Feladó: Hirszemle
Dátum: 2014. április 7. 16:28
Tárgy: [polgari_hirszemle] Fw: postánkból
Címzett:
Dátum: 2014. április 7. 16:28
Tárgy: [polgari_hirszemle] Fw: postánkból
Címzett:
Kutasi József Antal
Ebben az örömben a saját örömöm még fokozottabbá lesz, ha majd tapasztalom azt, hogy a törvényszegések és bűnözések száma csökken és e bűnözéseknek a szenvedői már ne az öregek és dolgos kispolgárok legyenek, hanem azok akik a bűnözésben kimagaslóak és mérhetetlen vagyonuk is ezt tükrözi. Magyarán ne az legyen a bűnöző, aki minden erejét arra használja, hogy a társadalom fejlődjön, haladjon, hanem azok akik mesterkedéssel használják ki egyszerű emberek akár hiszékenységét, akár végtelen kiszolgáltatottságát. Mert ezen emberek száma mindinkább növekszik. Ezt sajnos tapasztalom és látom, hogy a Fidesz-KDNP-re szavazók száma nem kis mértékben csökkenő. Ez figyelmeztetésnek kell lennie az ünneplőknek és azonnal avval kell kezdeni, hogy elemezni kell azt, hogy miért pártoltak át szavazatukkal másokra, avagy miért maradtak távol a szavazástól. Okkal vélem azt, hogy ezen szavazók számát valami lehet akár kisebb, de lehet nagyobb sérelem érte és ezért lelkesedésük vagy lecsökkent vagy elveszett. Ez különösen akkor érvényes, ha sérülésük az igazságtalanság miatt keletkezett.
A fegyelemnek jelentősen javulnia kellene és a belső biztonságnak is, különösen vidéken javulni kellene, hogy az emberek érezzék azt, hogy gondot viselnek róluk és nem hagyják futni még a legapróbb bűnözőket sem, de mindenkinek biztosítanak közmunkákkal olyan megélhetést amellyel megszüntetik a szocialisták által létrehozott megélhetési bűnözést.
Persze a párt politikában hadat kell üzenni azon bűnözések ellen amelyeket nagy mértékkel épen a leggazdagabbak követnek el üzelmeikkel. Ebben még attól sem szabad visszariadni, ha az eddigi törvényeket is ráncba szedik ott, ahol a törvény lehetőségei megengedik azt, hogy a gazdagok kihasználják a szegényebbeket. Gondolok itt főleg az uzsorás kamat politikára és mesterségesen létrehozott deviza alapú kölcsönökre. Ezt is csak úgy lehet létrehozni, ha a bankrendszert szigorú ellenőrzés alá vonjuk és csak azokat hagyjuk működni amelyek tisztességesen működnek. Megakadályozva evvel azt is, hogy az országból ne folyhassanak ki azon nemzeti értékek, amelyekért visszamenőleg generációk küzdöttek meg, olykor életük feláldozásával. Magyarán, a törvényeket nem a tőke érdekeltségei irányában kell módosítani, hanem az ember és a munka érdekeltségei felé. Hogy ne holmi ügyeskedések legyenek a gyors meggazdagodás eszközei, hanem a munka és a munkán alapuló tisztességes jövedelemszerzés. Akkor majd lehetőség nyílhat arra, hogy a mesterségesen leszakadt néptómeg, akik jövedelmük hiányában már nemcsak felélték, de már adósságokban fetrengve éli meg napjait. S ebben nem a segélyezési politika, hanem a munkára való ösztönzés, anyagi támogatás az ami jelentősen változtatni tud a helyzeten.
Akaratlanul is átfut az agyamon, hogy a szavazástól való távolmaradás túlnyomó többségénél a kulcskérdés a további leszakadása és süllyedése azoknak, akik immár kilátástalan helyzetbe kerültek.
A kérdés ott kezdődik, hogy adjunk választ arra, hogy miért panganak a vidék házainak udvarai? Miért nincs kakas kukorékolás? Miért üresek az ólak és istálók? Miért mennek tönkre a kis gyümölcsösök és miért veszik el a piacokon azon kis árusok száma, akik pótkeresettel igyekezték pótolni kis nyugdíjaikat és igyekeztek szükségleteiket önellátó tevékenységgel javítani. E kérdések kivizsgálásával talán előbbre lehetne jutni azon a téren, hogy visszatérjünk az egykor olyan háztáji foglalkoztatáshoz, amelyben bőség és munkával való elfoglaltságban az emberek milliói (főleg azok akik ma a legszegényebbek), tudtak értékes életet élni és amiből a haszon is jelentős az egész ország számára.
