Von: tornado-hirek@googlegroups.com
Im Auftrag von: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=145545
Gesendet: szerda, 2008. április 9. 21:41
An: Kutasi József
Betreff: Bayer Zsolt: A félelmekről
A félelmekről
Megtörtént hát! Lassan túl leszünk rajta. Sokkal több újság és tévé és rádió és felület már nincsen. Már mindenki megszólalt, akinek meg kellett szólalnia. Semmi újdonság nem akadt, talán csak az új farizeusok hangja volt váratlan. Vagy mégsem. Hogy is mondja az Ököl, az agy és két füstölgő puskacső című zseniális filmben az egyik kedvenc szereplőm: "Aki az ördögnek szolgál, kínnal fizet." Hát, nagy kín lehetett azt a levelet szignózni. Részvétem…
Idézem még a Mazsihisz levelét, annak egy passzusát: "Az esetet még súlyosabbá teszi, hogy a lap a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének tulajdonában van, s ezért az ilyen cikkek megjelenése azt a látszatot keltheti Magyarországon, hogy a jelentős gazdasági erőket képviselő személyek, szervezetek elkezdték az összefonódásokat a szélsőjobbal, miként az történt Németországban, az 1930-as években a nácik hatalomra jutása előtt."
Tehát a nagytőke elkezdte hatalomba segíteni Adolf Hitlert 2008-ban, Magyarországon. Akik ezt gondolják, ettől félnek, ez jut eszükbe, nos… Nos, ha tényleg ezt gondolják, tényleg ez jut eszükbe és tényleg ettől félnek, akkor őszintén és nagyon sajnálom őket. Ha ez a farizeusok gondolata és álfélelme csupán – akkor is. De a két sajnálat között óriási a különbség. Éppen erről szólt a botrányt kavart írás is.
Több idézni valóm nincsen.
Nem állítom, hogy könnyen viselem, viseltem mindezt, de ez a magánügyem. És azt sem állítom, hogy valamiféle hős volnék. Kimondtam, amit gondoltam. Ennek természetesnek kellene lennie 2008-ban, Magyarországon, az EU kellős közepén, a liberalizmus diadala közepette. Sokkal inkább természetesnek, mint Hitlerről és az őt hatalomra segítő tőkéről vizionálni. Hogy mégsem ez a természetes, annak számos oka van. Erről is szólt az írásom.
Amúgy – sajnos – ismerem a hajtóvadászatot a hajtók oldaláról is. Amikor Csoóri Sándor megírta a Nappali Holdat, egyike voltam a falkatagoknak, akik reárontottak. Mert másképpen láttam a világot, mint a megtámadott. Betegen láttam a világot és gyáván. És külön élveztem, hogy én, a még majd' kamaszkorú nyikhaj beletörölhetem a cipőmet egy Csoóri Sándorba. Azt hittem, ez a sajtószabadság, illetve a szabadság úgy általában. S hogy ez a bátorság. Akkor ezzel belépőt nyertem a legtehetségesebbek, legeurópaibbak, legnagyszerűbbek klubjába. Istenem, mennyi tapasztalatra, mennyi keserűségre, mennyi élményre, mennyi szenvedésre volt szükség ahhoz, hogy rájöjjek: nem ott van az igazság, ahol korábban hittem! S hogy a falkával együtt vonítani soha nem bátorság, hanem éppen ellenkezőleg. Azóta bocsánatot kértem Csoóri Sándortól. És végtelenül hálás vagyok neki, amiért elfogadta bocsánatkérésemet.
Amúgy most a szélsőjobboldal lettem egy személyben, átmenetileg, egy hétre, kettőre. Ahogy ez a szélsőjobb volt már Csoóri, Orbán, Semjén, Kövér – mindenki, aki máshogyan gondolta, gondolja, és nem élvezi az akolmeleget. Volt ennek a szélsőjobboldalnak tagja egykor az elnök asszony is, amikor még "nem értett a focihoz". Hát Istenem…
Tehát tagja lettem a szélsőjobboldalnak. Meg is néztem, mit ír rólam a Kuruc.info (ami azért, lássuk be, mégiscsak rémséges), többek között ezt: "Bayer Zsolt, aki szinte minden írásában már kényszeredetten igyekszik elterelni a figyelmet sváb felmenői hangsúlyozásával (legalábbis a másik ág hanyagolásával) az arcára korosodásával egyre erőteljesebben kiülő faji jellegről és fitymáról." Ezt írja rólam a szélsőjobb, ahová őszerintük tartozom. Olcsó megoldás lenne, ha büszkén kijelenteném: lám-lám, az igazi szélsőjobb lezsidóz, a "liberálisaink" lenáciznak, akkor valamit átkozottul jól csinálok.
Mégsem ilyen egyszerű. Nem lehet ilyen egyszerű semmi sem, ha ennyi az indulat, a félreértés, az őszintétlenség – és a képtelenség arra, hogy megvitassuk közös dolgainkat.
S még egy fontos mondat hátravan: a bocsánatkérésé… Mert bizony valakinek a puszta léte nem lehet indoka semminek. Csak a tettei és a szavai. De azok igen. Így lett volna pontos, így kellett volna.
S hátravan még a köszönet is! Köszönöm mindazoknak, akik részt vettek az elmúlt hetek vitáiban; leginkább azoknak, akik mellém álltak, s különösen a mellém álló zsidó embereknek. Az ő szavuk volt most nekem a legfontosabb. Köszönet érte, s a többieknek is! Az engem támadó vagy velem egyet nem értő szerzőknek is, természetesen.
Amúgy, akik szándékosan értettek félre, mert ebből élnek, azokhoz nincsen szavam. Csak annyi, hogy nem félek tőlük. Akik azonban tényleg úgy értettek félre, ahogy riadalmukból utólag már én is érzékelem, azoktól őszintén elnézést kérek.
És üzenem nekik, hogy tőlem ne féljenek! Ne tőlem féljenek…
Bayer Zsolt
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
