Dátum:
Tárgy: Az Országgyűlést is felszólították!
Címzett:
AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról.
Egyházi jogállású intézményfenntartó.
A Kúria Kfv.II.37.124/2014/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó 1990. óta nyilvántartásba vett egyházként működött. Ennek ellenére egyes eljárásokban (például az általa fenntartott idősek otthonának finanszírozásával kapcsolatos kérdésekben) egyházi jogállását nem ismerték el.
2013. március 8-án kérelmet terjesztett elő az általa fenntartott idősek otthona működési engedélyében az "egyházi fenntartó" fenntartói típus visszaállítása és az intézmény által nyújtott házi segítségnyújtás finanszírozási rendszerbe történő befogadása érdekében. Érvelése szerint egyházi jogállását nem veszítette el, ezért az általa nyújtott szociális ellátásokat az egyházi fenntartókra vonatkozó szabályok szerint kell a finanszírozási rendszerbe befogadni.
Az indítványozó kérelmét mind az elsőfokú (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala) mind a másodfokú hatóság (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal) elutasította, a jogerős hatósági döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet pedig a közigazgatási bíróság ítéletével szintén elutasította, mert az indítványozó nem szerepelt a miniszter által vezetett egyházi nyilvántartásban. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során az ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete vallási közösséget érintő, alkotmányos indok nélküli hátrányos megkülönböztetés. Sérti az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében biztosított vallásszabadsághoz való jogát, valamint ezzel összefüggésben a XV cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció-tilalmát, ezért kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését.
***
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.124/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Megállapította: az indítvány nem jelölt meg olyan megalapozott alkotmányos indokot, amely alapján az ítéletbe foglaltaktól eltérően lehetett és kellett volna értelmeznie.
Az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletének felülvizsgálata során ugyanakkor azt is észlelte, hogy az ítéletben megállapított tényállást alapul véve ellentmondás mutatkozik. Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 14/C. §-a szerinti eljárásban előírt döntési határidő elmulasztása esetére alkalmazandó eljárás szabályát.
A testület ezért felszólította az Országgyűlést arra, hogy jogalkotói feladatának2018. március 31-ig tegyen eleget.Alkossa meg annak törvényi garanciáját, hogy az egyházi elismerésről észszerű, törvényes határidőn belül érdemi döntés szülessen. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Balsai István és Dienes-Oehm Egon pedig különvéleményt csatolt.
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Közfoglalkoztatás, szabadság.
A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 2. § (4a) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának általános kizárására irányuló indítvány vizsgálata.
Az indítványozó állítja: közfoglalkoztatási jogviszony esetén a szabályozás kizárja a Munka Törvénykönyvének a szabadság mértékére és kiadására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását, ezáltal a közfoglalkoztatottat naptári évenként csak húsz nap alapszabadság illeti meg, amely kiadásának időpontját teljes egészében a munkáltató határozza meg.
Érvelése szerint a támadott rendelkezések hátrányosan különböztetik meg a közfoglalkoztatott személyt. Alkalmazása folytán sérült az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlő bánásmód követelménye, illetve az Alaptörvény XVII. cikkének azon rendelkezése, miszerint minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.
***
Az Alkotmánybíróság rámutatott: az Alaptörvény a munkavállaló alapjogaként rögzíti mind a munkavégzéshez közvetlenül kapcsolódó napi pihenőidőhöz, mind a munkavállaló tartós pihenését szolgáló heti pihenőidőhöz, továbbá a munkavállaló éves fizetett szabadsághoz való jogát. Ezek jogosultja mindenki, aki foglalkoztatási jogviszony keretében munkát végez, és nem maga dönt a munkaideje felhasználásáról. Az éves fizetett szabadság minimumának megállapításával kapcsolatban figyelembe veendő a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a fizetett éves szabadságról szóló egyezménye, mely szerint a szabadság időtartama semmilyen esetben sem lehet rövidebb egy szolgálati évre három munkahétnél.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az évenkénti húsz munkanap szabadság nem tekinthető az Alaptörvény XVII. cikk (4) bekezdésében biztosított jog korlátozásának. Ezen időtartamot a Kftv. 2. § (4a) bekezdése biztosítja, így nem sérti az Alaptörvény XVII. cikk (4) bekezdését. A közfoglalkoztatási jogviszonyban és a munkaviszonyban biztosított alapszabadság mértéke között ugyanis nincs különbség, így a vizsgált rendelkezés nem sérti az Alaptörvény XV. cikkét sem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indoklást csatolt.
AB határozat alaptörvény-ellenes bírói ítélet megsemmisítéséről.
Csatornabírság
A Kúria Kfv.II.37.131/2016/4. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó társaság 2012. évben vízjogi engedélyt kapott egy ingatlanon belüli vízellátás és szennyvízelvezetés céljából kiépített vízi létesítmények fenntartására és üzemeltetésére. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló kormányrendelet alapján önellenőrzést végzett.