Azt akarom kifejezni, mint agrár közgazdász, hogy nemcsak a nagy gazdaságok azok akik biztosítani tudják az ország fejlődését, hanem főleg azok akik akár az életüket is bele tudják fektetni abba a munkába amelyben milliók lelhetik meg megélhetésüket. Erre kellene nagyobb figyelmet fektetni és ekkor ürülni a győzelemnek.
Félek, hogy a minapi győzelemnek örülés átcsap a kisember érdekeinek a mellőzéséhez, mivelhogy anyagiakban nem képeznek jelentős anyagi látványosságot. Pedig a kisembernél kell kezdeni az építkezést. Kezdve attól, hogy nem a kiöregedett kisparcellás termelőket büntetjük a parlagfű miatt, hanem lehetőleg minden segítséget megadva azokon keresztül akik tétlenségükben a más által megtermeltek eltulajdonosításában keresik a maguk javait. Igenis állítom, hogy nem a makrogazdálkodás a megoldása annak, amik most Magyarország polgárait (főleg a vidékei embereket) sújtja, hanem a mikrogazdálkodás, amelyben mindenki megtalálhatja a saját lehetőségeit abban, hogy önellátó gazdálkodással növelje az ország össztermékét, mégha ennek nem is lesz sem jövedelmi adó sem áfa fügvénye. Amit az ország költségvetése eddig sem kapott meg, az akkor sem fog hiányozni, ha a mikrogazdaságban beindul a munka.
Miért nem gondolkodnak egy kicsit csak a szakemberek azon, hogy a múltban miként volt a falus embernek az udvarába baromfi is, sertés is és legalább egy tejelő tehén is és legalább évente egy hízott üsző valamint tengernyi tej, mi felvásárolva temérdek tejterméket biztosított a tejfeldolgozó iparnak munkát adva sok-sok fiatalnak. Miért nem vesszük elő eleink okos tervezési és szervezési, valamint hitelezési rendszerét a "Hangyaszövetkezet" és a "Hitelszövetkezet" által? A mai viszonylatokban ezt sokkal eredményesebben meg lehet szervezni, hiszen a ma rendelkezésünkre álló digitális, informatikai rendszerek olyan automatikus adattárolást tudnak biztosítani amelyekről eleink nem is álmodtak.
Egyszóval igazán akkor tudnék igazán örülni, ha látnám, tapasztalnám az előjeleit legalább annak, hogy miként változik a vidék mostani szomorú képe.
Tisztelettel, Polyák Endre nyugalmazott agrárközgazdász - Szabadka.
A fegyelemnek jelentősen javulnia kellene és a belső biztonságnak is, különösen vidéken javulni kellene, hogy az emberek érezzék azt, hogy gondot viselnek róluk és nem hagyják futni még a legapróbb bűnözőket sem, de mindenkinek biztosítanak közmunkákkal olyan megélhetést amellyel megszüntetik a szocialisták által létrehozott megélhetési bűnözést.
Persze a párt politikában hadat kell üzenni azon bűnözések ellen amelyeket nagy mértékkel épen a leggazdagabbak követnek el üzelmeikkel. Ebben még attól sem szabad visszariadni, ha az eddigi törvényeket is ráncba szedik ott, ahol a törvény lehetőségei megengedik azt, hogy a gazdagok kihasználják a szegényebbeket. Gondolok itt főleg az uzsorás kamat politikára és mesterségesen létrehozott deviza alapú kölcsönökre. Ezt is csak úgy lehet létrehozni, ha a bankrendszert szigorú ellenőrzés alá vonjuk és csak azokat hagyjuk működni amelyek tisztességesen működnek. Megakadályozva evvel azt is, hogy az országból ne folyhassanak ki azon nemzeti értékek, amelyekért visszamenőleg generációk küzdöttek meg, olykor életük feláldozásával. Magyarán, a törvényeket nem a tőke érdekeltségei irányában kell módosítani, hanem az ember és a munka érdekeltségei felé. Hogy ne holmi ügyeskedések legyenek a gyors meggazdagodás eszközei, hanem a munka és a munkán alapuló tisztességes jövedelemszerzés. Akkor majd lehetőség nyílhat arra, hogy a mesterségesen leszakadt néptómeg, akik jövedelmük hiányában már nemcsak felélték, de már adósságokban fetrengve éli meg napjait. S ebben nem a segélyezési politika, hanem a munkára való ösztönzés, anyagi támogatás az ami jelentősen változtatni tud a helyzeten.
