Von: dr Bokor Imre
Gesendet: péntek , 2010. március 05. 13:31
An: Kutasi József
Betreff: Amnéziában szenvedõkrõl (Szili, Simicskó, Csurka , MH)
Prof. Dr. Bokor Imre
AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKÛ.
(MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA)
AMNÉZIÁBAN SZENVEDÕKRÕL
MIRE ÉS MIÉRT KÍVÁNCSI SZILI KATALIN ?
A parlamentben (elnökként) látszattevékenységet végzõ, és önmagát képmutató módon népszerûsíteni akaró, milliókat összeharácsoló MSZP-s fõgurut, most permanensen egy kérdés izgatja (foglalkoztatja): hogy ki hozta nyilvánosságra az „öszödi” beszédet?
Minket pedig, egyszerû választópolgárokat pedig inkább az érdekel, hogy az „öszödi” beszéd elhangzásakor, a jelenlévõk közül (Szili Katalint is beleértve), miért nem állt fel senki sem, miért nem utasította rendre az agyalágyult leaderüket, miért nem pofozta fel, vagy miért nem zavarta ki a terembõl?
Merthogy: az aki a hazáját „leqrvázza”, aki bevallja, hogy végighazudták a napokat, aki kijelenti, hogy másfél-vagy két évig nem „csináltak” semmit („SEMMIT”), az sokféle büntetést megérdemelt volna ott a helyszínen! Rögvest!
Ha pedig annyi gyáva és meghunyászkodó embernek nevezett gyülekezet volt a helyszínen, akkor legalább arra lettek volna bátrak, hogy visszafizessék a semmittevésért kapott járandóságukat, hiszen még akkor is bespájzoltak annyit (fejenként), mint száz minimálbéren tengõdõ állampolgár, akik viszont végigdolgozták azt az említett idõszakot (is).
Szili Katalin is a hallgatag banda tagja volt! Közelegvén a randalírozásuk vége, most ügyesen el akar különülni a fõbûnösöktõl. A pécsi polgármesteri hely elvesztésének kompenzálására szeretne valamilyen jó pozícióba kerülni a pártján belül vagy a pártján kívül, "érdemei " elismeréséért. Ne tévesszen meg senkit, õ sem különb a Csurcsány „vásznánál”, csak alattomosabb kivitelezésû.
SIMICSKÓ ISTVÁN AKTIVIZÁLÓDÁSA
Õrvezetõi rendfokozattól kezdve, minden egykori katona elõtt nyilvánvaló volt, hogy a haderõreformnak nevezett „valami”, a hadsereg leépítését, az objektumok felszámolását, a harckészség és harckészültség csökkentését, az egykori párt-politikai apparátus nyílt vagy burkolt átmentését, a dollár-és forint milliók vagy milliárdok tékozlását jelentette.
Ebben a „buliban”, tudatosan avagy tudatlanul benne volt Für Lajostól kezdve, Keleti Györgyön, Szabó Jánoson és Juhász Ferencen át, Szekeres Imréig minden hadügyér, államtitkáraik, valamint magas beosztású (hallgatag) alárendeltjeik.
A Parlamenti Honvédelmi Bizottság elnökei csendben asszisztáltak a dilettáns minisztériumi vezetõknek, dupla pénzért fontoskodtak és nem álltak hivatali helyzetük magaslatán.
Balog Györgyön vagy Mécs Imrén nem is lehet csodálkozni politikai elfogultságuk miatt, Lányi Zsolt „bohóckodása” és üresjárata részben képzetlenségével, részben azzal magyarázható, hogy egy hajdani függetlenített párttitkár „súgott neki”, akit hálából dandártábornokká neveztetett ki, bár életében egy dandárt sem látott. Az viszont már nehezen érthetõ, hogy Simicskó István semmit sem tanult elõdei hibáiból, langyoskodását és semmittevését (talán) az okozta, hogy munkatársa és tanácsadója egy kiskaliberû politikai tiszt volt, akivel (viszont) azonos súlycsoportban voltak…
No de: félretéve a feltételezéseket és a személyeskedéseket, a Tisztelt Olvasók figyelmét arra szeretném ráirányítani, hogy a szép létszámú, „szakértõkkel” megtámogatott, anyagilag jól dotált Honvédelmi Bizottság (HB) feladata a HM és az MH (Magyar Honvédség) ellenõrzése (felügyelete, segítése)! Ezért lettek létrehozva, ezért ülésezgetnek, utazgatnak, terveket és programokat készítenek, és ezért függetlenek a HM-tõl, csupán a parlamentnek kötelesek beszámolni a munkájukról.
