Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2014. április 15., kedd

18.624 - Tamás Gáspár Miklós írása a szegénységről

Megjelent
Generációnk
XII. évfolyam, 2014/3. Ára: 240 Ft

https://www.youtube.com/watch?v=2EIlkbIPCs8


Tamás Gáspár Miklós írása a szegénységről

A szegénység nem azért baj, mert mások gazdagok, s igazságtalanság, hogy némelyek – és csak némelyek – szegények, nem pedig mindenki.

Bár persze igazságtalanság.

A szegénység nem azért baj, mert annak a társadalomnak a vezető szószólói, amely a szegényeket szegényekké teszi, azt mondják, hogy a szegények azért szegények, mert lusták, hanyagok, tehetetlenek.

Bár ez sértő ostobaság.

A szegénység nem azért baj, mert rettenetesen nehéz kikerülnie belőle valakinek, aki belészületett, még akkor is, ha szerencsés, ügyes, szorgalmas, vastag bőrű és természetfölöttien türelmes.

Noha pokoli dolog az, ha az igazságtalanság: végzet.

A szegénység csak ritkán következménye szándékos gonosztettnek, bár előfordul az ilyesmi: például akkor, amikor valakit faji (vagy nemi) megkülönböztetéssel kényszerítenek gazdaságilag és társadalmilag hátrányosabb helyzetbe, mint amilyen különben kijutna neki, ha fehér volna vagy férfi vagy heteroszexuális.

Ez elfogadhatatlan (habár nem ritka) bűntett.

A szegénység – amelynek különféle szintjei vannak – azért olyan szörnyű, mert mindannak a szinte kizárólagos figyelembevételére kényszerít, ami már a gazdagságban se jó: az élet fizikai oldalára kell így koncentrálni, arra, hogy fázunk, éhesek vagyunk, nincs módunk pihenni, nem lehetünk soha egyedül, unatkoznunk kell vagy szégyenletes időtöltésre kényszerülünk, mert jobbra nem telik, nem juthat nekünk vonzó partner, szelíd szó, szellem, humor, szépség, változatosság, az öröm ezer fajtája. A testre és az élvezetre koncentrálni kizárólagosan akkor se célszerű, ha az ember gazdag, de hát élvezet és nélkülözés között nagy a különbség. Hajléktalanok és koldusok, segédmunkások és éjjeliőrök többet beszélnek pénzről, árakról és áruminőségről, mint gyárigazgatók és bankelnökök.

A szegénység beleveri a szegény ember orrát a makroökonómiába. A szegény embernek nincs módja fölülemelkedni az érdekviszonyokon, az evésen, a fűtésen, a világításon, a tető- és padlószigetelésen. A szegény embernek – nem úgy, mint e sorok írójának – nem mindegy, mi megy a tévében. Neki nem lehet mindegy, mit ír az ingyenes újság. Nem nézheti le a tülekedő, üvöltöző, magából kikelt tömeget a bevásárlóközpontok árleszállítási tébolyai alkalmával – én se nézem le, de ez mindegy: a középosztály lenézi az ilyet. A szegény ember nem foghatja be a fülét a köztéri kulturális gagyi elől, ha nem akar teljesen lemondani a zenéről. A szegény ember nem adhat más könyvet a gyermeke kezébe, mint az intellektuálisan lezüllött iskola.

A szegény embert a viszonyok arra kényszerítik, hogy – hajlamaitól és ízlésétől függetlenül – elbutuljon, közönséges legyen és ízléstelen, hogy ne törődhessék egyébbel, csak a magánügyeivel. Más szóval: arra, hogy olyan legyen, mint a társadalom, amely kiszipolyozza, tönkreteszi, gyötri, megveti, miközben belőle él.

A szegény ember csak csúnya ruhát viselhet – turkálóból, a kínai piacról. A szegény embernek csak csúnya bútora lehet, csúnya szőnyege, csúnya lámpája, csúnya hamutartója, rémes színű fala vagy tapétája. A szegény ember hőellátását a testében viseli, a szegény ember ma kövér, idomtalan. Hajának nem használ az olcsó sampon, fogának az olcsó fogkrém, illatának az olcsó dezodor, arcbőré­nek az ipari kigőzölgés és az utcai szmog. Erkölcsének nem használ a tömegkultúra, beszédének árt a tévében nyelvtanellenesen vakogó szubhumán sztárhulladék, képzelőerejét összerondítja a millió hangszóróból duruzsoló giccs. Gyermeke „márkás edzőcipőért", „márkás dzsekiért", „márkás mobiltelefonért" gyilkol.

Politikai horizontját betölti a vadállati paranoia a másik szegény, a másik falu, a másik futballcsapat és „azok" iránt, akik talán bűnösök a nyomorában és a szellemi tönkretételében. A szegény emberhez nem hallatszik el a vigasz és az emberszeretet szava, éppúgy külön kaszthoz tartozik, mint négyezer éve, bár ez ma nem kötelező. Csak általános. 

Próbálja meg valaki – én próbáltam naiv rendszerváltó koromban – azt mondani a szegény embernek Kelet-Európában, hogy „demokrácia". Ha túléli az ütlegeket, megtudhatja, mit érdemel az, aki lelkiismeretlenül csúfolkodik a szerencsétlenekkel. 

