A magyarok tudatában benne van a félelem, és ez borzasztó 27 évvel a rendszerváltás után – interjú Steinmetz Ádám olimpiai bajnokkal
Dr. Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó július óta erősíti a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjeinek sorát. Úgy érzi, felkészült a politikai „vadászidényre" és arra is, hogy 2018-ban leváltsák a kormányt. Portálunknak adott interjújában beszélt a sportban zajló káros folyamatokról, a társadalomban tapasztalható apátiáról, a Fideszből kiábránduló értelmiségről és arról is, miért járja puskával a kézben az erdőket.
Zsúrpubi: A vízilabdában volt valaha annyira sportszerűtlen ellenfele, mint a politikában most?
Dr. Steinmetz Ádám: A vízilabda nem pingpong, ez egy kemény, férfias, küzdelmes sport. Hosszú pályafutásom során találkoztam alattomossággal, szándékos durvasággal, provokációval, de azért ez nem volt annyira jellemző. Amibe most ugrottam, egy sokkal mélyebb víz. Itt fel kell készülnöm olyan dolgokra, amiket eddig nem tapasztaltam, de mindezt pozitívan élem meg abban a tekintetben, hogy fejlődik a személyiségem. Azt a fajta naivitást, illetve a családi neveltetésemből fakadó mentalitást, hogy mindenki felé bizalommal fordulok, inkább az óvatosság váltotta fel.
ZSPB.: Milyen taktikát lehet az alattomosság ellen alkalmazni? A sporthasonlatnál maradva: mi a helyzet akkor, ha az ellenfél sportszerűtlen, de a bíró ennek ellenére neki fúj és még a közönség is neki szurkol?
S.Á.: Volt kiváló edzőm, Kemény Ferenc azt mondta, ebben az esetben 3-4 góllal kell jobbnak lennünk, mert csak akkor van esélyünk megnyerni a mérkőzést. Nekem az az ellenszerem, hogy megpróbálok mindenre felkészülni. Annak tudatában vállalom az újfajta közéleti szereplésemet, hogy az én, a Jobbik, valamint a többi ellenzéki párt sikere, azaz a Fidesz-kormány leváltása komoly érdekeket sért. Akiknek pedig az érdekeit sérti, azok mindent elkövetnek azért, hogy ezt megakadályozzák. Láthatjuk, hogy nem bánnak kesztyűs kézzel az ellenfelükkel. A Jobbikot ért támadásokat - bár nem vagyok a párt tagja - sokszor a saját közösségi oldalamon is tapasztalom, de a személyemet gusztustalan módon még nem próbálták lejáratni. Épp ellenkezőleg, a választókerületemben rengeteg támogatást, pozitív visszajelzést kapok, és ez megerősít abban, hogy érdemes csinálni.
ZSPB.: Lehet 2018-ban a Fidesznél „3-4 góllal" jobbnak lenni?
S.Á.: A játékvezetők - gondoljunk itt a teljes mértékben átpolitizált, pártérdeknek alávetett állami szervekre - finoman fogalmazva: nincsenek velünk, de én mindig reális célokat tűztem ki magam elé az életben. Most az motivál, hogy a Somogy megyei 3. számú egyéni országos választókerületben meg tudjam győzni az embereket arról, hogy menjenek el szavazni, mert lehet ezt jobban csinálni. Aki a hatalmon lévő garnitúrával, és köztük a jelenlegi képviselővel nem elégedett, annak meg akarom mutatni, hogy számára megfelelő alternatíva vagyok. Az én egyéni győzelmem egy komoly lépés lenne afelé, hogy kormányváltás legyen 2018 áprilisában.
ZSPB.: Mi az, ami még hívó szó lehet az emberek számára ebben a durva politikai apátiában, ami a magyar társadalmat jellemzi?
S.Á.: Az apátiát én is tapasztalom, és valóban, a közöny az egyik oka annak, hogy az emberek például nem járnak lakossági fórumokra, politikai eseményekre. De van egy másik is: a félelem. Tudomásom van arról, hogy bizonyos emberek „számon tartják" a munkásságom, és ezen belül azt is, hogy kik jönnek el egy-egy politikai rendezvényre. Sokan pedig nem szeretnének a fiatal demokraták célkeresztjébe kerülni, hiszen függenek a jelenlegi rendszertől. Államigazgatásban dolgoznak, vagy mondjuk vállalkozóként pályázatuk elbírálására várnak. A közösség tudatában benne van ez a félelem, és ez borzasztó 27 évvel a rendszerváltás után. Visszatérve a megszólításra, úgy gondolom, hogy jelen kell lenni, hiszen a személyes kapcsolatnál nincs hatékonyabb. Éppen ezért, amikor nem az uszodában vagyok, akkor a választókerületben tevékenykedek. Lelkiismeretes és hiteles képviselő szeretnék lenni, így szükségem van azokra az információkra, megoldási javaslatokra, melyek helyben érintik az emberek életét.
ZSPB.: Ha már a hitelességet említette, mit gondol, az emberek nagyobb bizalommal fordulnak Ön felé annak tudatában, hogy a sportéletből jön és nem a politikából?
