Von: Mária Ballán
Gesendet: csütörtök, 2010. január 14. 18:55
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: Az Isten széke
György Horváth László:
Az Isten-széke
Isten, amikor Erdély földjét megteremtette,
Pihenőszéket készített magának felette,
Aláhívta a földjéhez tartozó népet,
S oltár-zsámolyul rendelé neki a széket,
Melyet ha lentről nézel felfelé menet,
Láthatod, hogy Erdély fölött ez tartja az eget,
És e földhöz hozzatartozik Csaba népe,
Kinek oltára és menedéke: az Isten széke.
Melynek magasából dúlnak-dűlnek olykor vihar-szelek,
Vagy a békesség áldó fénysugara onnan alápereg,
Mert a vadon lehet fészke is a zúgó zivatarnak,
De lehet ágya is a békének, melyben a csend hallgat.
Így áll büszkén az Isten-széke oltár-szikla,
Alja az erdélyi földbe, csúcsa az égbe magasítva.
S a nemzetségéről tudni vélik: ahol az Isten székel,
Ott a föld népe nem lehet más csak székely!
S ahol ráteríti az ég a földre szivárványos, eső-fátyolát,
Ott a hegyről a völgybe források, patakok hancuroznak át,
Melyek közül némely mar, morcos, haragos, zavaros,
Némely patyolatfehérre tisztít, megmos, ő a Maros!
S lennebb, ahol a hadutat az ég odaföntről megrendelte,
S idelent ahol azt a csillagösvény megkeresztezte,
Odaállott a székely a teremtő Istenének elébe,
Hűséget fogadott neki, s szállást kért a Maros-völgyébe,
Melyet a legnemesebb joggal meg is kapott,
Fejedelem földjén híres nagyvásárt tarthatott,
Így a nemzetségről s a folyóról vált nevessé a hely,
Így született isteni keresztségben: Székely-Marosvásárhely!
Kedves Barátaim! Sajnos egyre több hirdás közli a világgal azt, hogy a Maros-völgye Erdélyben, melynek mellékfolyóiként csak a Küküllőket, s a Nyárádot említem, egy kultúrájú és egynyelvű terület, mely az egységes románság mindenkori és oszthatatlan része. Fesztiválok, kis-és nagyrendezvények sorozatait szentelik ennek az égisze alá, melyet a média segítségével és az elektronikus postázással világgá kürtölnek. Nekünk, székelyeknek és magyaroknak nem kell tartanunk attól, hogy ez igaz, mert nem az!
De mit ér az igazság akkor, ha csak mi tudjuk és csak a belső szobánk bezárt ajtaján belül beszélünk róla? Mit ér az, ha tudjuk, hogy őseink művelték, védték és tették élhetővé e földet, melyért meghoztak minden áldozatot, közte a legdrágábbat is, a véráldozatot? Gyermekeink, unokáink, - és főleg az Erdély határain kívül élők -, akik olvassák ezeket a hamis állításokat, melyek megtagadják nemzetségünket e tájról, egyre gyakrabban kérdezik vehemensen, „hogy miért vagytok úgy oda azért a népért, azért a nyelvért, Erdélyért? Érdemesebb inkább angolul, olaszul, svédül, spanyolul tanulni!"
Hát…, értük, magunkért kell egyre többet nyújtanunk nekik, és ha Benedek Elekék, Kós Károlyék, Wass Alberték és sokan mások megengedték maguknak a mitológiai magasságokat, akkor engedje meg közülünk is magának az akinek vénája van hozzá ezt a régiót…, talán megérti a következő generáció is ERDÉLYT!!! S ha más nemzeteknek sikerült mitológiát gyártania abból amijük nincs, miért ne éljünk mi is e lehetőséggel felhasználva azt amink van?!
Gyhl
Olvasmány a neten:
www. Egynyelvű Maros-völgye.ro pedig Hargita, Maros, Fehér, Hunyad és Arad megyékben él a völgyben elég magyar
