Von: Vass István [mailto:istvan.vass@invitel.hu]
Gesendet: hétfő, 2008. április 7. 13:28
An: Kutasi József
Betreff: Lesz ez még ígyse....
VAKOK KÖZÖTT FÉLSZEMÜ A KIRÁLY.
A maszop kitart. Kapaszkodik fletóba reggel, éjjel, meg este. Ez a fletó már megint elkápráztatta őket egy sajátos szólással, amikor mély felindulásában azt találta mondani, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap…..semmi.” E mély bölcsesség láthatóan lenyűgözte a szocikat, mert most, magukra maradva, látszólag elhagyatva, ismét zárták a sorokat a király mögött, aki már meztelen ugyan, de fél szemével élesen figyel a homályos, félelmetes holnap irányába. Hátha mégiscsak van valahol még egy túzok, ott az április 9 után jövő holnapok sivár ködében. A vak sereg nem láthatja a sötét, riasztó szakadékot, de a félszemű-féleszű már látja. Látja, de nem hiszi. Talán csak a csalfa képzelet játszik vele. Igen, igen. És újra, Mégegyszer nekiindulnak. Együtt, összekapaszkodva.
Remény csillan a vak szemekben, felderülnek az üres tekintetek. Hátha a hűtlen kóka, és a többi aljatestvér mégiscsak kifejezi háláját, ha sutyi-mutyi módon továbbra is maradhatnak a mindenféle igazgatótanácsokban, felügyelő-bizottságokban, zsíros állásokban, pozíciókban.
Ha fondorlatos agytekervényeik játékos parancsára ki is ugranak a kormányzás egyre, macerásabb, nyomasztó terhe alól, talán annyit megtesznek, szintén sutyi-mutyi módon, hogy a szavazásoknál diszkréten elhagyják az ülésteremet. Nem nyomnak gombot, s így már valahogy elviselhetőbb lesz a kisebbségi lét. Talán akkor, nyomorúságosan, szégyentelen, szánalmas kétségbeeséssel, de még tovább lehet kapaszkodni fletó mai kis verebébe, ami azért aranytojást tojó veréb.
A mohóságtól elvakult szemek nem látják a veréb körül gyülekező viharfelhőket, a pengeéles indulatokat, a népharag sötét arcát. Nem veszik észre, hogy körbefogja őket a dühös elégedetlenség, a felháborodás gyilkos forgataga.
A félszemű-féleszű persze látja, de perverz, csökött agyával pont ezt élvezi. Csak forog, kereng a vészjósló forgatag közepén, mint megszállott kerengődervis, s skandálja vég nélkül: Igen, igen, igen. Elkúrtuk, elkúrtuk. Igen. Felgyújtott maszop irodák lángja, üstökösként repülő molotovkoktélok fénye süt a zavaros fél szemből, ami valójában kettő, de hát a csökkent látás, a csökkent értelem….
A kis csapat nem érti ugyan világosan, hogy mindebben mi a jó, de már kezdi élvezni a kisebbségi létet, s úgy érzik a Kolompárt, viszont már igazán kezdik érteni.
Villamos nem jár. Se metró, se busz. Üresek a pályaudvarok. Érdekes, szokatlan gyurcsányi hangulat. Csend, várakozás, feszültség, de valahol, valakik már készülnek. Készítik a holnapot. Azt a holnapot, amit még a félszemű-féleszű sem lát. Pedig jönni fog, mint a hazug éjszaka után a hazug este.
Vass István
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
