Feladó: MVSZ Sajtószolgálat
Dátum: 2014. április 6. 11:49
Tárgy: Csendes halál: A megtagadott székely nép - Borsos Géza nyílt levele
Címzett:
„Az idő igaz,
Dátum: 2014. április 6. 11:49
Tárgy: Csendes halál: A megtagadott székely nép - Borsos Géza nyílt levele
Címzett:
Kutasi József Anta
Miközben a magyar politikum szinte naponta szolgáltat híreket a Trianonnal kisebbségi sorsba taszított magyar milliók védelmezéséről, aközben teljes csend övezi azokat a folyamatokat, amelyek gyengítik e közösségeket, és összességükben a nemzethalál rémképét rajzolják. A legnagyobb elszakított magyar nemzettest, a székelység minapi, „összmagyar összefogással” előidézett tragikus tévedése is ezek közé, – a csendes halál fogalomkörébe – tartozik. Borsos Géza alábbi nyílt levele azokon kéri számon a székely nép gyászos önmegtagadását, akik azt tevőlegesen okozták – az erdélyi magyar politikai és egyházi vezetőkön: „Melyik egyházi elöljáró tűrte volna el szó nélkül, ha a pártvezetők arra buzdították volna híveiket, hogy ne vallják be egyházukat ahova tartoznak , hanem csak annyit valljanak be, hogy keresztények...?!”
Teszi ezt abban a reményben, hogy az őszinte válaszok, amennyiben lesznek ilyenek, esélyt adhatnak a székely népnek és közvetve az egész magyar nemzetnek a megkapaszkodásra. Borsos Géza a Székely Nemzeti Tanács létrejöttének kezdeményezője és kezdetektől alelnöke, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei Térségének alelnöke.
„Az idő igaz,
S eldönti ami nem az”
(Petőfi Sándor)
NYÍLT LEVÉL
A levél címzettjei:
Izsák Balázs a SzNT elnöke, Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Toró T. Tibor az EMNP elnöke, Bíró Zsolt az MPP elnöke, az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői és mindazok, akik részt vállaltak a 2011-es népszámlálást megelőző, a székelyeket félrevezető kampányban
Nemrég láttak napvilágot az Országos Statisztikai Hivatal (INS) 2011-es népszámlálásra vonatkozó adatai. Jelenleg hozzáférhetők a részadatok is: mindezek alapján Romániában összesen 1665-ön vallották magukat székelynek, a következő lebontásban: ROMÁNIA szintjén összesen 1665-en, városokban 965-en, községekben 700-an, Hargita megyében 878-an, Kovászna megyében 317-en, és Maros megyében 104-en.
Az évezredes történelemmel, írásbeliséggel, számtalan véráldozat árán megvédett szülőfölddel és közigazgatási hagyományokkal rendelkező székely nép, 2011-ben megszámláltatott és számbelileg elenyészőnek találtatott! Statisztikai szempontból tehát Romániában nincs számottevő „székely közösség” nincs történelmi, kulturális, sajátos jogrendet létrehozó és azt évszázadokon át működtető közigazgatási hagyományokkal rendelkező „székely nép”, nincs tehát jogalanya a „székely autonómiának”, nincs jogalanya a „székely önrendelkezésnek”.
Ez a lesújtó tény az Önök félrevezető kampányának eredménye!
Annak eredménye, hogy Önök arra bíztatták a székelyeket, hogy vallják magukat magyaroknak, és ne székelyeknek, holott tudták, hogy a népszámlálási eljárás törvényi rendelkezése szerint mindenki, aki székelynek vallja magát, végül a magyar statisztikai főcsoportba összesítődik. Ezáltal adott volt a lehetőség, hogy a székelyeket külön és magyarként is összesítsék (rögzítve székelymagyar minőségüket!) anélkül, hogy hivatalosan megtagadnák székely önazonosságukat.
Önök tehát szándékosan vezették félre a székelyeket, és ez által történelmi hibát követtek el! A lehetőség ugyanis adva volt: A Román állam eszközeivel és pénzén számolhattuk volna meg önmagunkat mi a Székelyföldön, vagy éppen szétszóratásban élő székelyek. Itt volt az esély felmutatni a magyar anyanyelvű és 600 000 lelket meghaladó székely népet, mint a Székelyföld őshonos közösségét!
E helyett Önök a székelyekkel mondatták ki a székely nép létének tagadását!
