Von: karolyorama@gmail.com [mailto:karolyorama@gmail.com]
Im Auftrag von Lengyel Károly
Gesendet: csütörtök, 2010. február , 11. 20:47
An: Kutasi József
Betreff: Lengyel Károly A Magyar Föld
A MAGYAR FÖLD
Folyik a maszatolás. Mindenféle paragrafusok repkednek a nyilvános szóbeszédben.
Pedig hát feleim rém egyszerű a dolog. Nem kell hivatkozni erre, vagy arra a paragrafusra, ugyanis léteznek törvények, amelyek világosan lefektetik az ide vonatkozó ismérveket.
Ugyebár a magyar föld a magyaroké? Ehhez kétség nem férhet.
Akadnak azonban gazdák, akik mégis fontolgatják termőföldjük eladását külföldi kézbe.
Miért is? Azért, mert az Európai Unióba tuszkolásunk kapcsán porig alázták országunkat a különböző támogatások tekintetében.
A földvásárlási tilalom hamarosan lejár.
Nézzük, milyen hátrányokat okozott a Post Soviet Unióhoz csatlakozás!
Nehéz éveken keresztül a magyar gazdák a töredékét kapták támogatásként, mint európai vetélytársaik. A legkevesebb, hogy a csatlakoztatás után a földvásárlási tilalom lejártáig eltelt időt szépen rátesszük a moratórium utáni időre. Addig semmit.
Az a gazdasági szőnyegbombázás, amit végrehajtottak a magyar gazdálkodók ellen az európai rendelettervezetek kényszerére hivatkozva, véletlenül sem szolgálta a magyar mezőgazdaság versenyképessé tételét.
Hol adódik tehát kitörési lehetőség?
Azt mondják az EU-tagországok közül egyesek, hogy rendben, vásárolhatsz nálam termőföldet, ha néhány apró feltételt képes vagy teljesíteni.
Mik ezek?
Először is életvitelszerűen kizárólagos helyben lakás. Másodszor a helyi anyanyelv államilag akkreditált intézmény által igazoltan anyanyelvi szintű használata. Azután megfelelő szakmai végzettség az adott tevékenység megkezdéséhez, amit a helyi szintén állami szervek által ellenőrzött folyamat keretében honosíthatnak a helyben lakó magyarul önállóan anyanyelvi szinten kommunikáló kérésére. Végül pedig teljes egészében Magyarországon fizessen adót, társadalombiztosítási járulékot és minden egyebet, ami ezzel jár.
Ami a leglényegesebb, hogy az általa létrehozott mezőgazdasági értéket Magyarországon köteles elsősorban értékesíteni, azután következhet egyéb lehetőség.
Nem is olyan nagy elvárás!
Hogy ennek az osztrák, a német, a holland, vagy éppen a francia, netán még távolabbi gazdálkodó nem képes megfelelni? Kit érdekel? Ránk senki ne dobjon követ! Mi megtettük a magunkét.
De minden tréfát félretéve, ki kell mondanom azt az egyszerű alapigazságot, amit jelenleg valóban szertemaszatolnak mindenféle szutykosgallérú jöttmentek.
Ez pedig olvasatomban így hangzik:
Aki magyar termőföldet, vagy bármilyen ingatlant nem-magyar tulajdonba ad, az hazaáruló!
Ilyen egyszerű!
Bármi legyen az indoka, nincs erre mentség!
Törvényi hátteret ehhez a Btk ad:
144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A „területi épségét" kifejezésre helyezve a helyes hangsúlyt rögtön világossá válik a jogértelmezés! Ugyanis ez az épség vélelmezhetően értendő az idegen tulajdonlás bármilyen formájára. Többek között lakóingatlanok külföldi vásárlási szándéka esetén is.
Ezért tehát a végkövetkeztetés úgy szól, hogy bárki, aki Magyarországon legkevesebb 1988-tól, az úgynevezett spontán privatizáció kezdetétől bármilyen föld, lakó, vagy más tulajdont szerzett, számára azt a magyar vezetés jogalap nélkül játszotta át. Vagyis rosszhiszemű, jogcím nélküli használója javainknak.
Továbbá aki ehhez a folyamathoz hozzájárult akár csak egyetlen aláírással is, szintén erősen ráközelített az említett törvényi fogalom megvalósítására.
Van ezeknek helyük a magyar politikai, közigazgatási, gazdasági hatalom közelében? Egyetlen szó válaszlehetőséget sem adnék nekik, nemhogy meghallgatni indokaikat!
Nincs indok!
Nincs mentség a Magyar Köztársaság állami tulajdonban lévő vagyonának szétlopására, idegen kezekbe adására. Olyan mértékig kimerítette mindez a magyar függetlenség feladását, amit még a sztalinista büntetőtörvények is komoly rabsággal ellentételeznek.
Mondhatná bárki most, bárcsak a próféta szólna belőlem! Nem. Ez a valós és igaz lehetősége annak, hogy megvédjük őseink földjét egyetlen csepp vér nélkül.
Kőkemény törvényalkotói politikai akarat kell hozzá, bölcs és a magyar érdekek szerinti kérlelhetetlen igazságszolgáltatási gépezet, valamint az utóbbi évekre tekintettel erősen megrostált végrehajtói szervezet.
Vészhelyzet van. Végveszély! Ki kell törni ebből! Sokak szerint a huszonötödik órában vagyunk.
Csak az a kormány lehet igazán sikeres ebben az országban, akik a valódi magyar érdekek szerint, utolsó csepp vérükig elkötelezetten, életük minden percében Hazájukért áldozzák magukat.
Aki nem így tesz, maga is sáros lesz idővel, részévé válik a paragrafusmaszatnak, emígy a leváltandók közé soroltatik.
Ferencváros, 2010. február 11.
Lengyel Károly Lengyel Károly
