Subject: holnap vasárnap
To: Kutasi József
Holnap vasárnap! (Évközi 7.)
Az „én” Jézusom, a Krisztus, - ki tőlünk majdnem lehetetlent vár el,
- az ellenség szeretetét. „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket,
imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket.” (Mt 5, 44)
Bennünket, keresztényeket, - „krisztusiaknak” mondanak.
Azok vagyunk, - valóban?
Krisztustól semmi sem állt távolabb, mint a bosszú.
Ő maga volt a megbocsátás és a szeretet.
A szeretet nem Ady, - „szeretném, ha szeretnének” - szeretete.
Miben áll a jézusi ellenségszeretet?
Nem állok bosszút semmiféle formában, - még szóval sem.
Megbocsátok. Aki megbántott, annak közeledését elfogadom,
és bátorítom. Kezdeményezem,
esetleges hibámat felfedezve, - azt elismerve, és jóvátéve, - a kibékülést.
Ha nem is vagyok köteles bensőséges barátságban lenni rosszakarómmal,
de ami tőlem megjár embertársaimnak, - azt neki is megadom.
Lehetséges ez?
Isten parancsa, - tehát biztosan lehetséges. Ő sosem kíván lehetetlent.
Érzelmeim esetleg nem akarnak engedelmeskedni, -
de érzelmeim nem én vagyok, - csak az idegeim.
Én az akaratom vagyok! Akaratom pedig tud parancsolni szavaimnak, tetteimnek.
Érzelmeim, - csaholjanak bár, - ám ha akaratom nem engedi szabadjára,
- lassanként megjuhászodnak.
Az természetes, mindez Isten segítsége, kegyelme nélkül nem lehetséges.
Ezt viszont kérni kell, - alázatos, buzgó imádsággal.
Hogy rákössem magamat is, - ellenségemet is, - az isteni szeret infúziójára.
Nem is parancs ez már, - hanem a létezés természete.
Aki megízlelte az isteni szeretet édességét, az többé nem tud, - nem szeretni
Ha akaratom úgy dönt, hogy szeret, - akkor én szeretek.
Ha ellenségeskedést, - szörnyű még kimondani is, - gyűlöletet érzek,
- az nem én vagyok, - csak bennem valami…
Érzelmeimet meg kell nevelnem.
Isten segítségével és szívós akarattal.
Miért?
Hogy minél tökéletesebben tudjak engedelmeskedni
a jézusi szeret törvényének.
Éljem ezt már ezen a vasárnapon is!
Boldogabb lesz! Kívánom, - Mindnyájunknak,
az Úr áldásával,
szeretettel:
Árpád
