnek, ha úri kedvüknek úgy tetszik. A két világháború, Trianon, Hirosima, nácIzrael megalapítása, a szovjet haláltáborok, Korea, Vietnam, Afganisztán, Irak, Bosznia stb. is a leendő ószövetségi „Világállam” számláját terheli. Agyközpontjuk New Yorkban és Tel Avivban van, de ha nem vigyázunk eléggé, hamarosan Judapesten lesz. Nézzünk kicsit bele e világmaffia boszorkánykonyhájába.

Az ideológia mindig igen lényeges számukra, hiszen a gaztetteiket meg kell magyarázni, el kell fogadtatni a közvéleménnyel. Úgy kell fosztogatni és ölni, hogy a szerencsétlen áldozat érezzen bűntudatot a „humánus” banditákkal szemben. Filozófiájuk több ágú. Sarkkövei: az ateizmus (istentagadás), a materializmus (anyagelvűség), az agnoszticizmus (kételkedés; azaz az objektív világ megismerhetetlen), a pozitívizmus (optimista tényközpontúság; feladata a jelenségek leírása, nem pedig magyarázata; célja a „világboldogítás”, az „ideálisan” uniformizált társadalom megteremtése), a pragmatizmus (biznisz-filozófia, haszonelvűség; jogos és igaz az, ami az egyén számára hasznos, célszerű), a zsidókereszténység (lényegében a Saul rabbi-féle módosított judaizmus), s a legfontosabb a globalizmus (eszközei: irányított agymosás, kultúrmoslék, történelemhamisítás; céljai: az országhatárok meggyengítése s megszüntetése, a népi-nemzeti identitás és szokásrendszer szétrombolása, az etnikai összetétel menekültekkel, betelepülőkkel történő megváltoztatása, a különböző rasszok összekeverése, a gyökértelen, manipulálható tömegember kitenyésztése stb.), valamint a holocaust-legenda (a soha nem bizonyított állítólagos gázkamrákban kivégzett 6 millió európai, ill. 600 ezer hazai zsidó tragédiájának folytonos ébrentartásával jóvátételek, kárpótlások, segélyek kicsikarása, általános bűntudat keltése stb.), a „választott nép” mítosza (az izraelita felsőbbrendűség, a páratlan „ősiség”, az előjogok, a törvények felettiség bibliai igazolása) és az antiszemitizmus (mindenki antiszemita, akit a zsidók nem kedvelnek, aki szót emel tisztességtelen magatartásuk, világhódító törekvéseik ellen!). A világ-eliten belül kezd kiformálódni egy speciális, mérhetetlen öntudattal és hatalommal bíró „holokaszt”, melyből éppen gőgös elbizakodottsága, embertelensége miatt könnyen „hollókoszt” válhat.

A globalista integráció minket leginkább érintő 2 csúcsszerve a NATO és az EU. (Annak idején több írásomban részleteztem azokat a súlyos hátrányokat, amiket belépésünkkel elszenvedtünk, a legminimálisabb előnyök nélkül. Ajánlom őket szíves figyelmükbe.) A NATO az interkontinentális maffia legfőbb csapásmérő ereje, kizárólagos rendelkezéssel. Eddig még csak rombolt vagy fenyegetett, de az érdekkörön kívül soha senkit nem védett meg, függetlenül attól, hogy tagországról vagy kívülállóról volt-e szó. Bennünket sem fog megoltalmazni semmilyen ellenséges támadástól, jóllehet, erre alapozva még nevetségesen satnya honvédelmünket is leépítjük. Az Európai Unió pedig a magunkfajta kicsiket szőröstül-bőröstül lenyeli, de sorozatos nemzetrontó intézkedései (lásd Lisszaboni Szerződés!) még a bent lévő nagyoknak sem előnyösek. Lényegében tehát csupán mézes madzag vagy inkább keserű pohár, sőt, egy szellemes megfogalmazás szerint gyorsított EUtanázia.

