From: Johannes Roeczey
Date: 2013/10/22
Subject: Az 57.
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Date: 2013/10/22
Subject: Az 57.
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
57. évforduló
Az 1956-os magyar forradalom ötvenhetedik évfordulóját ünnepeljük.
De miért nem mutattunk rá eddig arra a történelmi tényre, ami nélkül az ENSZ jelentése szerint nem bontakozott volna ki forradalmunk történelmi jelentőségűre. Gondolok itt az úgynevezett munkástanácsokra, forradalmi bizottságokra, forradalmi bizottmányokra.
Pedig ez a kevéssé hangsúlyozott tény teszi forradalmunkat egyedülállóvá. És ez nem szubjektív megítélés, mint a” hősiesség”, mint a „hazafiak hősiessége”,” bátorsága”, „egysége”, amiben kicsinyhitűek kételkedhetnek, hanem egyszerű, közismert, tény.
Ünnepi beszédeinkben sem hangsúlyozzuk érthetetlen módon azt a történelmi tényt, melynek révén emberiség minden eddigi forradalmánál többet tettünk az egyén, az egyes ember szabadságáért.
Nem volt az halálmegvető hősiesség, amire ez a tény utal, csak okos, ésszerű döntés.
És gyorsaság! Mert már október 24-én kezdtek megalakulni azok az üzemekben vállalatoknál, intézményekben. S persze bizonyos kultúrának is köszönhető, amire több, mint ezer éves történelmünkben szert tettünk.
Egy új, igazságosabb társadalmi rendszer lehetőségét, és képét vetítettük a jelenleg önmagával vívódó emberiség kereső tekintete elé.
Először fordult elő a világtörténelemben, hogy egy ország teljes területén, minden munkahelyen, a demokrácia alaptörvényének megfelelően, nem kinevezték, hanem kizárólag az ott dolgozók választották meg intézményük, a munkahelyi munkaközösség teljes vezetőségét.
S tették ezt minden felsőbb vagy külső utasítás nélkül a magyar hazafiak!
Mert akkor az volt a többség!
Rőczey János
Genf, 2013. október 21.
