Von: Lengyel Károly [mailto:karolyorama@gmail.com]
Gesendet: szombat, 2008. január 26. 11:33
An: hir@nemzetihirhalo.hu
Cc: Kutasi József
ÖTSZÁZ MŰVELETI HAZUGSÁGNAP
Kedves Barátaink, Magyarország kitartó Tüntetői!
Igen a Tüntetői nagybetűvel írva. Minden tisztelet az ötszáz napja az utcákon tiltakozóknak!
Tüntetőkre is emlékezünk, akik szeretik hazájukat, Magyarországot. Szeretik, és vállaltak eddig mindent érte. Szenvedések közt a hétköznapi gyalázatot, mellőzést, lenézést, alázatot.
Mert szeretik ezt az országot! Noha akadt egy hisztis elmebajos, aki bíztatta a magyarokat, hogy el lehet innen menni, mi itt maradtunk. Mi itt maradunk.
Minden nehézség ellenére szeretjük ezt az országot. Őszinte, tiszta szívből mindenre képesek vagyunk érte. Őszinte, tiszta szavakat hallván a hegyeket elhúzzuk a jövő érdekében. Bár eddig csak a jövőről hallottunk mindig. Bíztunk eddig. Bíztunk ötszáz nappal ezelőttig, hogy akad legalább egy rátermett vezető, aki okos szóval utat mutat. Persze véletlenül sem ezek közül!
Ezt a bizalmat örökre elsöpörte néhány szó. Az ország törvényalkotóinak tekintélye egyetlen perc alatt a semmivel vált egyenlővé.
Erkölcsi hullákká váltak!
Mire eszmélve körbenéztünk, csupa felfekvést és fekélyt láttunk. Ötszáz nappal ezelőtt megnyílt a magyarok szeme. A pangás rémületes foltjai kéklenek országunkon, és ezernyi tályogból szivárog a bűzös hazugság.
Emlékezni fogunk az utca kövén. Mindannyian, kivétel nélkül. És nem küldhet el senki senkit, mert bármiért összevesztek apróságokon eközben. Az ország dolgaihoz képest mind apróság. Tehát mindenkinek ott a helye!
Olyan történet zajlik ma körülöttünk és bennünk, ami minden erőt egymásnak feszít a végső pattanásig.
Ne feledjük, emlékezni megyünk az utca kövére! Talpunk alatt annyi marad. Annyi marad, ahová lépünk, mert a többi már aligha magyar tulajdon.
De meg van a harag ideje, és a harc ideje, mint ahogy meg van az emlékezés ideje.
Ez itt most az emlékezés ideje lesz. Az emlékezés rólunk, minden hűségesen kitartó tiltakozóról, és azokról akik feladták, elfogyott a lendületük, vagy éppen megfélemlítette őket a hatalom.
Megfélemlítette őket a terrorista nyílt diktatúra ezernyi módon.
Sokakat eltávolítottak a munkahelyükről, még akkor is, ha csak egy villanásra látták őket valamelyik szennycsatorna híradójában, mint résztvevőt, vagy éppen járókelőt. Ezek a tények soha nem bizonyíthatók, hiszen a csend arcvonalán kívül esnek meg. Megfélemlítették őket telefonjaik lehallgatásával, leveleik felbontásával, az internetes kapcsolattartás megzavarásával, pufajkás módszereket alkalmazva törvénytelen módon. Minden elképzelhető fortélyt bevetettek a tiltakozók ellen, s teszik ezt ma is.
Nincs, és nem lesz bocsánat ezekre a bűnökre senkitől, soha. A politikai elit hidegháborút indított, és folytat ma is az őket a választók adóforintjaiból alkalmazásban tartó választópolgárok ellen. Ennek a kimenetele még a fennálló törvények helyes értelmezése szerint sem lehet kétséges számukra.
Megbuktak! Takarodniuk kell!
Emlékezni fogunk, és emlékeztetni.
Emlékeztetni kell mindazokat, akik a magyar nemzet ellen támadtak, hogy véreik ellen folytatott ármánykodásuk nem vész feledésbe. Nemzedékek adják tovább az emlékeket, még akkor is, ha ők már nem lesznek sehol.
Tovább kell adni az emlékeket! Őrizzétek, és gyakran mutassátok meg gyermekeiteknek, unokáitoknak a véretek áztatta zászlókat és ingeket.
Emlékeztetni kell az elárvultakat, a megtörteket, azokat, akik elfáradtak, akik feladták, hogy nem volt hiába annyi erőfeszítés a tiltakozási hullám életben tartására.