Mindent összevetve, igen átkozott, Istentől s embertől elrugaszkodott irányba száguld a világ. Itt nemhogy egyes személyek, hanem gyakran egész nemzetek sem számítanak. A félelem, a bizonytalanság, a züllés, a zűrzavar s a pusztulás lett az úr. De azért van remény! Vegyük a statisztikát; a számok sokat elárulnak. Egy 15-20 milliós zsiványbanda s az őket szolgáló 20-30 milliós szálláscsináló, helytartó réteg (komprádor burzsoázia) akármilyen ördögi eszközökkel, kapcsolatokkal bír, nem vezethet 7 milliárd embert az orránál fogva. Mindig lesznek néptömegek, melyek szembeszállnak vele (pl. Távol-Kelet, Dél-Amerika, az arab világ krémje, a hősies Irán és Irak). S ami azt illeti, nekünk is van hatásos ideológiánk: az egészséges nacionalizmus (nemzeti öntudat; minden nép számára a legfontosabb önmaga), a tradicionalizmus (ragaszkodás az ősi hagyományokhoz, szokásokhoz, elvekhez), a konzervativizmus (értékőrzés; antiliberalizmus), a fundamentalista kereszténység (a nem-zsidó Jézus univerzális szeretet-vallása; a judaizmus és ökumenizmus elvetése) és iszlám (nem egyszerűen vallás, hanem az élet minden részét, az egész társadalmat egyetemlegesen átható vezéreszme: pl. a saria – iszlám törvénykezés, az intifáda – szent háború stb.; noha sokan veszélyesnek ítélik a kereszténységre, pillanatnyilag potenciális szövetségesünk a cionizmus ellen), valamint a hierarchikus (rangsor szerinti, piramidális szerkezetű; tekintélyelvű, antidemokratikus) és hegemonisztikus (tartós, „megdönthetetlen”) felépítésű társadalom.

A XXI. század s a jövő évezred emberisége csak akkor maradhat meg, ha a többség gerincesen, egyéni felelősség alapján éli le életét. Nem ellenségeskedéssel, vadul egymásra törve, hanem részvéttel, megértéssel és szeretettel. A messianisztikus, földi kiválasztottságukat hirdető, agresszív, élősködő népeknek gyökeresen meg kell változniuk, vagy örökre el kell tűnniük!  Senkinek sincs joga egész bolygónk épségét, lakóinak túlélését veszélyeztetni. Ha mégis ezt teszi, elfogadható a többiek részéről az ellene indított önvédelmi harc. A dolgok úgy alakulnak, hogy az összeütközés aligha lesz elkerülhető. Ennek a felszabadító háborúnak a kimenetele azonban nem kétséges, csakis a jók és igazak győzelmével végződhet. Így vagy úgy, de le kell ráznunk láncainkat, s ki kell törnünk ebből a globális káoszból!

*     *     *

Természetesen a fönti gondolatok ránk is érvényesek, habár csak aprócska kísérő hajóban evezünk. Jóllehet függetlenségre, önellátásra, semlegességre s nemzeti érdekeink maximális érvényesítésére kellene törekednünk, azért nem vonulhatunk ki a világból sem. Viszont tájékozódási pontjainkat bölcsebben, szövetségeseinket óvatosabban kellene megválasztanunk. Mert megint a létező legrosszabb lovakra tettünk. Másképpen szólva: csöbörből vödörbe estünk. Hiszen akinek 45 évnyi szovjet „testvériség” után Izrael és az Egyesült Államok a kebelbarátja, annak már nincs is szüksége ellenségekre. S akkor a kisantant vérszomjas államait, a területrabló „jó szomszédokat” még nem is említettük. Persze külügyéreinknek a „békesség” mindig fontosabb volt velük is, mint a karmaik közt vergődő 4-5 millió nemzettestvérünk sorsa. Így lesz ez ezután is, mitől lenne másképp? Ja, hogy közben volt néhány választás és kormányváltás? No hiszen! Akár halottnak a csók. Nem értem a magyarokat, se itthon, se másutt. Mire a nagy csönd, a porban csúszó meghunyászkodás? Tényleg ennyire birkák, ilyen agymosott hülyék, vakok és bénák vagyunk már? De hát túléltük (elzavartuk?) Antall Józsefet, Boross Pétert, Horn Gyulát, Orbán Viktort, majd Medgyessy Pétert, sőt Gyurcsány Ferencet is – mondhatná akárki, s majd csak kibekkeljük Bajnai Gordon bandáját is. Csakhogy ettől a rendszer jottányit sem változott, mert a fiúk továbbra is „a bányában dolgoznak”, s a mai „derék libaevők” semmivel sem különbek elődeiknél.

