Feladó: Bóna Mária Ilona
Dátum: 2014. április 16. 5:27
Tárgy: A NEHÉZ-SORSÚSÁGRÓL
Címzett:
Tárgy: A NEHÉZ-SORSÚSÁGRÓL
Címzett:
Kutasi József Antal
A NEHÉZ-SORSÚSÁGRÓL
AKIK NEHÉZ-SORSÚVÁ VÁLTAK 1945 UTÁN, a gyökértelen, vágott-virág-rövid életűek, akik már többnyire kint porladnak a velük megtelt magyar temetőkben.
Nehéz-sorsúak:
a.) az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;
b.) az államhatalom által, a „nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;
c.) a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataik és utódaik;
d.) a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák és utódaik;
e.) a málenkíj robotot túlélők és utódaik; a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;
f.) az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik;
g.) a velünk legnagyobb létszámú „kisebbségben" élő cigányság.
h.) a kádári titkos szolgálatok által megfigyeltek és tönkretettek…
Ők azon NEHÉZ-SORSÚAK, akiknek SZOCIÁLIS FELZÁRKÓZTATÁSRA lett volna szükségük:
a.) NEHÉZ-SORSÚAK az otthonaikból elűzöttek. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128952&n=furaila&blog
Két csoportját ismerjük:
1. akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;
2. akik nem tudtak hova menekülni és „itthon" maradtak.
1. Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani – nekik is járt volna az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!
2. Akik „itthon" maradtak és vállalták a BELSŐ EMIGRÁCIÓT, azoknak is járt volna a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kellett volna! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretett volna saját- és családja sorsán, ingyenességet kellett volna, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez! A közoktatás részévé kellett volna tenni a felnőttképzést. Helyette piacosítani igyekeztek az oktatást…
b.) NEHÉZ-SORSÚAK az1945 után, az ÁLLAMHATALOM ÁLTAL, a „nép nevében" ELLENÉRTÉK NÉLKÜL KISAJÁTÍTOTT üzleteikből- műhelyeikből a GYÁRAKBA TERELTEK és utódaik. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128952&n=furaila&blog
Számukra is járt volna az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kellett volna lennie. (Pont olyan módon, ahogy azt a mai napig a zsidóság elleni holokauszt miatt folyamatosan megtörtént és megtörténik.)
Éppen ezért, szükséges lenne még mindig felkutatni azokat, akikkel mindez megtörtént! Nyilvánossá kell tenni azt a tényt és azokat a módszereket, mellyel negatívan megkülönböztették és a TÁRSADALOM PEREMÉRE SZÁMŰZTÉK ezeket a nemzettestvéreinket!
Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy MIÉRT TÉPTÉK KI CSALÁDJUKAT GYÖKERESTÜL A NEMZET TESTÉBŐL és MIÉRT LETT A SORSUK egyfajta GYÖKÉRTELENSÉG A SAJÁT HAZÁJUKBAN?!
Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben POLGÁROSODÓ MAGYARSÁG MINDENÉBŐL KI LETT FOSZTVA és JAVAIK (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ELLENÉRTÉK NÉLKÜL un. „TÁRSADALMI TULAJDONBA" LETT VÉVE!
Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni.
Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás – teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez.
Az ilyen NEHÉZ-SORSÚAK UTÓDAIT ÉRTE a RENDSZERVÁLTOZÁS nevezetű változás többnyire „MUNKÁS" státuszban és a LEGSZEGÉNYEBB ÉLETHELYZETBEN.
Nekik kellett volna mindenért támogatást kapniuk: akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez.
A nehézsorsúak utódait is megillette volna az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés). Pontosan ugyanúgy, mint ahogy a holokausztot elszenvedő zsidóság és utódaik mindezt meg is kapják a mai napig!!!
c.) NEHÉZ-SORSÚAK azok is, akik a SAJÁT FÖLDJEIKEN GAZDÁLKODÓ PARASZTOK ERŐSZAKOS TSZ-esítésének áldozataivá váltak.
Ők azok, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.