Ezt viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, már csak azért sem, mert 2011-ben a népszámlálási kampányban is tiltakoztunk ellene[1];[2]! Az ügy különös vonatkozása, hogy ilyen példás, és ennyi szereplőt felvonultató összefogásnak most voltunk először tanúi és elszenvedői 1989 óta! Önök, „politikusok” , akik lépten-nyomon pártpolitikai érdekek mentén igyekszenek megosztani az erdélyi magyarságot 2011-ben soha nem tapasztalt összefogással egy népet szedtek rá, hogy az állami megszámláltatáskor ne vallja be önmagát! Önök akkor is tudták, de ma már tény, hogy a székelyeket célzó kampány során felhozott érveik légből kapottak, valótlanok voltak.
Azért sem mehetünk el mellette szó nélkül, mert máig nem tisztázottak ennek a félrevezető, kampánynak az igazi indítékai. Ha elhallgatnánk, fennállna a veszélye annak, hogy ehhez hasonló eljárás hatására a székelyek egyéb öncsonkító, érdekeik elleni akciókra is rávehetők lehetnek.
A történteket azért sem hagyhatjuk szó nélkül, mivel ez a kérdés amellett, hogy a székely emberek önazonosságtudatát zavarta meg, nemzetpolitikai jelentőséggel és aktuálpolitikai következményekkel is jár, ugyanis a székely nép statisztikai eltüntetése jelentősen beszűkíti a székely közösség önrendelkezési mozgásterét, és fontos politikai fegyvert ad a román hatalom kezébe a székely önrendelkezési törekvések figyelmen kívül hagyására, elfojtására.
A kampány során leggyakrabban az alábbi érveléssel találkoztunk:
a. A román hatalom meg akarja osztani az erdélyi magyar közösséget.
b. Amennyiben sikerül a megosztásunk, magyarokra, székelyekre, csángókra, akkor ezt hivatkozási alapként fogják használni a már megszerzett nyelvi és „kisebbségi jogaink” megnyirbálására, és újak megtagadására.
Sajnálatos tény, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak is engedték magukat belerángatni ebbe a kampányba.
Álljon itt példának a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2011.október 5-én kiadott VIII. Körleveléből[3] az erre vonatkozó idézet.
„Felhívom a figyelmet azonban a szándékos megosztásra: a megadott nemzetiségi listán külön szerepel magyar/ungur, székely, csángó, külön szerepel német, szász, sváb, és külön szerepel rutén, ukrán stb. Eszerint a cél az, hogy kimutassák: sok a nemzeti kisebbség Romániában, de jelentéktelen a számuk. Ezért fontos, hogy minden magyar, székely, csángómagyar magyarnak vallja magát, minden német, szász, sváb pedig németnek, hogy a nemzetiségek egysége és létszáma valósághűbb legyen!
Ez a későbbiekben hivatkozási alapnak fog számítani, amikor kisebbségi jogainkért, a nekünk járó juttatásért szót emelünk.”
Pártvezető urak!
Önök már akkor is tudták, hogy megtévesztő politikusi beszéd, amit mondanak. Ma a számok is bizonyítják ezt. Egyik állítás sem állta ki az idő próbáját, egyik állítás sem bizonyult helytállónak, igaznak! Nem azért, mintha a román hatalom nem törekedne folyamatosan megosztásunkra és jogaink csorbítására! Akkori érvelésük mindenekelőtt azért hamis, mert a székely etnikum a magyar alcsoportjaként volt bekódolva, mint ahogy a szász és a sváb a német alcsoportjaként! Melyik egyházi elöljáró tűrte volna el szó nélkül, ha a pártvezetők arra buzdították volna híveiket, hogy ne vallják be egyházukat ahova tartoznak , hanem csak annyit valljanak be, hogy keresztények...?!
Amint az eredmények mutatják, az Önök kampányának következményeként a székely nép nem jelent meg Románia statisztikai térképén!
Hogy mit veszített a székely nép az nyilvánvaló. Ebből most csak kettőt említek:
a. lényegesen beszűkültek a székely nép esélyei önrendelkezési jogának érvényesítésére. Az önrendelkezési jog ugyanis a népek számára garantált nemzetközi jog[4].
b. ismételten csorbult a székely nép székely-magyar önazonosságtudata
Hogy mit nyert a román hatalom az is nyilvánvaló:
a. mi magunk teremtettünk hivatkozási alapot a székely nép önrendelkezési jogának megtagadására!
A következő kérdések megválaszolását viszont Önöktől várjuk és várják mindazok, akik önökre hallgatva hozzájárultak ennek a helyzetnek az előidézéséhez!
a. Mi volt a kampány igazi célja?
b. Mit nyert a székely nép, azzal, hogy statisztikailag nem jelenítette meg (eltüntette) önmagát, mint közösséget?!
c. A népszavazás eredményeként milyen új, a politikai küzdelemben bevethető eszközökhöz jutott a székely nép?
Gyergyócsomafalva, 2014-03-30
Tisztelettel, és válaszukat várva
Borsos Géza
a Székely Nemzeti Tanács alelnöke