A 7 éve regnáló MSZP-SZDSZ kabinet egyébként történelmünk legaljasabb, legkorruptabb, legmagyarfalóbb kormánya; hazaárulásban alighanem még Kohn Béla, Rosenfeld Matyi és Csermanek Jani élcsapatát is megelőzi, ha az utóbbiak által foganatosított szép számú akasztást és elhurcolást elhanyagoljuk. Ezek a vámpírok olyan csődtömeget, gyarmati pusztítást, kősivatagot hagynak maguk után, hogy hozzájuk képest a bibliai özönvíz s a hét szűk esztendő csupán átmeneti időjárás-változásnak tekinthető. (Kínában ennek a századrészéért is azonnal fölkötötték volna valamennyit! Nálunk persze a hajuk szála sem görbült, sőt változatlanul ott pöffeszkednek az uborkafán.) Ezzel a dögnehéz örökséggel a hátán egyetlen utódkormány sem irigyelhető. Ember legyen a talpán, aki rövid időn belül bármilyen javulást fel tud mutatni. A legtisztább szándék, a legtávlatosabb program is vakvágányra futhat ennyi hazai és külhoni útonálló össztüzében. Viszont a kudarc eleve borítékolható akkor, ha már az indulás is megalkuvásokkal terhelt, s még elviekben sem vetődhet föl égető nemzeti gondjaink radikális megoldása. Egy új vezetésnek általában bizalmat szoktak szavazni, amitől elvben mi sem zárkózunk el. Azonban – sajnos – az elmúlt években módunkban állt alaposan megfigyelni a Fidesz-KDNP formáció hangadóinak jellemét, politikai vargabetűit, gyávaságát; ezért le merjük szögezni, hogy ez sem lesz az igazi, s oly messze van egy valódi nemzeti kormányzattól, mint egyik galaxis a másiktól. (Persze a Jobbik bátrabb, hasznosabb elveket vall, de attól még messze áll, hogy abszolút többséggel választásokat nyerjen.)

Fölösleges lenne most a bajokat felsorolni, a közelmúltban elkövetett végtelen disznóságokat ostorozni, hisz mindenki a saját bőrén érzi, mekkora fertőben („válságban”) vagyunk. A teljesség igénye nélkül, inkább néhány halaszthatatlanul sürgős probléma megoldására kívánok rámutatni.

Legelső helyen említem azt a tervszerű népirtást, ami 1956 óta folyik hazánkban s a Kárpát-medencében. A népesség fogyása a világon itt a leggyorsabb, s már-már a végső kihalásunkkal fenyeget. Akkor, amikor másoknál demográfiai robbanás van, nálunk nemhogy a szaporodás, hanem a minimális megmaradás sincs biztosítva. Azonnal be kell tiltani a művi vetéléseket, ugyanakkor komplex családvédelmi törvényekkel is fokozni kell az önkéntes gyermekvállalást. Vissza kell állítani az anyaság becsületét, a gyes és a családi pótlék értékállóságát, be kell vezetni a családi adókedvezményeket, a főállású anyaságot (3 gyermek fölött a nyugdíjjogosultságot is!), a gyerektelenségi büntetőadót, az alapvető élelmiszerekre és gyermekruházatra vonatkozó külön támogatást, a fiatal pályakezdők garantált lakáshoz és munkahelyhez juttatását stb. (Mindebből ki kell zárni a 10-20 gyerekes lumpen-cigányokat!)

