Date: 2012. április 1.
Subject: Levél, Schmitt Pál, kétszeres olimpiai bajnok tőrvívóhoz, a sportemberhez
To: Kutasi József
Levél-Schmitt Pál, kétszeres olimpiai bajnok tőrvívóhoz, a sportemberhez
Felidéződik bennem egy régi, fekete-fehér filmfelvétel az 1969-es tőrvívó világbajnokságról…
Óriási várakozás előzte meg a nemzetközi eseményt, a világ és mindenki számára egyértelmű volt: a magyarok a viadal legnagyobb esélyesei. (előző évben, Mexikóban nyert olimpiai bajnoki címet a magyar tőrcsapat).
Nem volt olyan honfitárs, aki nem hitt volna a sikerben.
A csapat rendesen felkészült, és mindent megtett az aranyéremért.
Felfokozott hangulat, és készülődés az ünneplésre. Olyan kevés dolognak örülhettünk annak idején a sportsikereken kívül…
Nem sikerült. A döntőben, óriási csatában, de alulmaradtunk…
Ahogy peregnek a szemem előtt a filmkockák, fiatal, jóképű, egyenes tekintetű sportembereket látok. Nagyon csalódottak. A srácok közül, egynek-egynek eltörik a mécses, de ahogyan az eredményhirdetéshez vonul a magyar csapat, egy pillanatra „angyal szállt át” a pástok felett.
Néma csend és várakozás: vajon, hogyan fogják kezelni ezek a magyar fiúk, a vereségként is elkönyvelhető ezüstérmet? Vajon a világ legjobb tőrvívói, miként fogadják a „tust” a dobogón?
Egészen döbbenetes volt a srácok hozzáállása! Egyenes derékkal, felemelt fejjel és könnyek nélkül vették át az ezüstérmeket. Igazi sportemberként fogadták el, hogy ugyan mindent megtettek a győzelemért, de most az „egyszer”, legyőzettek…
Tisztelt Schmitt Pál Úr!
Ön, ízig-vérig sportember!
Nem is akármilyen-egy a legjobbak közül. Pontosan tudja, hogy az ország közvéleménye az 1969-es tőrvívó vb kudarc után (is!) teljes mellszélességgel kiállt a csapat mellett.
Mert, tudták, hogy ami benne volt a csapatban, azt kiadták magukból.
Büszkék voltak a magyarok Önökre, az ezüstéremre, és a becsületes küzdeni tudásukra, és a „vereségre”.
Ön, mint élsportoló, olimpiai bajnok, világbajnok, és későbbi Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, pontosan ismeri a győzelem és a vereség ízét!
Ön, a napokban, a politika pástján- tust kapott!
Egy igazi sportember elismeri a vereségét és le tudja vonni a konzekvenciákat.
Ne engedje, hogy a hatalom, pártérdek, vagy a barátai befolyásolják!
A páston is egyedül volt az ellenfél tőrével szemben.
Volt úgy, hogy mikor kikapott, és az arcvédő sisak és a kesztyű levétele után - önmagát ostorozva a hibáiért-, de mindig kezet tudott fogni az ellenfelével.
Mert tiszta volt a lelkiismerete!
Tudatosan nem akarom belekeverni a politikát a mondandómba, de egy igazi bajnok – akit, az Országgyűlés, a Magyar Köztársaság elnökévé nevezett ki- egy dolgot tehet: elismeri a vereséget,hogy tiszta tudjon maradni a lelkiismerete!
Bízom abban, hogy a „becsület aranyérmét” most az egyszer, nem más- hanem, Ön fogja saját nyakába akasztani!
Isten áldja elnök úr!
Tegye a dolgát!
Köszönöm!
Vitéz Zetényi-Csukás Ferenc, Szent György Lovag
