Dátum: 2017. december 10. 12:16
Tárgy: Alkotmánybíróság: Kúria ítélete megsemmisítve!
Címzett:
Bírósági ítélet megsemmisítve!
Sajtó objektív felelőssége.
A Kúria Pfv.IV.20.624/2016/9. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A történet „dióhéjban": a Magyar Szocialista Párt (III. rendű alperes) két országgyűlési képviselője és szombathelyi szervezetének elnökségi tagja, Czeglédy Csaba (I. rendű alperes) a dohány koncessziós pályázatokkal kapcsolatban 2013. április 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen az I. rendű alperes a pályázatot az államosított korrupció iskolapéldájának nevezte, és egyebek között a következőket mondta: „Teljesen kézivezérelt a dolog. A pályázatokat a Fidesz helyi vezérkara újszerű pártbizottságként véleményezte, a végső döntést pedig a választókerületi elnök, Hende Csaba mondta ki." Az indítványozó az általa szerkesztett „nyugat.hu" internetes oldalon még aznap tudósítást jelentetett meg a sajtótájékoztatóról „A trafiktörvény az államosított korrupció iskolapéldája" címmel és „A szocialisták visszacsinálják az egészet, ha módjuk lesz rá. Szombathelyen a nyertesekről Hende Csaba döntött – hangzott el egy mai sajtótájékoztatón" alcímmel. A jogerős ítélet megállapítása szerint a tudósítás az elhangzottakat pontosan, szöveghűen idézte, egyértelművé téve, hogy a nyilatkozat az I. rendű alperestől származik. A hírportál „Fidesz: egy adócsalásért jogerősen elítélt szocialista politikus vádaskodik" címmel a cikkbe foglaltan közzétette a Fidesz szombathelyi szervezetének a sajtótájékoztatóra reagáló közleményét, amely szerint Hende Csaba (a per felperese) „a leghatározottabban visszautasítja Czeglédy Csaba hazug és alaptalan vádjait". Később a „nyugat.hu" oldalon a „Szombathelyi szocialisták a trafikosztásról" címmel az előző tudósítás tartalmát megismétlő cikk jelent meg azzal a kiegészítéssel, hogy „Czeglédy Csaba hozzátette, hogy pontosan mi történt, annak feltárása a hatóságok feladata lesz". E cikk végén a lap „Helyreigazítás" címmel a következőket tette közzé: „A 2013. április 29-én Szombathelyi szocialisták a trafikosztásról című cikkben írottakhoz (idézettekhez) kapcsolódva helyet adunk Hende Csaba azon közlésének, hogy a trafiktörvénnyel összefüggő helyi pályázatokra vonatkozó semmiféle döntést nem hozott, döntéshozatalban nem vett részt, döntésre nem hatott. A pályázatok elbírálására kizárólag a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXIV. törvény szabályai alapján került sor."
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a „nyugat.hu" „A trafiktörvény »az államosított korrupció iskolapéldája" című tudósításában foglalt kijelentésekkel megsértették a jó hírnevét és a becsületét. Kérte a bíróságot, hogy tiltsa le az alpereseket a további jogsértéstől, kötelezze őket nyilvános elégtétel adására a Népszabadság és a Magyar Nemzet című napilapokban saját költségükön közzéteendő bocsánatkérő közlemény formájában, valamint kötelezze az indítványozót és a III. rendű alperest egyetemlegesen 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Az első fokon eljárt Veszprémi Törvényszék megállapította, hogy a III. rendű alperes valótlanul állította, az indítványozó pedig a cikkében valótlanul híresztelte, hogy a szombathelyi trafikpályázatokról a felperes döntött, amivel mindketten megsértették a felperes jó hírnévhez való jogát. A bíróság elégtétel adásaként közlemény közzétételére kötelezte az alpereseket a „nyugat.hu" internetes újságban, továbbá a III. rendű alperest nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. A törvényszék a kártérítési felelősség alóli kimentés körében értékelte, hogy az indítványozó a gyors és hiteles tájékoztatási kötelezettségének tett eleget, amely nem lett volna teljesíthető, ha a nyilatkozat valóságtartalmát ellenőrzi, ezért felróhatóság hiányában a vele szembeni kártérítési keresetet elutasította.
