Von: Dr Bokor Imre [mailto:bokorimre@t-online.hu]
Gesendet: kedd, 2008. március 18. 00:09
An: Kutasi József
Betreff: Március 15.
ÉSZREVÉTELEK ÉS MEGJEGYZÉSEK
(március 15.-e kapcsán)
DEMSZKY SZEREPLÉSÉHEZ
A Petőfi szobor árnyékában rikácsoló Demszky volt a március 15.-i ünnepség egyik legnagyobb szégyenfoltja. Ez nem a kabátján lévő tojás nyomaira vonatkozik, hanem mondókájának tartalmára.
Demszky „belépője” azzal a kijelentésével kezdődött, hogy nem fél senkitől és semmitől, - majd azzal folytatódott, hogy véleménye szerint: „Nem kell új rendszerváltás, nincs szükség a Szent Korona alkotmányára, nincs szükség igazi rendszerváltásra, aki ma ilyeneket mond, az a szabadság ellensége” (Sic!).
Demszky antifélelmét biztosította: a kordon, a római légiókhoz hasonlított rendőrség, a civil biztonságiak, a rendőrségi helikopter és a fekete esernyők.
A rikácsolásába foglaltakhoz pedig annyit lehet hozzátenni, hogy Demszky eddig is jól megvolt a toldozott-foldozott sztalini alkotmánnyal, és azzal a felemás rendszerrel, amelyben 17 évig úgy „elfőpolgároskodott”, hogy hazugságából élte világát, Budapestet semmivel sem fejlesztette, de a főváros adósságát soha nem látott nagyságrendűvé növelte.
Vajon meddig bírja még az arcbőre vastagsága, hogy a budapestiek elé merészkedjen, vajon meddig tűrik még a szavazók, hogy egy ilyen politikai ripacs legyen a főváros élén???
II.
DÁVID IBOLYA NYILATKOZATÁHOZ
A „kalapos” politikusnő ügyesen lavírozva Gyurcsány és Orbán között, most belátta, hogy pillanatnyilag többet hoz a konyhára, ha a többségi szavazókhoz csatlakozik és ő is rúg egyet tűsarkú cipőjével Gyurcsány tomporába.
A tévé kamerája előtt is azt kívánta érzékeltetni, hogy az IGEN-nel szavazókkal szimpatizál, és úgy viselkedett, mintha „hüvelykmatyi” pártocskájának elnökeként, perdöntő befolyása lenne a politikai események lezajlására.
III.
A „RANDALÍROZÓKRÓL”
Még jóformán egy nap sem telt el nemzeti ünnepünk lezajlása óta, de máris jelentős könyvtári anyag jelent meg az utcai rendbontókról.
Zömében elmarasztalták őket, enyhébb vagy súlyosabb „kritikát” kaptak „balról” és „jobbról, sőt olyanok is voltak, akik provokátoroknak tartották a rendőrséggel farkas szemet néző, valamint Molotov- koktélt dobálókat.
Látszólag minden véleményt nyilvánítónak igaza van, pedig a teljes igazságot máshol kell keresni, nem az erőszakosan fellépők köreiben.
A világtörténelmi tapasztalatok egyértelműen azt igazolják, hogy egy adott rendszer ellen konfrontálódók (zömében) a legelkeseredettebb, legkisemmizettebb, legjobban megalázott és legkevesebb vesztenivalókkal rendelkező (főként fiatalokból álló) rétegekből verbuválódtak.
Ők a legfogékonyabbak azokra az impressziókra, amelyek hatást gyakorolnak a közvéleményre.
A francia, a magyar (1848-as), az orosz, a spanyol, az ’56-os magyar, a román és más forradalmakat nem az akadémikusok robbantották ki és nem is ők voltak a „tűzvonalban”, ezért most sem lehet(ne) elítélni azokat, akik „felvették a kesztyűt” a nemzetvesztő kormány erőszakszervezete ellen.
A kormány már hónapok óta (érezve bűneit és a tömegek kifejezett ellenszenvét) - mintegy provokálta a közvéleményt – utalva a rendőrség technikai eszközeinek fejlesztésére, és riogatta (figyelmeztette) a „fantom” erőket, hogy minden eszközzel fellép a botrányosan viselkedőkkel szemben.
Provokációnak minősült az is, hogy vasketrecekkel elbástyázva, szervezték a központi ünnepségeket, valamint példátlan nagyságrendű rendszabályokat és megoldásokat foganatosítva (utcai motozások, szondák és kamerák üzemeltetése, utak, utcák és terek lezárása, helikopter reptetése, vízágyúk mozgatása, speciális könnygázeszközök használata, farkaskutyák mutogatás, stb.), bontották meg az ünnepi hangulatot.
Provokációnak minősült, és az ünnephangulatát rontotta az a hatalmas rendőri erődemonstráció is, amely Gyurcsány és „csalogánya” (Lendvai Ildikó) szerint egy elenyésző kisebbség ellen lett felvonultatva.
A népszavazás eredményének a tükrében nem lehetett azt elvárni, hogy a radikálisabb érzelműek ne skandáljanak kormányellenes jelszavakat, bár még mindig kulturáltabb kifejezések hangzottak el feléjük, mint Gyurcsány, Horn (G) vagy a hetente röhencsélő „humor nagymesterei” szájából kibuggyanó obszcén kifejezések.
Azzal is ingerelték a felvonulókat, hogy még a zászlóik egy részét is begyűjtötték, kimutatván azt, hogy a rendőrség (minden előzetes bejelentés nélkül) eldöntheti azt, hogy milyen hosszóságú zászlórudakat lehet lengetni, bár az eddigi tapasztalatok szerint zászlórúdtól soha nem sebesült meg senki, annál többen a gumilövedékektől, a pajzsoktól, a gumibotoktól és a rendőrök kardlapjától.
Vagyis: a rendőrség ismét úgy viselkedett, mint „állam az államban”, hatan-tizen- húszan rohantak két emberre, viseltek is azonosítót, meg nem is, ők döntötték el, hogy a közterületen hol és merre mozoghatnak az emberek, melyiket minősíthetik „műveleti” jelzővel.
Nagy valószínűséggel állítható, hogy ha egyetlenegy rendőr sem lett volna az utcákon, akkor egyetlenegy rongálás sem történt volna!
Ismeretes az a történelmi igazság, hogy az erőszak, erőszakot szül! ! De az is igaz lehet, hogy az erődemonstráció (főként ha jogtalan és felesleges), erődemonstrációt szül!
Gyurcsányék nem tanultak semmit a történelmi példákból. Hatalmukat meg lehet hosszabbítani rendőri erőkkel (ideig,- óráig), de nem a végtelenségig! A hazug Gyurcsány minősült az elmúlt években a legnagyobb provokátornak, a randalírozó címkét kapott fiatalok pedig áldozatok voltak, még akkor is, ha kukákat vagy telefonfülkéket borogattak, mert még mindig sokkal mérsékeltebben viselkedtek, mint a párizsi, a londoni vagy a brüsszeli randalírozók, pedig azok anyagilag nyolcszor-tízszer jobban dotáltak, mint a mi fiataljaink döntő többsége.
Mindennemű magyarázkodás nélkül: az okot kell megszüntetni, akkor nem lesz okozat! ’56-októberében a szovjet harckocsi volt az ok, és a Pesti Srácok benzines palackja volt az okozat.
Most Gyurcsány (és a provokatívan fellépő rendőrség) az ok, a radikális fiatalok az okozatok! Mivel (és szerencsénkre) a fiatalokat nem lehet megszüntetni,- ezért Gyurcsányt és bandáját kell távozásra bírni.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság elnöke
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