Az ilyen sorsüldözöttek utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A GYÖKÉRTELENSÉG lett osztályrészük… és többségük azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira „megszokta a rosszat"!
Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.
d.) NEHÉZ-SORSÚAK a FOGOLYTÁBOROKBAN FELEJTETT, II. világháborús honvédő katonák, AKIK kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam!
Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után. Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira! Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami HAZAFIAS KÖTELESSÉGE volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ELLENSÉGES CSELEKEDETTÉ VÁLTOZOTT és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!
Ezeknek a nehéz-sorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!
Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!
Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. (Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal - 200 harckocsival – szemben.) Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink.
De aki HAZATÉRT, SZÁMKIVETETTSÉG lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani…nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot 2004-ben!
e.) NEHÉZ-SORSÚAK a MÁLENKÍJ ROBOTOT, vagy bármilyen fogolytábort (mint pl. a recski) túlélők. Nekik is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúba kötelezően besorozott katonáknak.
1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra.
Voltak falvak, ahol a már „békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria!
A nőket előtte meg is erőszakolták. Az itthon maradott megerőszakolt nők élő halottakká válva világra szenvedték gyermekeiket, akik valójában „törvényen kívülinek" tekintett a szűkebb család is. Ezen erőszakot elszenvedett asszonyoknak egész életükben hallgatniuk kellett szörnyű sorsukról. Sőt, évtizedekig el kellett viselni, hogy „dicső, győzedelmes felszabadító hadsereg"-ként emlegették brutális megerőszakolóikat.
Akit elhurcoltak - túlélve szörnyű szenvedéseiket - haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig!
Annyira mélyen befészkelte magát a FÉLELEM ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl.
Az ELHALLGATÁS, pedig a HAZUGSÁG LEGALATTOMOSABB FAJTÁJA, mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialítani, amiről nem is tudunk!!!
Éppen ezért, SZÜKSÉG lett volna OLYAN POLITIKAI ERŐRE IS, amelyik programjában meghirdette volna és már a kampányban MEGKEZDTE VOLNA az ERKÖLCSI és ANYAGI REHABILITÁCIÓJÁT a NEHÉZ-SORSÚAKNAK és utódaiknak! (Pont úgy, ahogy azt folyamatosan, évtizedek óta a „SORSTALANOKKAL" teszik…)
Meg kellett volna szervezni számukra - a hazájuk földjén is, az egyfajta belső száműzetésben élőknek - az ÚJRAHONOSÍTÁSÁT!
Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!
Ahol már MEGHALTAK ezen nehéz-sorsúak, POSZTUMUSZ illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni!
Ezen UTÓDOK, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) – a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!
f.) NEHÉZ-SORSÚAK, az 1956-os népfölkeléses szabadságharcban részt vettek, elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek UTÓDAI- ROKONAI.
Az ő SORSUK egy nagyon FÁJÓN SAJGÓ SEB A NEMZET TESTÉN-LELKÉN!
Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.
Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett MEGBÍZOTT rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek MEGBÍZÓIKNAK!
Ezek a MEGBÍZÓK megtalálták minden MEGBÍZOTT zsarolhatóságát és ezzel a mai napig „szolgálatra" kényszerítésüket!!!
Mindaddig, MÍG ezen milliomossá és milliárdossá vált MEGBÍZÓK NEM LESZNEK ELSZÁMOLTATVA, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük!
Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen „bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!
Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte - mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet - bizony a MAI NAPIG CSALÁDOK SZÁZEZREI ZSAROLHATÓ helyzetben vannak!
Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket!
Ugyanakkor, az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat „takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy AZOK, AKIKRŐL JELENTGETTEK, FELSZABADULHASSANAK ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!!
Ehhez minden eszközt meg kell találni és az eddig negatívan diszkriminált NEHÉZ-SORSÚAK rendelkezésére bocsátani!
Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra annak, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését!
