Feladó: Sándor Zoltán
Dátum: 2014. április 29. 18:55
Tárgy: Hamvas Bélától: A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Címzett: Kutasi József Antal
Dátum: 2014. április 29. 18:55
Tárgy: Hamvas Bélától: A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Címzett: Kutasi József Antal
Hamvas Bélától: A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
Jodorowskytól
szeretettel mindenkinek, akit érint:
A szentség egyik figyelmen kívül hagyott formája: a mindennapi szakralitás
Vallom, hogy enyém a világ, hogy mások értékei az enyémek is. Ha a világ nem működik megfelelően, akkor én sem, és amit nem adok másnak, azt magamtól veszem el.
Nem sajátítom ki azt, amit másokkal megoszthatok, szakrális minőségem tudatában szeretettel fordulok az eljövendő generációk felé. Érzem, hogy ötezer évvel későbbi barátaimban folytatódok, és bárkit segítek, nem ítélkezem fölötte.
A szentségében tudatos polgár, ellentétben a tévhittel, amit belé sulykoltak, nem várja türelmetlenül a halált. Nem a túlsó világra áhítozik, hanem az innensőre.
Minden másodperc szakrális számára, reggelente csodálatos ajándékként éli meg, hogy a világon lehet: saját és mások létezése egyaránt határtalan élvezetet jelent számára. Kerüli a fölösleges rombolást, erőit anyagi vagy szellemi tündérkertek építésére fordítja. Nem fél átadni magát az életöröm isteni őrületének, és hosszú életéből fakadó bölcsességét egészséges módon adja tovább, mert nem hiszi, hogy titokként őrzött tudásból erő meríthető. A megosztott kenyér íze a legjobb."
