Dátum:
Tárgy: KRISZTUS FÉNYÖZÖNÉBEN... ADVENTI MÁRTÍROK ÉS HITVALLÓK A BALTIKUMBÓL
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
KRISZTUS FÉNYÖZÖNÉBEN...
ADVENTI MÁRTÍROK ÉS HITVALLÓK A BALTIKUMBÓL
Írja, fordítja Dr. Békefy Lajos
CSAK A KEGYELEM – Jeruzsálem – Svájc - Baltikum evangéliumi énekeinek szerzője, RAPPARD DÓRA
DORA RAPPARD (1842-1923) Máltán született svájci szülőktől. Édesapját 1846-ban jeruzsálemi evangélikus püspöknek nevezték ki. Dórának éveken át tartott lelki küzdelme értéktelenségével, míg 1858-ban megtér, s megváltozik egész élete. Fénysugárba kerül a szíve. Krisztus fényözönébe. Ezért is nevezte el később Istenhez szárnyaló gyönyörű, mély hitből fakadó verseit, énekeit Lichtstrahlen-eknek, fénysugaraknak. Később házasságot kötött Karl Heinrich Rapparddal, a svájci Chrischona Zarándokmisszió elöljárójával, akivel Alexandriában ismerkedett meg. Tíz gyermekük született. Ő lett az intézet lelki anyja előbb Jeruzsálemben, majd a Bázel közeli Chrischonában. Sok női konferencia szervezője és vezetője. Több ezer lelkigondozottja volt, akiknek bibliai bölcsességben és hitben fogant lelki tanácsokat, útravalókat, indításokat adott. Nagyszerű szellemi adományait alkotásaiban, Krisztust és a kegyelmet magasztaló énekekben és nevelői munkájában fejezte ki. Ő maga visszafogott, alázatos, de mindig szolgálatkész volt. Magnifikátos lélek. A '90-es években tartott több baltikumi missziói utunkon (Tallinn, Tartu, Vilnius, Helsinki) nem ritkán találkoztunk nevével, verseivel, evangéliumi énekeivel, melyeket szívesen énekeltek németül és finnül, észtül, lettül, litvánul is ottani protestáns testvéreink. Éveken át ismételten nagy ünnepekkor ott jártunk magyar testvéreink között. Kárpátaljáról Észtországba kényszerűségből áttelepült református papgyerekek voltak meghívóink és házigazdáink, mint a tallinni Munkácsy Mihály Magyar Kultúregyesület elnöke, Dr. Bán István, és mások, akik a bolsevik osztályellenségi koncepció miatt szűkebb hazájukban nem mehettek egyetemre. Otthon osztályidegenek voltak, Észtországban viszont testvéri támogatásra találtak. Ottani látogatásaim során találkoztam olyan evangélikus lelkésszel, aki Tartuban, az egykori fővárosban, Dorpasban, ahol több száz éve működött evangélikus teológia, sírva vette kezemből az úri szent vacsora jegyeit. Majd istentisztelet után elmondta: Szibériában, a Gulágon magyar református lelkészekkel volt együtt. Karácsonyra hónapokon át tettek félre pár darabkát napi kenyerükből az úrvacsorára, meg marmeládét, gyümölcssajtot, amit jégolvadék vízben erjesztettek meg „borrá". Akkoriban tudtam meg szolgálataimat maximálisan támogató baltikumi evangélikus érsektől, lelkészektől, hogy a baltikumi-német lutheránus Hahn észt lelkészcsalád és a Rappard család távoli rokonságban álltak egymással. Ott, a tallinni érseki templomban tartott istentiszteletek és a vilniusi (Litvánia) lelkésztalálkozó során megrendülten hallottam a baltikumi mártírkönyvről, amit Oskar Schabert rigai lelkipásztor írt és jelentetett meg 1926-ban Berlinben.
204 oldalon szívszorító és hálaadásra roskasztó lelkészportrékat rajzol meg. Benne számunkra kevésbé ismert, 20. századi bibliai hithősökre jellemző lelki és testi küzdelmekről ír, a baltikumi egyház szenvedéséről az „orosz ortodox egyház, a nacionalizmus, a szocializmus és a bolsevizmus" válogatott embertelenségeiről és csaknem abszurd egyházüldözéséről. 45 baltikumi protestáns mártír és hitvalló lelkész rendíthetetlen Krisztus-hűsége és helytállása bontakozik ki a könyvből, akikre nem volt méltó az a világ, de akiknek a lett, litván, észt híveket mindhalálig pásztorolniuk kellett. Mert ezért születtek arra a földre! Közöttük olvasható Traugott Hahn evangélikus teológiai professzor sorsa is, aki rokona volt Rappardéknak. Ő és mások szívében a mélységekben is ott világolt Dora Rappard számos hitvalló éneke és verse. Gyönyörű verseit és énekeit, az egészséges pietás, kegyesség életrevalóságának bizonyítékait Jeruzsálemben, a svájci Chrischonában és a baltikumi Tallinnban, Rigában, Vilniusban egyaránt énekelték, szavalták. Ma is. Kiváltképpen adventben. Méltó, hogy erről is megemlékezzünk reformáció 500 adventjében.
CSAK A KEGYELEM
Támasz nincs velem - csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.
Mit érek magam? Mind haszontalan
amit tettem és elértem;
Megrontotta bűnöm, vétkem.
Védő nincs velem - csak a kegyelem.
Isten jósága, Jézus halála,
Szentlélek-adta új élet -
más nem adhat békességet
nékem idelenn! - Csak a kegyelem.
Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.
megtisztul Jézus vérében,
győz a Bárány erejében
s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...
Ahogy sebzetten, észrevételen
őz rejtőzik sűrűségbe,
roskadok le Hozzád térve,
s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.
S bár az ős gonosz támad, ostoroz -
kárt lelkemben hogyan tenne!
Betakar Isten kegyelme!
Csak az van velem! - Csak a kegyelem.
És ha fájdalom terhét hordozom,
ha sötét, mély völgybe érek,
ott is kísér tiszta fényed.
Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.
Hadd énekelem: Csak a kegyelem!
Elég életre, halálra,
elérni örök hazámba!
Elég szüntelen. Csak a kegyelem.
Mindenkor. Ma is, itt is, és mindenütt. Múltban, jelenben, jövőben. S földi létünk minden adventjén és karácsonyán… Gondoljunk rájuk, a hűségesekre, helytállókra ezen az adventen, rájuk, akikre nem volt méltó az avilág, de akik a politkai és nemzeti elnyomás közben is krisztusi emberséggel símogatták meg, ölelték át Baltikum rájuk bízott népét.