A felperes, valamint az indítványozó és a III. rendű alperes fellebbezése nyomán másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú ítélettel abban, hogy a kifogásolt közlések olyan tényállításnak minősülnek, amelyek alapot adnak a jogsértés megállapítására. Az indítványozó felelősségét illetően azonban kifejtette, hogy az indítványozó a szakmai szabályoknak és az irányadó elvárásoknak megfelelően járt el, így a tudósítással összefüggésben az ő terhére nem állapítható meg személyiségi jogsértés.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria a jogerős ítéletet az indítványozóra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet – az elégtételként közzéteendő közlemény szövegének megváltoztatásával – helybenhagyta. Arra a következtetésre jutott, hogy a sajtót az általa közzétett vagy híresztelt tényállítások helytállósága tekintetében objektív felelősség terheli. Nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy az indítványozó nem tartozik felelősséggel a sajtótájékoztatón elhangzottak közlése miatt. Indokolása szerint a politikai vagy közéleti vitát érintő sajtótájékoztatóról tudósító sajtó a közszereplők által elmondottakat szélesebb körben terjeszti, és ezzel híreszteli a tényállítást. Amennyiben ez a tényállítás valótlan és sértő, a sajtó felelőssége megállapítható. A sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatok tekintetében a sajtó maga döntheti el, hogy közzéteszi-e őket, vállalva ezzel az esetleges jogsértésért való felelősséget. Ha a közzététel mellett dönt, akkor nem mentesíti az objektív felelősség alól, hogy a tevékenységére vonatkozó jogszabályokat vagy sajtóetikai szabályokat betartotta. Mindezek alapján a Kúria ítéletében megállapította: az indítványozó megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett internetes újságban közzétette az I. r. alperes valótlan nyilatkozatát.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jogot és a IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságot. Sérti, mert a Kúria nem vette figyelembe, hogy az indítványozó hivatalos sajtótájékoztatón alapuló, közérdekű problémát érintett, szöveghű volt, és abból egyértelműen felismerhető volt, hogy a közlés kitől származik, valamint a másik felet is megkereste és nyilatkozatát közzétette. Az a kiterjesztő értelmezés, ahogy a Kúria a valótlan tény híresztelésében való felelősséget megállapította, ellehetetleníti a sajtó szabad működését és csorbítja a társadalom azon jogát, hogy értesüljön a közélet ügyeiről.
Az indítványozó állítja: az újságírók általában nincsenek abban a helyzetben, hogy rögtön megítéljék egy sajtótájékoztatón elhangzott tényállítások valóságtartalmát, ezért a Kúria ítéletében foglalt értelmezés arra kényszeríti a sajtót, hogy bizonyos eseményekről, tájékoztatókról ne tudósítson, ha biztosan el akarja kerülni a későbbi felelősségre vonás lehetőségét. Mindez súlyosan ellene hat a sajtó szabad tájékoztatási funkciójának, és csorbítja a közönség közérdekű információkhoz jutásának lehetőségét.
***
Az Alkotmánybíróság a panasz alapján nem az érintett politikusok egymással szembeni állításairól, hanem az azokról tájékoztató médiatartalom-szolgáltató tevékenységéhez kötődő felelősségi kérdésekről döntött. Megállapította: a híresztelés fogalmának ez az értelmezése – amely egyébként megfelel a szokásos bírói gyakorlatnak – nincs összhangban a sajtószabadságból fakadó alkotmányossági követelményekkel. A demokratikus közvélemény alakulásában központi szereppel bíró sajtó tevékenységének lényegi eleme a közéleti események nyilvánossághoz való közvetítése. A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése, márpedig alaptörvénybeli feladatának ellátásáért senki nem marasztalható el. A közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli.
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint mindez nem veszélyezteti azt a polgári jogi szempontot, hogy a személyiségi jogsértés szankcionálása tekintettel legyen a nagy nyilvánosság előtti elkövetés körülményére. A sajtótájékoztatót tartó közéleti szereplők ugyanis maguk keltik és szervezik a média érdeklődését, így értelemszerűen eleve számolniuk kell kijelentéseik legszélesebb nyilvánosságával. Az ebből eredő következmények tehát adott esetben velük szemben érvényesíthetők. A közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítást ugyanis olyan kivételnek kell tekinteni, amikor az újságírók mentesülnek a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük alól. Nem minősül tehát híresztelésnek, ha a sajtó úgy tudósít közéleti szereplők közügyekről szóló sajtótájékoztatójáról, hogy a tudósítás pontosan megfelel a megfogalmazottaknak, nem tartalmaz saját értékelést, egyértelműen megjelöli a közlések forrását, valamint a jó hírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosít, vagy felkínálja neki a válaszadás lehetőségét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.624/2016/9. számú ítéletét alaptörvény-ellenesnek minősítette, ezért megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként.)
A döntéshez Balsai István, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Szalay Péter és Szívós Mária különvéleményt csatolt.
ELUTASÍTVA!
Szerződés érvénytelenségének megállapítása.
A Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.033/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó 2007-ben bányászati jog átruházási megállapodással, az illetékes bányakapitányság átruházást jóváhagyó határozata alapján megszerezte egy bányatelken tőzeg kitermelésére a bányászati tevékenység gyakorlásának a jogát. Egy évvel később a bányatelken autópálya nyomvonalát fektették le, építettek fölötte egy átjárót és kialakították az átjáróhoz oda- és elvezető mellékutat. Mindezek következtében az indítványozó a meghatározott helyrajzi számú ingatlanokon bányászati kitermelési tevékenységet nem végezhetett. A kártérítés megfizetése érdekében pert indított, melynek során az elsőfokon eljárt bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét, azonban a másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla, valamint a felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria a keresetét elutasította.
Elutasító döntésüket arra alapították, hogy az indítványozó jogelődje, a bányászati jog akkori jogosultja és az Állami Autópálya Kezelő Rt. kártalanítási szerződést kötött, az akkori jogosult többszáz millió forint kártalanításban részesült, amelynek fejében tudomásul vette, hogy az érintett ingatlanokon bányászati jogát nem, vagy csak korlátozottan gyakorolhatja, egyúttal minden további kártalanításról, kártérítésről vagy egyéb ellenértékről lemondott. A bíróságok megállapítása szerint mindezek alapján az indítványozó kártalanításra nem jogosult, mivel jogelődje a kártalanítás fejében a bányászati jogát az indítványozóra nem ruházhatta át.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes pártatlan bírósági eljáráshoz való jogát, mivel a jogerős ítéletének meghozatalában nem vehet volna részt a törvény által kizárt olyan bíró, (az eljáró tanács elnöke)aki az első fokú eljárásban is részt vett.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által állított, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott, a tisztességes eljáráshoz, pártatlan bírósághoz való jogának a sérelme nem merülhetett fel. Nem állapítható meg az sem tehát, hogy az indítványozó ügyének elbírálásában törvény által kizárt bíró vett részt, mivel a Pp. 15. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás nem értelmezhető olyan széles körűen, mint ahogyan azt az indítvány teszi. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
Felszámoló intézkedése elleni kifogás.
A Kúria Gfv.VII.30.345/2014/6. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó gazdasági társaság és egy speciális alapanyagok értékesítését végző gazdasági társaság (a továbbiakban: Kft.) faktorálási keretszerződést kötött arra tekintettel, hogy a Kft. vevői csak hosszabb határidőre vállalták a teljesítést (a számlák ellenértékének kiegyenlítését). 2006. július 31-én az indítványozó és a Kft. tájékoztatta az adóst a faktorálási szerződésről, mely alapján a Kft. mint engedményező az indítványozóra engedményezte az adóssal szemben fennálló, „a kötelezett által teljesítettnek (leigazoltnak) minősülő összes számlái szerinti pénzköveteléseit." Az adós az engedményezést tudomásul vette és kötelezettséget vállalt arra, hogy a továbbiakban fizetést kizárólag a megjelölt bankszámlára teljesít. A faktorálási szerződés alapján az adós több százmillió forintot fizetett ki az indítványozónak a Kft. felé fennálló kötelezettségére hivatkozással, ugyanezen időszakban tízmillió forintot meghaladó összeg kifizetésére is sor került, közvetlenül a Kft. részére.
Az adós felszámolását 2008. június 9-én a bíróság megindította. A felszámoló az adós zavartalan működése érdekében a Kft.-től alapanyagokat rendelt azonnali fizetéssel. Ez alapján négy számla került kiállításra és kifizetésre közvetlenül a Kft.-nek, 330 997,92 EUR összegben. Ezek a számlák nem kerültek faktorálásra. Az indítványozó 2008 júliusában jelentette be a hitelezői igényét a felszámolónak, melyben az előbbi négy számla nem szerepelt. Az indítványozó ezt követően, 2008. december 3-án a négy számla vonatkozásában is bejelentette a hitelezői igényt a felszámolónak, amelyet azonban a felszámoló 2008. december 10-i válaszlevelében vitatottá tett. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő kifogást az elsőfokú bíróság elé, melyben az adóst kötelezni kérte a négy számla ellenértékének megfizetésére. Álláspontja szerint ugyanis az engedményezési szerződés alapján a Kft. által kiállított számlákból eredő valamennyi követelést az ő részére kellett volna kifizetni.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. A Kúria végül több lépcsős bírósági eljárást követően az indítványozó igényét elutasította, aki ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Elsősorban a tulajdonhoz való jogának, a vállalkozáshoz való jogának, valamint a tisztességes gazdasági versenyhez való jogának a sérelme miatt kérte a Kúria végzésének megsemmisítését.
Ezen túlmenően állítása szerint a Kúria döntése sérti a Nemzeti Hitvallásban megfogalmazott azon „elvet, miszerint a polgárnak és az államnak közös célja a biztonság, a rend, az igazság kiteljesítése". Nézete szerint a végzés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, R) cikk (2) bekezdését, 28. cikkét, Q) cikk (2) és (3) bekezdését is sérti. A hiánypótlásra felhívást követően megküldött indítvány-kiegészítésében ezeken túl az Alaptörvény XII. cikkét, XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikkét is olyanként jelölte, melyet a Kúria döntése megsért. Kifejtette, hogy az Abtv. 27. §-a álláspontja szerint szükségtelenül szűkíti le az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése d) pontjának értelmezést akkor, amikor az alkotmányjogi panasz benyújtását kizárólag az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának a sérelme esetén teszi lehetővé.
