From: Bencze Pali
Subject: Üdvözlet
To: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Tisztelet a Doni hősöknek
Immár 59 éve, hogy hiába várjuk vissza apáinkat a végtelen orosz hómezőről, a Don kanyarból. A politika, ma már megengedi, hogy hangosan merjünk róluk is emlékezni, de még mindig méltatlanok vagyunk az ő cselekedeteikhez, hiszen Ők a legdrágábbat, az életüket áldozták értünk, hogy a bolsevizmus karmai ne érhessenek el bennünket. Minden küzdelmük, áldozatuk ellenére, mégis elértek bennünket, és a hősök fiai feledésre ítélték apáikat. De kinek is volt érdeke a háború?
Azoknak, akik 1789-ben meghirdették a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség elvét, hiszen tudták, hogy az emberek a szavakra figyelnek, és nem a szavak kicsavarásából fakadó tettekre. Mert milyen szép ez az elv, amelyre minden jóakaratú ember vágyott, és vágyik ma is? Ma megtudjuk-e lelket nyugtatóan fogalmazni és megkövetelni ennek a három szónak az értelmét? Én, nemmel válaszolok, mert ki fogja megkövetelni? De kis ugrással, érjünk Szarajevóhoz, ahol megbízói akaratát teljesítette a szerb Gavriló Princip, és kitört az I. Világháború. 1918 őszéig, idegen katona, csak fogolyként járt hazánk földjén, mégis elvesztettük a háborút, és hazánk kétharmadát. Mert akik harcoltak, azok véreztek, akik a háborút pénzelték, azok meg csak gazdagodtak, mert ők voltak a háború élősködői, és az élősködők, mindig addig élősködnek, ameddig hagyják őket. Mivel a bolsevisták, nem tudták egybefogni a világ proletárjait, így szembe állították egymással, ezét kirobbanthatták a II. Világháborút is, sok más okkal együtt. A politika azt kívánta, hogy apáink a Don partjára menjenek védeni a hazát, de nem láthatták, hogy nem a bátorság dönti el a csaták sorsát, hanem a koncentrált pénz mennyisége, és sokszorosítási célja. A háttérhatalom most is úgy döntött, hogy Teheránban meghúzza a határokat, meghagyja a trianoni határokat, és új érdekszférákat alakít ki. A győztes hadsereg, nem az igazságot hozta, hanem az akaratot érvényesítette, és az sem számított, hogy milyen áron. Apáink, helyt álltak, ameddig arra képesek voltak, és a hősöket el szokták temetni, helytállásukról emlékezni szoktak, mert ezt kívánta a tisztesség, az erkölcs, a becsület. A vesztes háború után nem tisztelték a helytállást, hanem folytatták a megtorlást, hiszen új érdek szerinti hatalom jött, és az nem tűri az ellentmondást. Beszélt erről az emlékezés szószólója, az óbecsei Tari István költő is, aki sorolta a délvidéki magyarság megpróbáltatásait, ugyanakkor egy olyan magyar feltámadásról beszélt, aminek a megvalósítása, a mi feladatunk, hiszen saját sorsunkat, nekünk kell a kezünkbe vennünk, mert a mi problémánkat, nekünk kell megoldanunk, Istenünk áldásával.
Az egyházak képviselői is elmondták a papi beszédüket, de nekem a beszédektől érdekes gondolatok keringtek az agyamban. Háttérhatalom, amit nem illik nevén nevezni, hiszen sértjük vele a zsidó érzékenységet. Hogy is van ez? Az igazság mindig fáj, de nem elég azt kimondani, hanem tenni is kell az érvényesítése érdekében. A papok, a Szentháromságról, és Jézus testvéremről beszéltek a júdeó-keresztény érdeknek megfelelően. Emberek, feladattal születnek, hiszen a Teremtő tehetséget, lehetőséget, és szorgalmat adott teremtményeinek, és ehhez rendelte a feladatot, a cselekvés felelősségét is, de azért is, amit elmulasztottak megtenni. Hiszek a reinkarnációban, a lélek újjászületésében egy új testben, a kornak megfelelő feladatra születésében. Magamról én is elmondom, hogy 1000 év után születtem újra, (ezt nem kívánom bizonyítani, mert hiszi, aki hiszi) de nemcsak én, hanem sokan, akik beszéltek előző életükről. Az új vallás fölvételével, háttérbe szorult az ősi magyar vallás, amelynek alapja, Jézus szeretetre való tanítása. Előbb paganusoknak, majd pogányoknak kezdték őket nevezni, majd a szeretetet fölváltotta az érdek. Előbb az Anya töltötte be a központi szerepet, innentől az apajog került előtérbe. Eddig a Szentháromság, az Apa, Anya, gyermek volt, innentől az Apa, Fiú, és a Szent Lélek. A Lélek, akkor is szent volt, mert azt a Teremtőnktől kaptuk addig, amíg a földi életünkre feladatot is kaptunk hozzá. A Teremtőtől kapott Lélek tartja össze a négy alkotóelemet, majd annak távozása után, az alkotóelemek visszatérnek a természetbe. Ez az új élet, azzal a felelősséggel is jár, hogy tennünk kell a becsületért, a tisztességért, és a szeretetért, hogy tovább ne az érdek, hanem az erkölcs legyen az alapja az emberi viselkedésnek. Mint ahogy apáinknak a haza megvédése volt a feladata, a mienk pedig az elveszett haza visszaszerzése még akkor is, ha ezért kemény áldozatot kell is hoznunk. Ma már nem sok választásunk van, de remény mindig kell, hogy legyen. Rajtunk múlik, hogy lesz-e a magyar nemzetnek jövője, hogy ne a sötétség, hanem ismét a fény mutassa az utat.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, 1993. október 4-én a Jány Gusztávot az ellene emelt vádak alól, bűncselekmény hiányában felmentette, emberi becsületét visszaadta. Vajon a 2. Magyar Hadsereg 125 ezer áldozatának ki fogja visszaadni becsületét, és mikor jönnek rá népek és országok, hogy a háborúk élősködőit is felelősségre kell vonni?
A koszorúzáson az 1956 Magyar Nemzetőrség tagjai is lerótták tiszteletüket és elhelyezték a szervezet koszorúját.
Ez a megemlékezés is sötétben volt megtartva, mert a fáklya nem világított annyira, hogy egymás szemében megláthassuk azt a reményt, ami a nemzet megújulását segítheti.
2012. január 12.
Bencze Pali