A határérték feletti koncentrációt kimutató vizsgálati eredmények alapján a szolgáltató szennyvíz bírság kiszabására tett javaslatot az elsőfokú környezetvédelmi hatóságnál. Az elsőfokú hatóság 2014. július 28. napján kelt határozatával csatornabírság megfizetésére kötelezte az indítványozót. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú hatóság a bírság összegét csökkentette.
Az indítványozó keresete nyomán eljárt Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a hatósági határozatot a bírság összege tekintetében megváltoztatta, egyebekben a keresetet elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a hatósági és bírósági határozatok sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárásához való jogát, mert olyan időpontban hozott a hatóság szankciót alkalmazó határozatot, amikor arra a jogszabályban meghatározott határidőre tekintettel már nem volt lehetősége.
***
Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. A jelen ügy azonos ténybeli és jogi megítélés alá esik, amelyre ezért teljes egészében vonatkoztathatóak a hivatkozott határozat megállapításai. A tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák, a bíróságok pedig ennek túllépését ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék.
A tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák, a bíróságok pedig ennek túllépését ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék. A jogalkotót illeti annak – jogpolitikai és praktikus szempontokat is figyelembe vevő – meghatározása, hogy egy adott közigazgatási határozat meghozatalára mennyi idő elegendő; ennek elbírálása nem alkotmányossági kérdés. Az viszont már alkotmányossági kérdés, hogy a jogalkalmazó szervek a jogalkotó által meghatározott kötelezettségeiket teljesítsék, és ne hozzanak meg olyan döntéseket, amelyekre a jogszabályok szövege szerint nincs lehetőségük.
A tisztességes hatósági eljáráshoz való alaptörvényben biztosított jogból az következik, hogy a közigazgatási hatóságok számára a jogalkotó által meghatározott határozathozatali és szankcióalkalmazási határidő elmulasztásának ódiumát a mulasztó(a jogszabályi kötelezettségüket határidőben nem teljesítő hatóságok), ne pedig az ügyfelek viseljék. Az a bírói értelmezés, mely ezzel szemben a szankcióalkalmazási határidő elmulasztásához – a tételes jogszabályi előírás szerinti határidő letelte után – nem fűzi azt a következményt, hogy az e határidőt túllépő hatóságok szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik, vagyis amely szerint a rá vonatkozó anyagi jogi határidőt elmulasztó közigazgatási hatóság pusztán emiatt nem követ el az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével ellentétes.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria Kfv.II.37.131/2016/5. számú végzésével kijavított Kfv.II.37.131/2016/4. számú ítélete, a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.366/2015/6. számú ítélete, valamint a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 57-2/2014/VH számú határozata és az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség 24217-65-2/2014. számú határozata megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, ezért e döntéseket az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként.)
A határozathoz Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó és Stumpf István különvéleményt fűzött.
AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.
Pedagógus, öregségi nyugdíjkorhatár.
A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) kormányrendelet 39/K. §-a elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Mintegy száz magánszemély indítványozó – közülük egy indítványozó személyesen, míg a többiek a képviseletükben eljáró Pedagógusok Szakszervezete útján – alkotmányjogi panasszal élt az Alkotmánybíróságnál. A testület az ügyeket egyesítette.
A támadott rendelkezés a sikertelen pedagógusi minősítési eljáráshoz egy egészen új jogkövetkezményt fűzött. Eszerint azt a pedagógust, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzéséig hét év, vagy annál kevesebb ideje van hátra, vagy öregségi nyugdíjra jogosult, automatikusan, minősítési eljárás nélkül a Pedagógus II. fokozatba sorolják be. A szabályozás azonban kiveszi az automatikus besorolás alól azokat a pedagógusokat, akik bár megfelelnek ezeknek a feltételeknek, azonban korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, mivel annak hatályba lépése nem felel meg a jogszabály hatályba léptetésével szemben támasztott követelményeknek, a normavilágosság követelményének, továbbá a visszamenőleges hatályú szabályozás tilalmába is ütközik.
