From: Vattay Szabolcs
Subject: Szász Lóránt emlékére!
To: Kutasi József Antal
Lóri bátyám!
Megkésve ért a szomorú hír, hogy többé nem lehetsz már velünk.
Noha néhány éves volt csak a mi ismeretségünk; s személyesen sohasem találkozhattunk, nekem mégis úgy tűnt, hogy öröktől fogva ismerlek.
Nyilván bevégezted küldetésed, hogy az Úr elszólított Téged. Csak arra nem gondolt a Mindenható, hogy hatalmas űr támad majd utánad.
Igen nagy veszteség számomra, hogy többé nem hallhatok felőled, s végtelenül sajnálom, hogy szerető családod körében nem élvezhetted a jól megérdemelt békét, s nyugalmat, mint ahogy Te abban a Dél-amerikai földi paradicsomban tervezted.
Emlékezetem szerint 2010. márciusában értesítetted levelező partnereidet arról, hogy visszavonulsz, mert betöltöd a 72. életéved. Aztán, tapasztalataim szerint, még-többet dolgoztál, mint annak előtte tetted.
Kíváncsian vártam üzeneteidet, a számomra olykor nehezen érthető verseidet is. Ez utóbbinak oka csakis az én értetlenségem lehetett!
Magyarságodról messze idegenben se feledkeztél meg; hazafiságod őrizted, hűen ápoltad, mégis volt, aki Rólad nem az én szilárd meggyőződésem szerint vélekedett, ami csakis azok vesztesége lehet, akik az igazi értékek meglátására képtelenek.
Lóri bátyám, számomra etalon voltál, vagy s mindörökre maradsz. Én sokat tanultam Tőled, mert Te mindig a jó példát mutattad. De miért is sajnálkozom? — amikor Te már az igazi Paradicsomban vagy. Sokkal inkább irigyelni kéne Téged emiatt!
Tulajdonképpen magukat sajnálják, kik szeretteiket, jó barátaikat siratják. Remélem, ezt a "hitványságot" Te is megbocsátod majd nekem!
Emlékeimbe zárva szeretettel:
Szabolcs barátod
