Von: Apu Lengyel
Gesendet: csütörtök, 2010. február 4. 2010 08:17
An: attila.mesterhazy@parlament.hu
Cc: Kutasi József
Betreff: Ekkora baklövést....
HAGYJON FEL AZ ÁROKÁSÁSSAL attila mesterházi!
http://www.parlament.hu/internet/insurl/ogy_kpv.kepv_adat?p_azon=m026&p_stilus=&p_head=N
Ide figyeljen attila mesterházi!
attila.mesterhazy@parlament.hu
Magát teljes lényében megfertőzte a kádári származású gyurcsányizmus.
Ekkora baklövést politikusjelölt nem követhet el, mint az orvosok és tanárok tekintetében megtett.
2002-ben a szociálliberális kampány arról szólt, hogy az egészségügyben és tanári pályán dolgozó magyaroknak fél havi fizetésükkel megemelik a pénzét. És hol a többi nyomorgó?
Színtiszta werberizmus. A kampány garancialevele beváltható valahol a közel-keleten?
Majd amikor már elég nagy lesz ezért a felháborodás a magyar emberek körében, és egyre többen kérdezik a szikét tartó orvos, vagy a tanár párthovatartozását, akkor jön a megmentő hangzatosság, megsimogatja a bánatos buksijukat, mondván, nem baj, attól te még rendes vagy, ha nem is egészen ember. Ez az, ami nem kell!
És amikor a jó magyar választópolgár ilyeneket hall, mára szerencsére az ország döntően elsöprő többségének liftezik a tegnapelőtti ennivalója, ha maguk miatt még van mit enni annak a három-négy millió magyarnak, aki a maguk tévedései, vétkei és bűnei miatt naponta éhezik. Javaslom az orvosoknak, hogy gyomortisztító kúrának ingyen írják fel receptre a maga tegnapi beszédét megnézni.
Tudja attila mesterházi, úriemberek részéről ez a vagdalkozás nem szokás! Nem tudom, érti-e ez a fogalom mit jelent, ha ezen tegnapi kijelentése nyomán kételkedni is kezdene bárki? A bárkinek igazat vélek adni!
Tudja attila mesterházi, maga még nem is politikus, csak politikusocska. A keservek során kiizzadott adóforintjainkból vélelmezhetően érettünk eltartott képviselőhely-foglaló. Egy sarokba szorított kártékony politikai csoportocska, pontosabban, harácsoló-sarcoló szekta előtérbe tolt bábja. Kesztyűt varrnak magából. Nem fájnak az öltések?
Tisztelni fogják magát a bátor, harcos kiállásért abban a szűk szobában, ami társaival megmaradhat. Ugyan nem mondta, hogy vannak jobb és baloldali orvosok és tanárok, de elvetette a sátáni magvakat. Erősen az a látszat, tettével szándékosan gyalázta a nemzet két fontos alappillérét képező, egyébként a 2002-ben vélhetően csalással nyert választás kampányában pedig egekbe menesztett réteget. Most következnek a közalkalmazottak? Netán ők is azt nézzék majd, hogy közöttük ki a magyar és ki a baloldali liberális? Mert azért azt illi ám tudni, hogy e két utóbbi idegen eszmerendszer okozta a világháborús méretű károkat ennek az országnak. Ez tény, és nem lehet soha vitatéma. Ellentételezést ennek mértéke szerint várhatnak. Legkevesebb az elszámoltatás! Számon kérve a legkisebb pénzeket is, kiforgatva minden fiókjukat. Ne legyenek tévképzeteik! Ebben az országban többé maguk nem kerülnek a hatalom közelébe! Ez ugye világos?
Boldogult Bacsó Péter Tanú című filmjéből egy nagyon jellemző mondatot idézek itt mindenki okulására a filmbéli ávóstól: „Az a gyanús, aki nem gyanús.”. Szinte ott vibrál a párhuzam.
Talán tévedek, de számomra tegnapi érvelése nem tűnik helyes felfogásnak. Egyenesen bombasztikus! Szőnyegbombasztikus! Irtó hatású. Nemzetirtó hatású! Igaz, mit is várhatunk?
Mondanám, kívánom, legyenek sikeresek a választásokon. Ez azonban rövid órákon belül abba a szűk szobába vezetne, kiszolgáltatva, elhagyatva, megfélemlítve - hosszú időre.
Értsék meg végre, maguk egy sem kellenek a magyar közéletbe!
Fogják fel végre tetteik súlyát, amit az eltelt nyolc esztendő alatt elkövettek az ország kárára!
Ítéljék meg önmagukat, és beismerő vallomásaik után csendesen lépjenek vissza a közéletből! Csendesen, ameddig lehet. Kevés az idő. Fogy az idő. Döntsenek hamar!
Budapest, 2010. február 4.
Lengyel Károly