Itt meg kell említeni azt, hogy az 1963-as amnesztiával szabadultaktól olyannyira rettegett a kádári hatalom, hogy ÁTÍRTÁK A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉT és mindaz, ami addig "JÁRT" a "dolgozó népnek", ezt követően már csak "ADHATÓ" volt. Ezért fordulhatott elő, hogy míg a többséghez tartozók zöld utat kaptak ahhoz, hogy továbbtanulhassanak, tehetségük szerint legyenek elismerve, addig a NEHÉZ-SORSÚAKNAK továbbra is a negatív megkülönböztetés, az aczéli hármas T-ből a "T"iltás, vagy legfeljebb a "T"űrés "járt".
Sajnos, 1990 után már kiterjesztették az egész magyar társadalomra, annak minden tagjára a negatív megkülönböztetést... Mondván, hogy: "ti akartatok kapitalizmust!". Ez a legnagyobb hazugság! Mert senki nem kampányolt 1990-ben a kapitalizmussal. Sokkal inkább a "szabadsággal"! Ezért is szavazott a többség a szabadság ígéretével kampányoló MDF-re... Akik aztán elárulták az 1990 előtti NEHÉZ-SORSÚAKAT, sőt, az egész dolgos és szorgos munkásságot, parasztságot... de legfőképpen azokat, akik a vesztesei lettek az un. rendszerváltozásnak.
g.) A velünk legnagyobb létszámú- „kisebbségben" élő cigányság tragikus sorsát meg kell tudnunk érteni ahhoz, hogy orvosolni tudjuk pillanatnyilag az egyik legnagyobb problémánkat. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128952&n=furaila&blog
Arról van szó, hogy évtizedeken keresztül a cigányságot önmaga mennyiségi reprodukciójára kényszerítette a mindenkori hatalom a sajátlagos segélyezési rendszerével. Holott, amikor a többségi társadalom tagjait (saját földjén gazdálkodó parasztság, a saját műhelyében dolgozó és éppen polgárosodó állapotjában lévő kézművesség és minden önálló életvitelre képes réteg elveszítette fizetőképességét, a hagyományosan cigány szakmákat gyakorlók is elveszítették azt a megélhetőségüket, ami fenn- illetve eltartotta őket. Mihelyt elveszítették a fizetőképes keresletet a munkájukra, földönfutókká váltak.
Abban a pillanatban, hogy megszűntek a mezőgazdasági kis magángazdaságok és egybeszántották ezen gazdák parcelláit, nem csak az erőszakkal téeszekbe tereltek lettek az un. szocializmus kárvallottjai, hanem a cigány-szakmák mesteremberei is. Ráadásul, évtizedeken keresztül a többségi társadalom rovására segélyezték őket és ezzel a többségi társadalom által un. bűnbakokká váltak, akikre minden rosszat rá lehetett fogni és a népharagot ráirányítani.
A cigányság számára kell a felzárkózáshoz a legtöbb erkölcsi támogatást megadni. Hiszen, ők azok akik még a 8 osztályt sem végezték el a szocializmusnak hazudott társadalmi berendezkedésben! Minek is tanultak volna tovább, ha pl. az építkezéseken ők órabérben lazább teljesítményt nyújthattak, mint betanított munkások, míg a szakmunkások teljesítménybérben halálra dolgozhatták magukat, hogy a megélhetéshez szükséges minimumot megkeressék! Mihelyt kiugróan magas teljesítményre volt képes valaki, azonnal szigorították a normát… és ezzel egy állandó éhbéren tartották a szakmunkásokat.
A cigány származásúak azonban hamar rájöttek arra, hogy nem érdemes ingázni a nagyvárosokba, ha legalább 6-8 gyermeket nemzenek asszonyaiknak, akik világra hozva ezen gyermekeket, eltarthatták a családfőt az utánuk járó állami támogatásokból.
A megoldás: iskolák sorát kell megnyitni, hogy a cigányság köreiben felszámolják az analfabétizmust! Mindenkit – még a cigányságot is - érdekeltté kell tenni abban, hogy akarja az önállóság felelősségével megvalósítható életvitelt!
Bóna Mária Ilona