S.Á.: Azt gondolom, igen. A sportolói múltam, elért eredményeim miatt könnyebben nyílnak meg előttem az ajtók. A polgármesterek, cégvezetők általában véve kíváncsiak rám, sőt örülnek, hogy végre valaki megkérdezi a véleményüket. Sokszor kölcsönös szimpátia alakul ki még akkor is, ha a Jobbikkal nem mindenben értenek egyet, hiszen az én személyem nem megosztó számukra. Mondok egy példát. Legutóbb a Lengyeltóti Városi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökével tudtam egy asztalhoz ülni, és rengeteg dologban egyetértettünk. Persze, ehhez kellett, hogy picit „erőszakos" legyek az első találkozásunkkor, mert a Jobbik szó hallatán kissé hátrahőkölt. Így azonban, hogy elértem, hogy egy konstruktív beszélgetést folytassunk, biztos vagyok benne, a későbbiek során is tudunk majd együttműködni.
ZSPB.: A konstruktivitásban és az érdemi vitában nagy szükség lenne az értelmiségre. A Fidesznek láthatóan már nincs szüksége erre a körre, a Jobbikot viszont mintha egyre többen vállalnák fel.
S.Á.: Sokat forgok értelmiségi körökben, és azt látom, hogy ők a Fideszből tömegével ábrándulnak ki. Jó részük már a Jobbikot támogatja, másik részük viszont még „politikai hontalan", tehát még nem tudja, hogy a voksát kire fogja adni. Vannak olyanok is, akik egy baráti beszélgetés alatt elmondják a kritikus véleményüket, de sajnos nyíltan nem merik felvállalni. A fiatal demokraták szándékosan célozzák meg a kevésbé iskolázott réteget, mivel őket könnyebb befolyásolni. Az értelmiség számára nincs érdemi mondanivalójuk. Sokan közülük is elhagyják az országot, és ezt a Fidesz szemrebbenés nélkül végignézi. Ez viszont veszélyes folyamat, hiszen a társadalmat az arra rátermett, magasan kvalifikált embereknek kell vezetni, és nem bólogató Jánosoknak. Újra ott tartunk, hogy nem szakmai alapon kerül valaki a rendszerbe, hanem az alapján, hogy mennyire megbízható káder. Tisztelet a ritka kivételnek.
ZSPB.: A sport átpolitizáltsága is egyértelmű, „megbízható káderek" kerülnek a szakszövetségek élére szinte mindenhol. Mennyire érnek el a kormány csápjai az öltözőkig?
S.Á.: Tény, hogy a TAO-támogatást élvező látványsportágakban a sportolóknak még soha nem volt ennyire kedvező a helyzetük, de ez szül is egyfajta feszültséget köztük és a többi sportág űzői között. Mondhatjuk úgy, hogy míg az egyik oldalon Kánaán van, a másikon a létért folytatott küzdelem. Ez egy óriási kettősség, arról nem is beszélve, hogy a látványsportágak elszívják a gyerekeket a többitől. Örülünk, hogy a kormány kiemelten támogatja a sportot, de mérlegre téve bizonyos dolgokat, rengeteg túlzást tapasztalunk, elég csak a stadionépítésekre gondolni. A magyar adófizetők pénzéből a határon túl is stadion épül, míg például a marcali kórházban születni már nem lehet, csak meghalni. Nincs forrás az elvárható színvonalú egészségügyre, oktatásra, béremelésre, érdemi nyugdíjemelésre és még sorolhatnánk. Ha káros folyamatokról beszélünk, akkor igen, az is benne van abban a széles körben, hogy rendkívül sok sportági szakszövetség és sportegyesület élén fideszes politikus ül. Mondhatjuk, hogy a közgyűlés demokratikusan választja meg ezeket az embereket, de pályázatuk az én olvasatomban egyfajta zsarolás: „Ha engem választotok, akkor jó lesz, ha pedig nem, akkor megnézhetitek magatokat!" A fiatal demokraták nagyon durván rátelepedtek a civil szférára is, és láthatjuk, hogy bánnak azokkal, akik nem fújnak velük egy követ. A Jobbik éppen ezért nyilvánvalóvá tette, hogy amennyiben megnyeri a választást, összeférhetetlenné fogja tenni például országgyűlési képviselők számára a sportszervezetek elnöki tisztségét. A sportot lehet másképp is szeretni, támogatni.
ZSPB.: Nyár óta vállalja a jobbikos kötődést. Érte azóta bármilyen hátrány emiatt?
S.Á.: Nem különösebben. Furcsán hangozhat, de tulajdonképpen várom, hogy igaztalanul támadjanak, mert abból is fogom tudni, hogy veszélyt jelentek a kormányra. Persze magánemberként rosszul esik, amikor az embert aljas módon, hazugságokkal megpróbálják lejáratni, de mint közszereplőt, politikust, inspirál. Egyébként a fenti módszer az én esetemben rendkívül kontra produktív lenne.
ZSPB.: Tudni lehet Önről, hogy szeret vadászni. Nagyon úgy tűnik, hogy a politikában félelmetes vadászidény jön áprilisig. Hogy érzi, felkészült?
S.Á.: A vadászat az én esetemben inkább erdőjárás. Kiszabadulva az uszoda klórgőzös világából időnként szükségem van feltöltődésre. Ha már a vadak nem jönnek – általában ez szokott történni – akkor legalább az építő gondolatok igen, aminek később hasznát veszem. Nálam a vadászat elsősorban erre irányul, és csak másodsorban a vadűzésre. De a kérdésre válaszolva: felkészültem.
A teljes cikket ITT olvashatja!
