From: Bogád Antal
Magyarország 2011-ben
Lassan egy esztendeje kormányoz az Orbán Viktor vezette kabinet. Amint azt korábban írtam, szembemegy választási ígéreteivel, és nem a Gyurcsány-Bajnai kormányt, hanem a népet számoltatja el. A munkanélküliség tovább nőtt, az emberek nagy része minimálbéren, vagy segélyen tengődik, gőzerővel folynak a többnyire Fidesz vezette önkormányzatok által elrendelt kilakoltatások, a közelmúltban Sárospatakon történtek ilyen gyalázatos dolgok, (www.jovonk info.hu.) A mélyszegénység riasztó méreteket öltött. Az utcán minden télen több hajléktalan fagy halálra. Ők is laktak valaha, normális körülmények között, de az elsikkasztott rendszerváltás földönfutóvá tette őket. A közvagyont elkótyavetyélők mesés vagyont halmoztak fel, a többség rovására. Mind ezek következtében a társadalom többsége máról- holnapra tengeti nyomorúságos életét. Az etnikai villongások vidéken tovább folytatódtak, a közbiztonság jottányit sem javult. Pintér Sándor Belügyminiszter tavalyi ígérete a közrend helyreállításáról mára elpárolgott, akár a huszonegy év alatt, a szorgos magyar nép munkája révén megteremtett nemzeti vagyon. Hazánk Európai Uniós tagállam létére a latin amerikai banánköztársaság szintjére csúszott, és a lejtmenetnek még koránt sincs vége. Az önszerető politikai elit, fittyet hányva parlamenti esküjének, az úgynevezett rendszerváltás óta, a rablóprivatizáció során kifosztotta, és tönkretette közös erőfeszítéssel az országot. Az emberek többsége tétlenül nézi végső kifosztásunkat, lassú te biztos pusztulásunkat, és nem parancsol megálljt most sem az általa választott kormánynak.
A magyar társadalom szövetét mára teljesen sikerült szétzilálni, a szolidaritásnak a szikrája is kialudt, az emberek a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, sem idejük, sem energiájuk nem marad másra. Persze, ez így nem teljesen tükrözi a valóságot, a rendvédelmi dolgozók nemrég ismét többezres tüntetésen adtak hangot követeléseiknek. De a többség nem mozdul.
Csurka István a 90-es évek elején egyik, a lapjában megjelent cikkében azt írta, hogy a kommunisták az úgynevezett rendszerváltás hajnalán, minden, akkor létrehozott pártban lerakták a petéiket. Lehet,hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot, viszont sorra derülnek ki a különböző pártállású közszereplőkről, hogy annak idején a pártállami titkosszolgálatban tevékenykedtek. Az MSZP-ben még mindig találni olyanokat, akik a Kádár rezsim alatt vezető pozíciót töltöttek be a kommunista pártban. Ezért nem lehet csodálkozni a jelenleg kialakult siralmas közállapotokon.
Úgy tűnik, sem a Fidesznek, sem a szocialistáknak nem áll szándékában a kommunista titkosszolgálati múlt feltárása. Minden bizonnyal nem véletlenül. Erkölcsi tisztulás nélkül, pedig a nemzeti megújulás és gazdasági fellendülés még sokáig csupán vágyálom marad. Ebben a legyengült állapotában az anyaország nem, vagy csak minimális segítséget tud nyújtani a – kettős állampolgárság ellenére- a határon túlra rekedt, kisebbségi sorban élő honfitársainknak. Szeptembertől kényszermunkatáborok felállítását tervezi a kormány. Azoknak, akik nem találnak munkát, és lejárt a munkanélküli segélyük,- ha nem akarnak éhen halni,- négy órás munkaidőben közmunkát kénytelenek vállalni, iskolai végzettségtől függetlenül. A többségük havi 30 000 forintért. kényszermunkatáborokban, Mussolini, Hitler és Sztálin után, szabadon. S ez az agymosott nép tétlenül nézi mind ezt. Szégyen, gyalázat!
A rokkantnyugdíjasok egy részét csalónak titulálja a kormány, akiket vissza akar vezetni a munka világába, munkahelyeket viszont nem teremt. Az amúgy is több sebből vérző szociális rendszer költségvetését tovább kurtította. Sajnos, a jelenleg regnáló kormány- választási ígérete ellenére nem teremtette meg a törvényes kereteket sem a privatizáció felülvizsgálatára, sem a politikus bűnőzök felelősségre vonására. Vajon miért? Nem tudom, meddig akar visszaélni ez a kormány a választók türelmével?
Bogád Antal