2006. szeptember 17-én új fejezet kezdődött az erkölcsi zuhanás történetében. Azóta folyamatosan ámulva, felháborodva tiltakozik minden tisztaszívű, tiszta tudatú magyar ember. Tiltakozunk vidéken, városban, utakon egyaránt, ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Tiltakozunk a hazugság, a rémtörténetekbe való önkény, az intézményesített korrupció, a tolvajlás ellen. Ami tolvajlás erkölcstelen ugyan de nem törvénytelen, böfögik a szemünk közé a hitványok. De ha egyes részleteiben mégis törvénytelen, szerintük az régen elavult.
Hát nem! Nem avult el! Ez háború a javából a saját népük ellen. Totális háború. Mint ilyen, soha nem évülhetnek el bűneik. Ezekért a bűnökért, az égbekiáltó tetteikért felelni fognak. És nem lesz kivétel.
Soha többé ne lássák isten szabad egét!
Börtönbe velük!
Bör-tön-be!
Emlékező tiltakozásra szól a hívás. Legfőképpen a magyar nemzet számára történelmi erejű és léptékű, rendkívül megalázó jelenségeket előidéző, az egész rendszert diktatúrává silányító vezető rétegek, kiemelten a választási csalással idegenszívűen hatalomba tolakodott nemzetgyalázók, nemzetvesztők ellen.
Ötszáz napja lesz annak, hogy elemi erővel rohant a tömeg az utcára. Késlekedett a magyar akkor, mint már olyan sokszor megesett. Késlekedett a köztörvényes bitorlók elkergetésével. Ez mindenkinek szóló üzenet a jövőre nézve. Megtorpantunk a híres-díszes falak előtt. Rettegett a hatalom attól az erőtől. Zsigereiket sejtről sejtre átjárta a félelem, ami később aljas bosszúra vezettette velük a csuklyás csürhét. Máig legenda számba megy, az idegen szó a csuklyák alól. Ha egyszer lesz akkora szerencsénk, hogy ez a rettenetes gyanú bizonyítható lesz, nagyobb biztonságban lesznek az elkövetők akkor a börtönök magas falai között.
Iszonyatos bűnre ragadtatta magát a tébolyodott vörös horda. Saját vérei ellen vezette az idegeneket is behívó dühöngő embervadászokat. Lincselésre vezényelték a csuklyásokat páncélban, talpig fegyverben a fegyvertelenek ellen. Undor és gyalázat!
Nem felejthető módon adták tudtára a magyarnak, hogy ők úgy gondolják, eddig és nem tovább. Természetesen az ő elképzeléseik szerint, és a törvények sokaságát semmibe véve tengernyi felháborodott embert tiportak a zsoldosok bakancsai.
Minden erejüket az ország vezetése helyett a szülő véreik eltiprására irányították át. Azóta sem foglalkoznak mással ezek a naplopók, mint hatalmuk megtartására szőtt hazugságrendszer szalonképessé tisztításával. Mint például egy bizonyos Ágnes asszony, elődjével, egy bizonyos Mengele elvtárssal, megmutatták hóhéri képességeiket a közel-keleti pénz árnyékában. Hány ezüst pénzt kaptak érte?
Tévednek a milliárdos senkiházik! Nagyot tévednek. Azért tévednek, mert ha nincs is senki az utcán, akkor is jelen van az elutasítottságuk a tömegek szívében. A csendes diktatúra támad ma. A csend teljes frontvonalát építették ki maguk köré. Nem puha diktatúra, mint 1990 előtt. És itt nincs sok értelmezni való ezen. Aki pedig nem akadályozta meg tevőlegesen a nemzeti vagyon vörös és cionista-globalista csürhe általi szétrablását, az mulasztásban vétkes. Ha elkövetkezik az ideje, annak alapján ítél felettük a törvény a történelemmel együtt. Akkor nem ők alkotják a törvényt, a nép maga lesz a törvény.
Mi leszünk a törvény! Mert mi vagyunk a nép! A nép szava pedig isten szava, ahogy eleink tartották.
Tehát senki ne feledje!
Mi va-gyunk a nép!
Mi va-gyunk a tör-vény!
Már most, és még mindig rettegnek hatalmuk elvesztésétől. Mert nem volt elég a lepcses szájuknak annyi vér, amivel kőszívük betelt volna.