A HB-nek az „olajszõkítésektõl” kezdve, a Honvéd Kórház lucaszék jellegû és irdatlan pénzpazarlású építkezésén, a honvédségi objektumok eladásán, lepusztulásán, a harci-technikai eszközök beszerzésén és rendszerbbõl való kivonásán át, az ötletszerû rendfokozatok és beosztások „ajándékozási” dömpingjeivel bezárólag, mindenrõl kellett, hogy tudomása legyen, és kötelessége volt határozott intézkedések foganatosítására az érintettek vagy a parlament felé.
Ebben az értelemben a HB legalább olyan felelõs a bekövetkezett botrányokért, mint a HM. Simicskó István most (utólag) felbátorodott és Szekeres Imre lemondását kéri (jogosan), de a kamerák mögött „mossa a kezeit” , és eszébe sem jut saját lemondásának a felvetése.
Akarva, akaratlanul, a HB cinkosaivá vált a HM-ben történteknek, és ezt nem annullálja Simicskó ébredési nyilatkozatainak gyakorisága.
CSURKA ISTVÁN VAGDALKOZÁSAI
Csurka megtalálta új ellenségét a Jobbik személyében! Sztálinhoz(Sic!) hasonlította õket, ami azt jelenti, hogy hiányos történelmi ismeretei mellett, a józan ítélõképességét is elveszítette.
Sztalin diktátori vonásai Csurkában is megmutatkoznak, munkatársai zömét eltávolította, elárulta, lejáratta, pártját a „padlóra vitte”, mindenkiben (Sztalinhoz hasonlóan) ellenséget, beépített ügynököket vagy kémeket lát, csupán egykori saját dolgai törlõdtek ki a memória egységébõl.
Szerinte az MSZP az elmúlt 8 évben leleplezõdött, holott már megalakulása pillanatában minden épeszû ember tisztában volt azzal, hogy az MSZMP utódpártjának minõsül és már több évtizede „lepel nélkül” éli a világát…
Egy óbudai javasasszony is azt nézett ki kávézaccból (amit Csurka állít), hogy a Jobbik az MSZP és az SZDSZ csodafegyvere, amit egykoron (sõt mai is) a MIÉP-rõl is állítottak, pontosabban Csurkáról és követõirõl.
Csurka nyilatkozatainak legnagyobb hibája, hogy konkrétumok nélküli találgatásokkal „operál”, az irigység, az elfogultság, a pénzéhség és a hatalom iránti vágy elvette az eszét. Sztálinra (Sic!) hivatkozik a Jobbik megítélésében, de egy szóval sem említi a Lenin-Sztalin kommunista pártja nevét felvevõ Magyar Kommunista Munkáspártot, azokról pontosan úgy hallgat, mint az MSZP, az SZDSZ vagy (sajnos) a FIDESZ is.
Nem ártana, ha saját és pártja ügyes-bajos dolgaival foglalkozna, vagy ha mindenáron hallatni akarja a hangját, akkor konkretizálja, hogy Sztalin miért lenne büszke a Jobbikra és miért nem a MIÉP-re?
MIRE KÍVÁNCSI A MINISZTERELNÖKI HIVATAL (MH)?
„Legatyásodott” pénzügyi helyzetünkben, az MH 145 (azaz: egyszáznegyvenöt) HUF-ot költ el a minisztériumok és a miniszterek lakossági megítélésének a felmérésére.
Példátlanul „orcátlan” és felesleges pénzpazarlásnak minõsül ez a felmérés, hiszen a lakosság zöme a felmérést már régen elvégezte, az eredményt pedig az április 11-i választások szemléltetni fogják. Ha ezt sem tudják és nem érzékelik, akkor milyen információk birtokában voltak eddig?
Hasznosabb helyre kellett volna fordítani ezt a jelentõs összeget, de ez a döntésük minõsíti az MH munkáját is ! Minden pénzt elherdálnak, hogy az új kormány kasszája „tátongjon” az ürességtõl!
Ha még vissza lehetne vonni ezt az akciót, akkor azonnal tegyék meg, szent ígéretet teszek arra, hogy teljesen ingyenes felméréssel is informálom a Miniszterelnöki Hivatalt érdeklõ kérdés tárgyában kialakult lakossági megítélésrõl.
Elõzetes felméréseim szerint máris rögzíthetem, hogy egyesek a minisztériumok vagy a miniszterek megemlítésekor nem is válaszoltak a feltett kérdésre, hanem a szájukban lévõ nedves anyagot a földre távolították, mások egyetlenegy rövid szóval fejezték ki megítélésük lényegét, olyan szavacskával, amely a Heti-hetes mûsorában gyakran elhangzik, és valójában az emésztés végtermékére utal, a mûsorban majd minden szereplõ nemes egyszerûséggel ejti ki a száján, miközben a többiek jóízûen „röhögnek” rajta. Ezért a megítélésért, illetve szavacskáért ,- nagyon nagy kár lenne 145 HUF-ot kidobni az ablakon!
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
