Von: karolyorama@gmail.com
Im Auftrag von Lengyel Károly
Gesendet: hétfő, 2009. július 6. 21:56
An: Kutasi József
Betreff: ÜZENET A GÁRDÁNAK
Lengyel Károly: Kedves Gárdisták!
Vérzett és fájt sokunk szíve, látván a bátorság nyomán elszenvedett megaláztatást, meghurcolást szombaton a budapesti Erzsébet téren. Akik civilek ott voltunk, mi is tehettünk volna a Magyar Gárdáért. Ám csak a saját megfigyelésem alapján mondom, több ezer rendőrt vonultatott fel az idegenek helytartósága talpig fegyverben és páncélban. Valóban bölcs volt kerülni az erőszakot.
Ám a legfontosabb kérdés mindenkiben ott kering azóta. Hol volt a többi gárdista? Mivé foszlott vészhelyzetben a fegyelem?
Tudjuk, a rendőrök teljesen jogtalanul, erőből visszafordulásra kényszerítettek sokakat már a főváros elérése előtt. Törvénytelenül vadásztak már a metróállomásokon a kiszálló utasok közül kiválasztva azokat, akiken bármilyen pici nemzeti jelkép volt látható. Ez már undor!
Kérem tisztelettel!
Szabadjon egy alapvető történelmi tanulságra emlékeztetni! Hogyan foglalták el a törökök Buda várát? Általános iskolai történelem. Ezt csupán az emlékezés kedvéért mondom.
Nem buszokkal kell megközelíteni a fővárost, hanem autókkal, ritkásan, egyenruha és minden jelvény nélkül, kertek alatt, már előző nap! Vannak olyan utak, ahonnan simán rá lehet csatlakozni a város határain belül a főbb bevezető utak belső folytatására. Legyen ez egy tanulság minden parancsnoknak!
Igen, ezt meg lehet szervezni, csendben telefon és internet nélkül. Hol marad az ellenállás konspiratív koncepciója. Mert ha ilyen nincs, akkor fabatkát sem érhet az eredmény. Lehet utólag arról hőskölteményt írni, az mit sem változtat az ártatlanul elhurcoláson. És itt most nem az ártatlanságra hívom fel a figyelmet, mert az minden nemzeti elkötelezettségű magyar számára kézenfekvő. A fájdalmas hangsúly inkább az elhurcolásra helyezem át. Ez gyalázat, akárhonnan nézem.
Ismét kérdezem! Hol volt a többi Gárdista? És a legfontosabb! Mindkét Gárda?
Mondhatják, milyen alapon kérdezi ezt így egy civil?
Azért, mert sokunk szemében a Magyar Gárda olyan életeszményt, magatartásforma-rendszert fémjelez, amire régen vártunk és vágytunk. Nem kell erre sok szó, tudjuk mi mind, akik tisztelettel felnézünk a foltnélküli fekete mellényre és az ősi sávokon díszlő kilenc oroszlánra.
Még ha időközben ez a testület két irányba indult el, mert elképzeléseik más irányt követnek, akkor is egy a Gárda. A Magyar Gárda. A szívünkben egy!
Az EU-parlamenti választás előtt természetesen minden Jobbik tag számára nyilvánvaló kötelezettség volt, hogy minden szavazókörbe jusson delegált. Most ugyanezt miért nem lehetett megtenni? Ha másképpen nem, hát ordítva, de az ország minden Jobbik tagját kötelezően a tüntetésre rendelni. És a többi szervezetét is.
Nem elég azt nyilatkozni, hogy szolidaritást hirdet valamelyik nemzeti ellenállást vállaló szervezet! Túl kevés! Szinte semmi. Az csak szó! Ki mit tesz? Ez az egyetlen értékmérő!
Vannak a Gárdának kürtjelei? Eleink vezényléskor bevett szokásként a hagyományosan kialakult hangjeleket sikeresen alkalmazták. Ez például hol maradt? Dobok? Nem is kevés kell! Iszonyúan demoralizálja a másik tábort. Előrehatoló ékek, átkaroló mozdulatok a széleken! Utóvédek, utánpótlás, tartalék, mentők. Soroljam?
Gárda tisztek!
Szíveskedjenek végre felnőni a feladathoz! A magyar nemzet szabadsága a tét.
Ehhez minden tudományukra önvédelemből szüksége lehet a magyaroknak. Őket pedig vezetni kell! Nem elég a lelkesedés. Nem elég a Gárda! Eddig is élen jártak fegyelemben, becsületben, bátorságban, kitartásban, s most szombaton bajtársi összetartásból mutattak fényes példát. Nem kisebb a feladat, minthogy a gárdának kell majd vezetnie a civileket!
Magyar Gárda! Ébresztő! Végveszélyben a Haza!
Hol van egy is, aki a patkószeget jól a helyére tegye?
Hozzám nagyon közel áll a Jobbik, mégis ellenkeznem kell a Gárda különválásának történetével. Anélkül, hogy bármit mondanék, a budai várban árbócra szökött vörös-ezüst sávok óta számomra a Gárda egy. És ezt egyre többen mondjuk. Vegyék már észre végre, uraim!
Tisztelettel kérem a Jobbik, és a Magyar Gárda összes vezetőjét, végre telepedjenek egy asztalhoz! Ugyanis egy út áll előttünk, a becsület történelmi távlata! Bárki bármit mond! A magyar Becsület! Ha tetszik, ha nem!
Utolsó halk szavak még. A sok erkölcsi győzelem között éhen hal az ország.
Ezért aztán, hogy harang szavára áldással szeghessünk kenyeret, s ünnepi kupánk is megteljen, ehhez adjon mindünknek az Isten szebb Jövőt!
Budapest, 2009. július 6-án, Csaba napján
Lengyel Károly