Az indítványozó hivatkozott a tulajdonjogának a sérelmére is. E körben kifejtette: „Önmagában az a tény, hogy engedményezés a jövőben követelésre is létrejöhet, amely jogviszony kötelmi jogviszonynak minősül, és a tulajdonjog ez esetben várományi jog lesz, nem gyengíti azon érvelésünket, hogy a döntés eredményeként tulajdonjogunk sérült". Álláspontja szerint azáltal, hogy a kúriai döntés nem védte meg az Alaptörvényben biztosított alapvető jogát, a tulajdonjoga szükségtelen és aránytalan sérelmet szenvedett. A vállalkozáshoz, tisztességes versenyhez való joghoz az indítványozó nézete szerint szorosan hozzátartozik a szerződéses szabadság elve, ezen belül is a pacta sunt servanda elve, amely a Kúria döntése következtében szintén sérült. Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes gazdasági versenyt sértő magatartásnak minősíthető, ha a bírósági döntés ellentétes a jogszabállyal és a bírói gyakorlattal, ezért sem kiszámítható előre. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt kúriai döntés végrehajtásának a felfüggesztésére.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által állított, a faktoráláshoz, követelésvásárláshoz kapcsolódó tulajdonsérelem kötelmi és nem dologi jogi jellegű jogviszonyhoz kapcsolódik. A testület – eddigi gyakorlata során – az olyan jogviszonyoknál, amelyek inkább voltak kötelmi jellegűek, mint dologi jellegűek, nem állapította meg a tulajdoni védelem fennálltát, vagyis például a pénzkövetelésben marasztaló jogerős bírósági ítéletet nem lehet érdemi összefüggésbe hozni a tulajdonhoz való joggal. A faktoráláshoz, követelésvásárláshoz kapcsolódó tulajdonsérelem kötelmi, és nem dologi jogi jellegű jogviszonyhoz kapcsolódik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is arra a következtetésre jutott, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme nem áll fenn., ezért - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva - az indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
Megismételt felülvizsgálati eljárás!
Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Kúria Bfv.I.1799/2016/30. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó előadta: az Alkotmánybíróság – indítványának megfelelően – megsemmisítette a Kúria korábbi ítéletét, ugyanakkor a Kúria az új felülvizsgálati eljárásban a korábban megsemmisített ítéletével annak rendelkező részében mindenben megegyező ítéletet hozott, amely számtalan körülmény miatt alaptörvény-ellenes.
Álláspontja szerint úgy ismételték meg ügyében a rendkívüli jogorvoslati eljárást, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény erre vonatkozóan nem tartalmazott rendelkezést, a döntés meghozatala ekként a kétszeres értékelés tilalmába, illetve a jogbiztonság követelményébe ütközik.
Az indítványban foglaltak szerint az indítványozó ügyében emellett olyan bíró járt el, aki az eljárás korábbi szakaszában már eljárt, továbbá a tanács elnöke és egy tagja elfogult volt, mert eljártak a korábban lefolytatott felülvizsgálati eljárásban, mindemellett a tanács elnökével szemben további okok is felvetik a pártatlanság hiányát.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az határozatát követően nem lehetett véglegesen lezárultnak tekinteni az indítványozó büntetőügyét, így az új döntés nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába. Mivel jogértelmezés révén megállapíthatóak voltak a megismételt eljárás szabályai, nem sérült a jogbiztonság és a tisztességes bírósági eljárás követelménye sem. Sem az eljáró bírók pártatlansága, sem annak látszata nem vált kétségessé az indítványozó által felhozott érvek alapján. Önmagában az alapján, hogy az indítványozó álláspontja szerint eljárási hibákat követett el a tanács elnöke, nem vélelmezhető a bíró elfogultsága.
Az eljárás során az indítványozó több kizárási indítványt is előterjesztett, melyet a Kúria más tanácsai elbíráltak és indokolt végzéssel elutasítottak. E végzések közül kettőt ugyan valóban az indítvánnyal támadott ítélet meghozatalát követően hozott meg a Kúria tanácsa, azonban maga az ítélet, illetve mindkét végzés megindokolta, miért nem tekintették az indítványozó által kifogásoltakat objektív kizárási oknak (ismételt előterjesztés, illetve a kizárás alapjául szolgáló tény valószínűsítésének hiánya), amely lehetővé tette az utólagos elbírálást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött és az indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)