A másik legfontosabb a 7 országba szétszórt magyarság egyesítésének kérdése. El kell ismerni minden kérelmező kettős állampolgárságát (az emigrációról sem elfeledkezve!), ki kell harcolni a történelmi egyházak javainak visszaadását és szabad működésüket (a moldvai csángók között is!), az anyanyelvű oktatást az óvodáktól az egyetemekig, a magyar nyelv használatát minden közintézményben s a települések névtábláin, valamint a teljes alkotmányos jogegyenlőséget és önrendelkezést. Az alapszerződéseket azonnali hatállyal fel kell mondani. Hosszú távon pedig végre kell hajtani a trianoni revíziót (az autonómia nem elégséges)!

A bolsevizmus alatti kirablásunkért Oroszországtól anyagi jóvátételt kell követelni. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kötött törvénytelen alkut meg kell semmisíteni, a hitelek és kamatok törlesztését meg kell tagadni; különösen súlyos, rosszhiszemű károkozásért mindkét szervezetet be kell perelni veszteségeink megtérítése végett. A gazdasági maffiákat s a cionista rablótőkét hazánkból el kell zavarni, a privatizációval elkótyavetyélt stratégiai jelentőségű energiaszektort, a bankokat, ipari üzemeket, gyárakat, kultúrlétesítményeket vissza kell államosítani. Átmenetileg a felvehető fizetések felső határát 500 ezer Ft/hó összegben maximálni kell (senki sem kereshet havi 5-10 millió forintot!). Minden Magyarország ellen irányuló sunyi gazdasági korlátozást hatványozottan meg kell torolni. Olyan idegen termékeket, amiket itthon is jó minőségben elő lehet állítani, el kell távolítani a belföldi piacról. A multinacionális cégeknek juttatott adómentességet vissza kell vonni, s meg kell találni kiszorításuk módjait. Adókedvezményt csak hazai kis- és középvállalatok kaphatnak, melyek termelésének bővítését védővámokkal is segíteni kell.

Fel kell számolni a feketegazdaságot, meg kell fékezni a bűnözést, s meg kell szilárdítani a közbiztonságot. Haladéktalanul hozzá kell látni az igazságtételhez; az 1945-től máig terjedő népellenes cselekedetek feltárásához, nyilvánosságra hozásához s a felelősök megbüntetéséhez; a korrupciós vagyonok, elsikkasztott pénzek elkobzásához, a nyugatra síbolt műkincsek, ékszerek, valuták és bankbetétek visszaszerzéséhez. Határainkat hermetikusan le kell zárni, meg kell akadályozni az idegenek további beözönlését, s ezáltal a magyarság felhígítását; a jogcím nélkül itt tartózkodókat (fajtára, vallásra tekintet nélkül) ki kell toloncolni. Meg kell erősíteni (korszerűsítéssel és létszámnöveléssel) a rendőrséget és a határőrséget; a csempészárukat s a kábítószereket le kell foglalni, utóbbiakat meg kell semmisíteni. Az őrző-védő magánhadseregeket szét kell zavarni; a fegyvertartási engedélyeket felül kell bírálni. A honvédséget tilos leépíteni, a kötelező sorozást s a másfél éves katonaidőt (főiskolásoknak 1 év) vissza kell állítani; a haza védelmét nem bízhatjuk egy idegenek által finanszírozott lélektelen zsoldoshadseregre.