***
Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján érdemben azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések ésszerű indok nélkül, hátrányosan különböztetik-e meg azokat a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat, akik korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozottnak találta. Gyakorlata következetes abban, hogy a diszkrimináció tilalmát deklaráló alapvető jogokat az ember megváltoztathatatlan tulajdonságain alapuló hátrányos különbségtétel nélkül garantálja. A jogalkotó a minősítő eljárás sikertelenségét elsősorban olyan esetekben állapította meg, amikor a minősítő eljárásra való jelentkezés valamilyen formai, illetve technikai hibában szenvedett, azaz a minősítő eljárás sikertelen volta nem értelmezhető egyértelműen akként, hogy a pedagógus szakmai alkalmassága alacsonyabb szintű lenne.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a kifogásolt rendelkezés észszerű indok nélkül, azaz önkényesen különbözteti meg a Pedagógus II. fokozatba kerülés szempontjából a nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak azt a körét, akik sikertelen minősítési eljárásban vettek részt, azoktól a pedagógus társaiktól, akik ilyen minősítési eljárásra önkéntesen nem jelentkeztek, ezért azt a hatályba lépésének napjára visszamenőleges hatállyal (ex tunc) megsemmisítette. (Megnyi
A határozathoz Pokol Béla különvéleményt csatolt.
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Személyes adatok kezeléséről és védelméről.
Az egészségügyi és a hozzájuk kacsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eatv.) 7. § (2) bekezdés b) pontja, 10. § (3) bekezdés, 11. § (3) bekezdés és a 12. § (2) bekezdés alaptörvény-
Az indítványozó- az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben - kifogásolja, hogy az orvosi titoktartás követelményét törvényi előírás alapján „meg lehet törni", lévén törvény teszi kötelezővé az adatkezelést, így az adatkezelő mentesül az orvosi titoktartási kötelezettsége alól. Az állam ugyanis az érintettek egészségügyi adatait felvilágosítás, tiltakozás, beleegyezés és jogorvoslat nélküli eljárással, kényszerintézkedésként gyűjti, továbbítja.
Az indítványozó állítja: a támadott szabályozás „kényszer adatkezelést" valósít meg, amely sérti a magánélet és személyes adatok védelméhez fűződő jogot, sérti a jogállamiság elvét, az emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és a jogorvoslathoz való jogot.
***
Alkotmánybíróságnak érdemben arra kellett választ adnia, hogy a támadott rendelkezés tekintetében megállapítható-e az információs önrendelkezési jog korlátozásának szükségessége és arányossága.
A testület megítélése szerint a - az indítványozó állításával szemben - az adatkezelésre adott felhatalmazás csak gyógykezelési célra irányulhat, a törvényi felhatalmazásnak konkrét célja van. A támadott szabályozás az információs önrendelkezési jogot szükséges és arányos módon korlátozza. A vonatkozó jogszabályokban fellelhető garanciális szabályok ugyanis megfelelő keretek között tartják (arányossá teszik) az alapjog-korlátozást. A gyógykezelések megalapozottsága, eredményessége, a beteg életminőségének javítása, egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése érdekében szükség van az egyébként széttagolt egészségügyi ellátó-hálózaton belüli ésszerű adattovábbításra.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Eüatv. 7. § (2) bekezdés b) pontja az információs önrendelkezési jogot az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése által előírt szükséges és arányos módon korlátozza, - ezért az alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
AB végzések alkotmányjogi panasz visszautasításáról.
Jogalap nélküli gazdagodás.
A Kúria Pfv.V.21.014/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
E-cigaretta ízesítésének tilalma.
A dohánytermékek előállításáról, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről, a kombinált figyelmeztetésekről, valamint az egészségvédelmi bírság alkalmazásának részletes szabályairól szóló 39/2013. (II. 14.) kormányrendelet egyes rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Szövetkezeti hitelintézet megszűnése, elszámolás.
A Kúria Gfv.VII.30.018/2016/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Alkotmányjogi panasz indítvánnyal szembeni követelmények.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 52. § (1) bekezdés c) pontja elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Szerződés érvénytelenségének megállapítása, kérelemhez kötöttség elve.
A Kúria Gfv.VII.30.659/2016/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Közös szülői felügyelet megszüntetése.
A Kúria Pfv.II.22.108/2016/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Ingatlan-nyilvántartási határozat bírósági felülvizsgálata.
A Kúria Kfv.II.37.341/2016/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Birtokvédelmi ügy, méhészet.
A Szeghalmi Járásbíróság 2.P.20.156/2016/9. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 9.Pkf.25.096/2017/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Panasz elleni jogorvoslat kizárása.
A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 21. § (5) bekezdésének utolsó mondata elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Jogorvoslathoz való jog, Kúria felülvizsgálati eljárása.
A Kúria Bfv.III.1.518/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Közteherviselési kötelezettség.
A Kúria Pfv.III.21.111/2016/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, túlterjeszkedés felülvizsgálati kérelmen.
A Kúria Pfv.I.20.709/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Lakás kiürítése.
A Kúria Pfv.V.20.855/2016/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Feltételes szabadságra bocsátás.
A Kúria Bkpf.II.1676/2016/II. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Rágalmazás vétsége.
A Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.194/2016/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Rágalmazás vétsége.
A Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
Szerződés érvénytelensége.
A Kúria Gfv.VII.30.358/2016/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz. (Megnyitás PDF-ként.)