Akaratlanul is átfut az agyamon, hogy a szavazástól való távolmaradás túlnyomó többségénél a kulcskérdés a további leszakadása és süllyedése azoknak, akik immár kilátástalan helyzetbe kerültek.
A kérdés ott kezdődik, hogy adjunk választ arra, hogy miért panganak a vidék házainak udvarai? Miért nincs kakas kukorékolás? Miért üresek az ólak és istálók? Miért mennek tönkre a kis gyümölcsösök és miért veszik el a piacokon azon kis árusok száma, akik pótkeresettel igyekezték pótolni kis nyugdíjaikat és igyekeztek szükségleteiket önellátó tevékenységgel javítani. E kérdések kivizsgálásával talán előbbre lehetne jutni azon a téren, hogy visszatérjünk az egykor olyan háztáji foglalkoztatáshoz, amelyben bőség és munkával való elfoglaltságban az emberek milliói (főleg azok akik ma a legszegényebbek), tudtak értékes életet élni és amiből a haszon is jelentős az egész ország számára.
Azt akarom kifejezni, mint agrár közgazdász, hogy nemcsak a nagy gazdaságok azok akik biztosítani tudják az ország fejlődését, hanem főleg azok akik akár az életüket is bele tudják fektetni abba a munkába amelyben milliók lelhetik meg megélhetésüket. Erre kellene nagyobb figyelmet fektetni és ekkor ürülni a győzelemnek.
Félek, hogy a minapi győzelemnek örülés átcsap a kisember érdekeinek a mellőzéséhez, mivelhogy anyagiakban nem képeznek jelentős anyagi látványosságot. Pedig a kisembernél kell kezdeni az építkezést. Kezdve attól, hogy nem a kiöregedett kisparcellás termelőket büntetjük a parlagfű miatt, hanem lehetőleg minden segítséget megadva azokon keresztül akik tétlenségükben a más által megtermeltek eltulajdonosításában keresik a maguk javait. Igenis állítom, hogy nem a makrogazdálkodás a megoldása annak, amik most Magyarország polgárait (főleg a vidékei embereket) sújtja, hanem a mikrogazdálkodás, amelyben mindenki megtalálhatja a saját lehetőségeit abban, hogy önellátó gazdálkodással növelje az ország össztermékét, mégha ennek nem is lesz sem jövedelmi adó sem áfa fügvénye. Amit az ország költségvetése eddig sem kapott meg, az akkor sem fog hiányozni, ha a mikrogazdaságban beindul a munka.
Miért nem gondolkodnak egy kicsit csak a szakemberek azon, hogy a múltban miként volt a falus embernek az udvarába baromfi is, sertés is és legalább egy tejelő tehén is és legalább évente egy hízott üsző valamint tengernyi tej, mi felvásárolva temérdek tejterméket biztosított a tejfeldolgozó iparnak munkát adva sok-sok fiatalnak. Miért nem vesszük elő eleink okos tervezési és szervezési, valamint hitelezési rendszerét a "Hangyaszövetkezet" és a "Hitelszövetkezet" által? A mai viszonylatokban ezt sokkal eredményesebben meg lehet szervezni, hiszen a ma rendelkezésünkre álló digitális, informatikai rendszerek olyan automatikus adattárolást tudnak biztosítani amelyekről eleink nem is álmodtak.
Egyszóval igazán akkor tudnék igazán örülni, ha látnám, tapasztalnám az előjeleit legalább annak, hogy miként változik a vidék mostani szomorú képe.
Tisztelettel, Polyák Endre nyugalmazott agrárközgazdász - Szabadka.
2014.04.07. 7:06 keltezéssel, Hirszemle írta:
