Von: M. Szabó Imre [mailto:m.sz.i.1@externet.hu]
Gesendet: kedd, 2008. április 15. 01:33
An: Kutasi József
Betreff: Megtörtént a kihallgatás-FW: Délelőttre beidéztek az ügyészségre- A magyar nemzet magára talált c. cikkem miatt. Mellékelem
Kedves Barátaim!
Ma bementem az ügyészi kihallgatásra.
Kicsit megvárattak az ügyészségen.
Aztán kikérdeztek a cikkemből.
Minden lényeges mondatot.
Meg a helyszínt, kit láttam, milyen száma volt a rendőröknek stb. Ez egy órán át zajlott. Kivel beszéltem, kinek küldtem SMS-t akkor. Megmondtam, a cikkemben is leírtam.
Visszautasították, hogy az ügyészség falaz a rendőrbűnözőknek. Amit persze én nem állítottam.
Amikor távoztam, arra kértem az nyomozóügyészt, hogy engem többet ebben az ügyben ne hívjanak be. Azt felelte, erre nem tehet ígéretet, mert nem homogén szervezet.
Az egész dolog dühít, nem ennek a fiatal ügyésznek az egyébként korrekt munkavégzése, hanem az, hogy a Legfőbb Ügyész titkárságáról kapták az utasítást az én kihallgatásomra!
Holnap felhívom a Legfőbb Ügyészség sajtófőnökét és kikérem magamnak ezt a meghurcoltatást.
Ha az ember ír valamiről, mondjuk egy rendőr- aki mellesleg utasításra cselekszik, ver, teper le ártatlan embert - brutalitásáról, akkor - már nem vélemény- egyszerűen beidéznek az ügyészségre!
Elképesztő.
Még most se tettem túl magam rajta.
Hiszen ez nem más, mint a sajtószabadság határa. Mint az öncenzúra kikényszerítése. Már akiből lehet!
Vagyis: vége a sajtószabadságnak, ami olyan nagyon nem is létezik!
Amíg ezek, megbízóik, el nem takarodnak, még minden megtörténhet!
Baráti üdvözlettel,
Imre
-------------------
Kedves testvérem, Terike-, Nagy Éva Calgaryban, Barátaim: Miklós Niagara Fallsban, Marci, a szabómester Hamiltonban-CA, Ágnes-Ákos New Jerseyben, Laci, Emese, Judit Passaicen - USA, István Englewoodban, Ákos New Yorkban, Gyuri Los Angelesben, Maurus és Pius atya Portola Valleyben, Woodsideprioryben – V. Katalin prof.asszony San Franciscoban, a Berkely egyetemen és a többi kedves ismerős!
Amikor ezeket a sorokat tapogatom, itt Budapesten éjjel egy óra is elmúlt már.
Lassan kievickélek az egyik ügy főleg lelki terhei alól – az anyagi még hátra van( ez a Cserni bíró által ellenem indított hajsza, amely egymilliós büntetéssel zárult s most szedem össze a pénzt, derék nézőim, olvasóim áldozatos – csodálatos segítségével- 1000 forinttól 50 ezerig terjedő összegekről van szó-, támogatásával, máris itt a hatalom a nyakamon.
Még március vége felé, meghívásom idején, amely Cserey Erzsébetről szóló dokumentumfilm elkészítését segítette- Amerikában , Passaic városában hívtak fel mobil ( cell) telefonomon a hajnali órákban a Budapesti Nyomozó Ügyészségtől azzal, hogy beidéznek egyik írásom miatt- tanúként.
Nos, ma délelőtt 11 :00 h-kor teszem tiszteletem az ügyész uraknál.
Mellékelem az írást.
Már-már ott tartunk, hogy ha egy kicsit zűrös a dolog, akkor talán nem szabad- inkább nem célszerű megírnia az újságírónak azt, amit tapasztal, amit lát, mert beidézik az ügyészségre.
Ez ráadásul nem akármilyen ügyészség.
Előzmény: Dr. Szöőr Annával, a Civil Jogász Bizottság alapítványi elnökével abban egyeztünk meg, hogy mint alapítványi kurátor a március 9-i népszavazás utáni órákban körül nézek a városban, nem történt-e valami. A Belvárost, a Parlament környékét ugyanis elképesztő rohamrendőri erők zárták le.
A történet olvasható.
Amennyiben nem tudom bebizonyítani, gyanúsítottá minősíthetnek át.
Akkor viszont megtagadom a tanúvallomást.
Most fekszem, de nem tudok aludni.
----------------------------------------------------------------------------------
Ady Endre:
A MUSZÁJ HERKULES
Dőltömre tökmagjankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihunyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen híg fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magam utálni,
De, Istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom, a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolat és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
----------
M.Szabó Imre:
A magyar nemzet magára talált
Mosolyogjuk szelíden és finoman- civil szervezeteink segítségével is meghátráltak
Miközben technikai KO-val megszégyenítő vereséget szenvedett a kormánykoalíció, pártkommandósok rohamegységei még a számukra bizony- bizony lesújtó hír után , 23 h- körül is megfélemlítési szándékkal száguldoztak városszerte. Koradélután óta. Behajtani tilos utcába élesen és kihívóan bekanyarodva uralják a terepet. népszavazás reggelére kordonokkal teljesen lezárta a rendőrség a fővárosi Kossuth teret, így sem gyalogosan, sem tömegközlekedéssel nem lehet a Parlament közelébe jutni. Közben a Stadionoktól megszámlálhatatlan mennyiségű rendőrségi jármű, köztük több vízágyú, könnygázgránátvető indult el a belváros felé. A tüntetők folyamatosan gyülekeznek a Vértanúk terén, készülődnek a rendőrök is.
A rebiszesek, a készenléti rendőrség Kerepesi úti laktanyájának valamennyi szobájában ég a villany.
Készenlétben alusznak a fényben…Már akik nincsenek a budapesti utcákon. Ez az ő világuk, a politikai pincérrendőrségé.
Talán nem véletlenül és úgy vélem, egészen bizonyosan nem sokáig!
A kommandós verőlegények ártatlan eltévedt asszonnyal hadakoznak: elképesztő, fölényes stílusban szemtelenkednek a Kossuth térhez legközelebb eső utca sarkán, a kordonon át. Ilyenkor ugye még könnyebb erősnek – hatalom emberének lenni.
Hallom a kétségbeesett asszonyt, aki nem találja férjét, mert a kordonokba gabalyodva azok valahogyan elválasztották őket , ő meg nem mehet az Alkotmány utcai lakásába haza. Nem engedik!
Olyan szemtelenek vele a kigyúrtak, hogy nem állom meg szó nélkül.
Rendreutasítom őket és kerülő úton elviszem a remegő hölgyet lakása közelébe.
Majd megállok a Bajcsy Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkával szemben, hogy telefonon beszámoljak a Civil Jogász Bizottságnak. Ekkor látom, a másik oldalon az Alkotmány utcába behajtást akadályozó-terelő rendőregység egyik tagja hatalmasat taszít egy arra közlekedő szerencsétlen emberen, aki a földre zuhan.
Felkapják, iszonyú erővel tuszkolják a „ Szolgálunk és védünk „ feliratot merészen viselő szirénás-villogós hatalmi erőd felé.
Kiszállok a kocsiból, s átkiáltok a széles úttesten: mit művelnek azzal az emberrel?
A választ nem hallom, csak látom: taszítanak rajta s az illető úr rémülte menekül a tett helyszínéről. Odamegyek a rendőrökhöz: mit követett el az az ember?
A csikkét a szélvédő felé dobta!- vágja rá büszkén és ő is szemtelenül – a terelőjuhász szerepet játszó rohamrendőr.
- Hol a csikk ?- kérdezem.
Hol az igazoltatási dokumentum, egyáltalán miért nem igazoltatták, ha már állítólag ekkora bűnt követett el az illető.
Csikk persze sehol, nyoma sincs. Hivatalos papír sincs.
Arra a kérdésre, hogyan merték verbálisan és kissé fizikailag is bántalmazni a férfit, minősíthetetlen a válasz.
Bemutatkozom, televíziós szerkesztőként s a Civil Jogász Bizottság- Október 23. Bizottság Alapítvány kurátoraként figyelem az eseményeket, a túlzott rendőri erő alkalmazását, felvonultatását. Ismételten követelem a választ: miért bántak így ezzel az emberrel?!
Maga menjen innen! Ezt szajkózzák.
Lassan sétálok a Kossuth tér felé. Hallom, rádión jelzik, a bőrkabátost figyeljétek! Hogy rólam beszéltek-e nem tudhatom… S figyelik is a barna bőrkabátost. Két rendőrautó közeledik.
Megállnak mellettem.