Már most riogatják a szerencsétlenek hadát. Mert egymást is riogatják, hogy az általuk keltett gyűlöletet képesek legyenek legalább önmagukban ébren tartani.
Már újra célozgatnak a megmozdulások következményeire. Mert számukra természetessé vált veretni a népet.
Vérgőzös, bomlott agyú rablók.
Rettegjenek csak! Nem érdemelnek mást, hatalmat pedig soha többé közülük egy sem.
Riogassanak csak! A szerencsétlenek hada fog útra kelni, együvé szervezi őket a korgó gyomrok sokasága, minden aljas szándék ellenére.
Célozgassanak csak! A megmozdulások nem érnek véget, a tiltakozások most is egyre szaporodnak! Még akkor is, ha ezt úton útfélen elhazudják, köztörvényesnek kiáltják ki, és letiltják a hangszórókból, a képernyőkről, meg az újságok oldalairól.
Ötszáz napja történt, hogy az ország alatt megmozdult a talaj.
Ötszáz napja történt egy hihetetlen dolog, amikor olyan egyszerre dobbant meg a sok szív.
Ötszáz napja történt, hogy kishíjján lángralobbant az ország. Azóta, bár időnként csökkenő számban, de fel-felpislogva a hamu alól tovább parázslik az indulat.
Kedves Barátaink!
Ez az ötszáz nap megtanított minket arra, hogy a valóságot lássuk országunk helyzetét illetően. Legalább olyan tiszta képünk van minderről, mint amit ezek hatalmi szóval titokban akartak tartatni. A titkolózásuk nem sikerült!
Azért, mert három dolog van a világon, amit nem lehet sokáig takargatni: a Napot, a Holdat, és az Igazságot.
Az igazság ma szörnyű. Pokolian iszonytató ez az élettelenné hasogatott valóság.
Tény, hogy széthazudták a munkaidejüket adóinkból, és megszavaztak önmaguknak busás vagyonokat.
Tény, hogy telelopták a nemzet kárára az ükunokáik ükunokáinak zsebét is, miközben idegen kezekre játszották Hazánkat. Tehát hazaárulók.
Hazaárulók!
Tény, hogy vért ontottak hazugságaik életben tartására, csaló bitorlásuk fenntartására.
Bűnös mind! Nincs kivétel!
Az igazság akkor nyeri el ismét méltó helyét ebben az országban, ha mind börtönben lesz!
Bör-tön-be!
B ö r - t ö n - b e !
Még hiszek abban, hogy talpra állhat ez az ország. Még mindig hiszek abban, hogy nem fogyott el az erő. Még mindig akarom, és vállalom, hogy ezeket soha többé nem szabad sehol az országban, semmilyen vezető állás közelébe engedni.
Emlékezzünk ötszáz napunk keservére! Emlékezhetünk büszkén, emelt fővel. Szerte az országban. Ne feledjék összegyűjteni mindazokat, akik ott voltak az utcákon, tereken!
Az ötszázadik napon este hétkor egyszerre szólaljon meg minden torokból a Himnusz.
Talán azt még ezeknek sincs bőr az arcukon betiltatni, vagy oszlatni. Mert kit érdekel, mit akarnak ők törvénynek? Mi vagyunk a nép, mi vagyunk a törvény! Ők pedig a szolgáink az adónkból, érettünk. Ezt pedig naponta a szemükbe kell üvölteni!1
Szolgák vagytok, semmi több! A mi szolgáink vagytok! Ha pedig ez nem tetszik, el lehet menni, vagy takarodjatok!
Ta-ka-rod-ja-tok!
T a - k a - r o d - j a - t o k !
Hangozzék hát országszerte ismét a jelképpé vált tömör vélemény, hogy gyurcsány takarodj!
Gyurcsány takarodj!
Nem hallom!
Gyur-csány ta-ka-rodj ! !
Még mindig nem hallom!!!
Gyur-csány ta-ka-rodj!!!!!
Gyur - csány ta - ka - rodj ! ! ! ! !
Na így jó lesz! Így hangozzék majd az ötszázadik napon is az utcákon mindenhol az országban. Ne felejtsék!
G y u r - c s á n y t a - k a - r o d j ! ! ! ! !
Ez pedig az egész bagázs eltűnésével legyen egyenlő! Kitartó és eredményes tiltakozást kívánok minden tiszta szívű, tiszta tudatú, Hazáját szerető és ezek nélkül romjaiból újjáépíteni tettre kész magyar embernek!
Budapest, 2008. január 25.
Lengyel Károly