A politikát, a közéletet s a közigazgatást meg kell tisztítani a „volt” komcsiktól, a liberális kozmopolitáktól, a besúgó-ügynököktől s minden nemzetellenes, áruló elemtől. A szélsőbaloldali pártokat (beleértve MSZP, SZDSZ, Munkáspárt is), az anarchista szervezeteket, a titkos vagy féltitkos csoportokat (pl. szabadkőműves páholyokat) s a romboló vallási-ideológiai szektákat (pl. Hit Gyülekezete) sürgősen be kell tiltani. Nemzeti alkotmányt, új választási törvényt kell készíteni, vissza kell állítani a Szent Korona legfőbb közjogi méltóságát; a bukott áldemokráciát fel kell váltani egy hegemonikus, hierarchikus, tekintélyuralmi államrenddel (alkotmányos királyság).

Az oktatás totális szétverését meg kell gátolni, biztosítani kell az ingyenes (nem csupán tandíjmentes!) nemzeti szellemű oktatást s az esélyegyenlőséget. A történelemhamisításnak véget kell vetni, gyökeresen új szemléletű, tárgyilagos irodalmi és történelmi tankönyveket kell íratni (kizárva ebből a kompromittált professzorokat és akadémikusokat). A nemzeti jövedelem legalább 6-8 %-át kultúrára, tudományra, kutatásra kell fordítani, 4-5 %-át pedig az egészségügy modernizálására. Gondoskodni kell a nyugdíjasok anyagi és erkölcsi védelméről, hogy ne válhassanak a társadalom fölösleges tagjaivá.

A kulturális életből, a színházakból, a könyvkiadásból, a sajtóból s az elektronikus tömegtájékoztatásból ki kell söprűzni a hazug, álliberális, hazaáruló szellemiséget. A teljes hírközlést, a napilapoktól a televíziókig, állami (önkormányzati) tulajdonba kell venni, és nemzeti felügyelet alá kell helyezni. (Megjegyzem még, ha a TV-ben az adáshibákért többnyire elnézést kérnek, akkor a sokkal élvezhetetlenebb műsorokért vajon miért nem?)

Abba kell hagyni a nemzetiségeknek (etnikumoknak), különösen a zsidóságnak s a cigányságnak a magyarság rovására történő pozitív diszkriminációját, ill. meg kell akadályozni az ország elzsidósítását, s a hitsorsosok mérhetetlen térfoglalását a vezető posztokon.

Nos, tisztelt fineszes-fideszes „pályázók”, ugye fel van adva a lecke? Mi már akkor is boldogok lennénk, ha a fentieknek csak 20-30 %-át megvalósítanák. De kötve hiszem, mivel a programjukban még elvétve sem szerepel ezek közül semmi. Javítson ki bárki, ha netán tévednék. Én már tudom, mi már tudjuk, hogy a többpártrendszeres parlamentáris demokratúra zsákutca; ezt folytatva soha nem bírunk kitörni a szakadékból, csak egyre mélyebbre süllyedünk. Tömeges népmegmozdulások, tüntetések, lázadások, össznemzeti forradalom nélkül lehetetlen eltakarítani a 6 évtizedes bolsevista és szociálliberális ganéjhegyet. Legfeljebb szép csöndben vagy dühödten káromkodva belefúlunk a trágyalébe. Bárdossy László, kiváló mártír miniszterelnökünk mondta: „Amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül.” Ha tetszik, ha nem, igaza volt, mert ma is idegen csizmatalpak alatt élünk. Más húrokat pengetve felhozhatom édesapám, néhai Siklósi János, kristálykemény aforizmáját is: „A zsarnokság gyűlölete a legmagasabb rendű szeretet.” Ehhez annyit tennék hozzá, hogy minden vétek és bűn megbocsátható, kivéve a tudatosan elkövetett hazaárulás, nemzetrontás és népirtás. Vagyis az, ami közel 90 éve (messzebbre most ne is tekintsünk!) a magyarság ellen folyik a Kárpát-medencében.

---------------------------------------------------------------------