Nem érdekelnek, haladok tovább.
A Vértanúk terére érve azt tapasztalom, hogy a két-háromszáznyi tömegből talán húsz-harminc kitartó emberáll szitkozódva: „ a Fidesz tele van szabadkőművesekkel! Egyformák a kormánnyal. Az egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz”- bölcselkedik az egyik megviselt, kissé zavaros tekintetű tüntető. Gonda László főszervező meséli, majdnem oszlatásra került sor, mert fiatalok egy csoportja elindult az MTV székház felé s beidegesedtek a rendőrök. Erre a hangosbemondón visszaparancsolta a fiatalokat. Így aztán békés maradt a tüntetés.
- A kormány mégis a helyén van! - magyarázza.
- Fél órája szenvedtek hatalmas vereséget, vasárnap este, mit akarsz?
Megnyugodva a hírben, miszerint nem történt atrocitás, senkit nem vitt el a kommandós sereg, iparkodom vissza autómhoz.
Ám hallom, a szerepelni imádó férfi máris folytatja, éjfél előtt nem sokkal, a közhelyeket.
Elindulok s azon töprengek, kinek az érdeke, hogy a kiszorított népet felhergelje, felcukkolja a szónokolni vágyókat is.
Csikorogva kanyarodnak a rendőrautók, megint behajtani tilos utcákba száguldanak befelé. Civil autókban komor tekintetű urak üldögélnek. Megállok, onnan, a közelükből számolok be a CJB- nek…
A cél, szerintem: továbbra is félelemben tartani az embereket. Továbbá az, hogy az ügydöntő népszavazás jelentő –elsöprő sikerét hitelteleníteni, el-jelentékteleníteni. Leteperni, kituszkolni, földre teperni , kordonnal ketrecbe zárni a hatalmat, meg az arra közlekedőket, az ott lakó embereket- valamennyiőnket.
A 2006 őszén, a brutális-kíméletlen magyarverések emlékét magukban hurcoló milliókban pedig tovább mélyíteni a rettegést
Itt mindenki büntetés nélkül azt tehet, amit kedve tartja.
Hatalom jogon felül-kívül és törvényen alul…
A közjogi és politikai káosz kellős közepén- hálójában vergődő magyarság meg tétova.
Mi más is lehetne, túszként vergődve a média hálójában, agymosottan és mit sem sejtve arról, mi történt velünk s mi történik, ha nem emeljük fel szavunkat, s nem szavazunk igennel az emberellenes törvények ellen!
Lassan alig képes örülni annak, hogy íme, a népszavazás mai eredményeit szemlélve jó láthatóan éledeznek a demokrácia elemei. Képtelen felismeri az örömhírt: békésen és higgadtan, úriember-modorban késztette ez a sokat szenvedett nép, civil szervezetinek segítségével meghátrálásra a neokon- pénzhatalmi filozófiát ránk kényszerítő, idegen érdekeket kiszolgáló kormányzatot.
Pedig ha valaminek, akkor ennek örvendezhetünk, ettől mosolyoghatunk a körülöttünk megszállottan csikorgó, erődemonstráló rendőrautók között, amelyekben azért ülnek olyan emberek is, akik velünk tartanak! Mosolyogjuk tehát szelíden és finoman, villamoson, metrón, bele azoknak az arcába, ezzel is erőt adva-sugározva mindazoknak a keveseknek, akik önmaguk és a magyar nemzet ellen szavaztak – szerencsére nem ügydöntően.
A magyar nemzet hosszú évek után magára talált.
Végre!
Mi történik ezután?
Idő előtti választások, a kormány lemondása, az MSZP mélyrepülése összezúzódásig?
Ki tudja?
Viszont az pontosan és élesen látható: megroggyant és kisebbségben maradt a két, egyelőre kormányzó pártalakulat.
Teendőnk nem más: tovább küzdve a nemes értékekért, hazánk jövőjéért, tiszta logikával, egymást szeretve, óvva, önzetlenül átölelve védjük hát magunkat a bennünket meggyötörni-elsöpörni szándékozó törekvések elől.
Határozottan és ha kell, hát keményen, megingathatatlan demokrataként!
M.Szabó Imre
Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő
Az adás megtekinthető:
www.mszaboimre.hu – másnap
www.tornado.cwi.hu/magyarokvilaga.htm -
www.mszaboimre.org – publicisztikák, riportok
mobil: 30 6 327 348
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