A mi társadalmunk ilyeneket mond a szegény embernek: amíg fiatal vagy, feküdj le minél több emberrel, hisz az élet rövid. Ha vinni akarod valamire, tartsd be a játékszabályokat. Szegd meg a szabályokat, hülye. Ha megszeged, lesittelünk. Ha nem szeged meg, fölfordulsz éhen. Ha fölfordulsz éhen, hülye voltál. Ha paráználkodol, romlott vagy. Ha nem paráználkodol, balek vagy. Fapina. Szórakozz. Ne szórakozz, dolgozz keményen. Takarékoskodj. Ne takarékoskodj, élvezz. Ha ki akarsz ebből szabadulni, tanulj. Nem tanulhatsz, előbb szerezz pénzt. Felelőtlen vagy: túl korán álltál munkába. Kérjél segélyt: élősdi vagy. Ne kérj segélyt: nem tudsz élni a lehetőségeiddel. Vándorolj ki: hazátlan vagy. Ne vándorolj ki: élhetetlen vagy. Élire rakod a garast: anyagias vagy, önző, fukar. Kisegítesz másokat: a családod kárára szórod a pénzt.

Töltsél ki űrlapokat. Szerezd meg az információkat az interneten, görnyedj, vakoskodj éjjel-nappal, hátha adódik valami. Pályázzál. Menj el a hivatalba. Jegyeztesd be. Írasd át. Kérelmezzél kedvezőbbet. Kérjél hosszabb határidőt. Kérjél részletfizetési engedményt. Kérjél méltányosságot. Kérelmezd, hogy tekintsenek el az önrésztől. Vedd föl a kapcsolatot az illetékessel. Tanulmányozd ki, hol lehet ingyen tanácsot kapni. Hallgasd a szolgáltató rádióműsorokat. Töltsd le az új szabályzatot. Szerezd meg azt a fokozatot. Szerezd meg azt a szakképesítést. Kérjél átképzési segélyt. Kérjél fizetési haladékot. Kérjél engedélyt. Figyelj, hátha hallasz olcsó vagy ingyenes táborról a gyereknek. Keresd meg az ügyintézőt. Menj el az ügyfélszolgálatra. Menjél tanfolyamra, amelyen elsajátíthatod, hogyan teszel majd jó benyomást a káderesre, azaz HR-menedzserre. Menj el pályázatírói tanfolyamra. Menj el fölvételielbeszélgetéssiker-tanfolyamra. Váltsd ki a vállalkozói engedélyt. Tanulmányozd a kedvezőbb adómegoldásokat. Vannak jótékonysági egyesületek. Van jogsegélyszolgálat. Van olcsó, csempészett fájdalomcsillapító. Van lejárt gyógyszer. Van lejárt élelmiszer. Van csempészett cigaretta. Van feketén árult kannás bor. Légy élelmes. Töltsd evvel az életedet. Spórolj meg háromszáz forintot. Vegyél akciós kávét. Vegyél akciós könyvet. Vegyél akciós cédét. Vegyél csíkos műanyag zoknit az utcai árustól. Ne fűts minden szobát. Égess negyvenes izzót. 

Csak egyet ne tegyél: soha ne emeld föl a tekintetedet. 

Mindig nézd a szürkésbarna sarat. Nézd a másik cipőorrát a buszon. A csikket a járdaszegély mellett. A töredezett utcakövet. Olvasd az ingyenes reklámújságot az elérhetetlen cuccról, mintha sajtó lenne. Fészkeld be magad az évtizede nem tisztított kabátod szagába. Ne javíttasd meg a törött kerítést, tartsál harci kutyát, hátha végre valaki félni fog tőled. Szeresd a kutyádat, más úgyse szeret viszont. Tegyél bizalmas vallomásokat ismeretlen útitársaidnak a zónázó vonaton, mondj el nekik mindent az aljas rokonaidról. A beteg, telhetetlen, hisztérikus anyádról. Az egyre több pénzt követelő fiadról. Az idióta, korrupt főnöködről. A cigány szomszédról. A pimasz román bevándorlóról, neve: Etele. A csaló vietnami árusról a piacon. A nőről, aki rosszul lett az Auchanban. A nőről, akit rajtakaptak a Tescóban. A pasasról, aki artikulátlanul üvöltözött a Media Marktban. A másik pasasról, aki leborított mindent a pultról a Lidlben. A járatritkításról. Ezekről, akik miatt ilyen lassan jár a villamospótló. A hülyékről a négyes metrójukkal. Akik mindent ellopnak. Vagy ha nem is… – teljesen mindegy, nem igaz? 

Aztán szavazzál. Azokra, akik csak újságot olvasnak az ülésteremben, és mindent megszavaznak, amit a főnökük mond. Vagy szavazzál a többiekre. Akik csak újságot olvasnak az ülésteremben, és semmit nem szavaznak meg, amit a főnökük nem akar. Gyújtsd föl az autókat. Verd agyon, aki fölgyújtja az autókat. Verd agyon azokat, akik agyonverték őket. Oda se nézz. Ne foglalkozz vele. Szórakozzanak az édesanyjukkal.

És mindeközben te jártál Petrarcával a Mont Ventoux-n. 

Hajlott vagy, borostás, köhögsz. Táskádban kenőmájas.

Mindez elmúlik majd. Megjön a HÉV.

Tamás Gáspár Miklós