BŰN MAGYARNAK LENNI?
Bűnösök voltak szüléink, bűnösök vagyunk mi, gyermekeink és unokáink??
NEM, NEM SOHA!!! Légy büszke MAGYAR !!
|
| BENES - Felvidéki Kitelepítések (Koltay Gábor filmje)
|
Benes, az örök, a kőbe vésett?
Petíció az Európai Unió Parlamentjéhez
2007. évi 1487. sz. határozatával (továbbiakban: határozat) a legfőbb szlovák törvényhozó szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács (SzNT) a világ demokratikus közvéleményének nagy részét megdöbbentő döntést hozott.
A határozat – összeegyeztethetetlen a XXI. század egyesült Európájának eszméjével, és az emberi jogokkal - az alábbiak szerint:
A határozat preambuluma a kommunista évtizedeket idéző kelet-közép európai államközi viszonyokra jellemző, semmitmondó, hangzatos célokat fogalmaz meg, mint pl. „a Magyar Köztársasággal való jószomszédi kapcsolatok fejlesztésének szándéka”. A deklarált szándék és a tettek között egyrészt áthidalhatatlan űr tátong, másrészt a tisztességes az lenne, ha a magyarság és szlovákság jó(szomszédi) kapcsolatára törekednének beleértve a több mint 600.000 szlovákiai magyart is.
A határozat az első pontban rögzíti, hogy az ún. Benes-dekrétumokat és az azokat kiegészítő egyéb jogfosztó jogszabályokat (együtt a továbbiakban: Benes-dekrétumok) a Szövetséges nagyhatalmak potsdami értekezletén megfogalmazott nemzetközi jogelvek alapján hozták meg. Ez annyiban felel meg a valóságnak, hogy a potsdami értekezlet a németek kitelepítésének ügyét napirendre véve, a kollektív bűnösség II. világháborúban már megbukott elvét éltette tovább. A Nemzetközi jogelvi minőségről azonban a potsdami értekezlet nem volt hivatott döntést hozni. Tegyük hozzá nem is hozott. Az sem igényel különösebb bizonyítást, hogy a kollektív bűnösség, azóta sem vált általánosan elfogadott jogelvvé, illetve a nemzetközi jog azt kifejezetten elutasítja. Maga az inkriminált határozat is – a közvélemény félrevezetésének nyilvánvaló szándékával - ezután szavakban elítéli a kollektív bűnösség elvét. Azt a kollektív bűnösséget, amely teljes egészében áthatotta a magyar és német kisebbséggel szembeni korabeli (cseh)szlovák politikát 1944-1948-ig, amely a szlovák politikát bizonyos értelemben - a Benes-dekrétumokhoz való görcsös ragaszkodással - ma is a kollektív bűnösség elvének elfogadása jellemzi. Különösen látható ez a félrevezetésre irányuló szándék
a határozat 2. pontjának azon kijelentésében, hogy a Benes-dekrétumok nem eredményeztek diszkriminatív gyakorlatot. Ezzel ugyanis az SzNT elismeri, hogy a Benes-dekrétumok elméletben ezek szerint diszkriminatívak voltak, másrészt tagadja mindazt a megaláztatást és szenvedést, amit az érintetteknek el kellett viselni, csak azért, mert korábban magyarnak, vagy németnek vallották magukat. A történelmi tényeket még ügyes diplomáciával sem lehet kozmetikázni, letagadni. Azt sem kell hangsúlyoznunk, hogy milyen kényes terület ez, és milyen helytelen asszociációkhoz vezethet. A Benes-dekrétumok által előírt intézkedések során az alanyi körbe többnyire az „állami szempontból megbízhatatlan” jelzővel ellátott személyek kerültek. És természetesen állami szempontból megbízhatatlannak elsősorban a magyar és német nemzetiségű személyek számítottak. Több dekrétum már címében is a diszkrimináció iskolapéldája, mivel kifejezetten megnevezi a németeket és a magyarokat (ilyen volt a 98 dekrétumból 13), mint az adott dekrétum rendelkezéseinek alanyát.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
