Von: Csaba László [mailto:csabalaszlo@mail.datanet.hu]
Gesendet: vasárnap, 2008. március 16. 23:55
An: Kutasi József
Betreff: Jóemberek örömmel köszöntelek
Wichtigkeit: Hoch
-----Original Message-----
From: Frigyesy Ágnes [mailto:frigyesy.agnes@chello.hu]
Sent: Sunday, March 16, 2008 8:49 PM
To: "Undisclosed-Recipient:;"@cacilus.datanet.hu
Subject: Tiszti gondolatai
Importance: High
Kedves Barátaim!
Szíves figyelmetekbe ajánlom Gergely István atya (Tiszti) Blogjában írt gondolatait.
Üdv: Ágnes
Jóembernek jó lenni!
2008. Március 13., Tiszti
Sokan szóvá tették a ritka jelentkezésemet. Az a baj, hogy itt Jegenyén nehezen tudok a világhálóra csatlakozni. Talán most sikerül.
Tehát Jóemberek örömmel köszöntelek. Jegenyén március 9.-én emlékeztünk az 1848-as FORR-A-DALOM-RA. A jegenyei, bánffyhunyadi, egeresi hívek sokasága és az 50 fős Árvácska csapata ezen a napon együtt komponálta a dalt, amely úgy érzékelem újból forrni kezdett és hiszem azt, hogy letisztult dallá érik majd. Tehát forr a dalunk. A feltételeket nekünk kell megteremteni, hogy a halál szaga tavaszi illattá változzék Kalotaszeg és a világ minden jóember magyarjában.
A hívek könnyeztek, ahol tudtak bekapcsolódtak, az Árvácska pedig meghatódva tette történéssé az emlékezést. Jegenye népe ezekre a napokra sok árvát befogadott és ezen nyitottság meghatározó érzelmeket váltott ki mind a befogadott, mind a befogadó részéről. „Ha befogadtok egy legkisebbet, engem fogadtok be.”-mondta Jézus. Örülök, hogy Jézus sok családban helyet kapott. A plébánián is nagy volt a nyüzsgés, forgás, a csoportok folyamatosan érkeztek nappal, éjszaka. Az egyik gyerek látva e sűrűséget megjegyezte: a Jóemberek milyen kicsi helyen is elférnek! Valóban jók voltunk, mert tudtunk örülni egymásnak, ebből fakadóan a másiknak a szolgái is voltunk.
Az Árvácskákat megelőzően Pap László paptestvérem és népes csapata mondott és énekelt égi igéket két napon keresztül, amely idő alatt az volt a benyomásunk, hogy kis próféták vannak Jegenyén és környékén. Jelenlétük kőbe zártságunkat, dermedtségünket biztosan lazították. Ez egyfajta ébresztő volt Jóember állapotunkra.
Ébredj ember, gyere ki sírodból, támadj fel, ne maradj sírod sötét kamrájában, hisz már negyed napos vagy, mint Lázár, és ha tovább maradsz nem szagos, hanem büdös leszel…
Pap László atyáékat megelőzően a Hargita Nemzeti Székely Együttes zarándokolt el Jegenyére. Érkezésükkor talán fáradt és nem lelkes turisták voltak, de a rendőrök meglepő beavatkozása a székely virtust még a zenészekben is feltámasztotta. Nem tudtam elképzelni, hogy február 18.-án a rendőrség egész nap mit keres Jegenye faluban. A plébánia kapujáig is elgurultak, benéztek a kultúrház udvarára, ahol a gondnokék szépítették az udvart. Az épület, mint később kiderült az egyházközségé, csak a tulajdonjog még nincs visszaadva. Hát este kiderült, hogy rendőrék a székely együttest várták, amelynek nem volt engedélye az előadás megtartására. Ezek után bennem is indulatok támadtak és azt mondtam a rendőr testvéreknek, hogy akkor a templomba megyünk és ott tartjuk meg az ünnepséget. Meglepődtem a válaszukon, amikor meghallottam, hogy oda is engedély kell. Végül egy kis magamba szállás után a „buletinemet” Jézus kíséretében átadtam nekik. Amikor az adataimat lejegyezték akkor történt bennük ott valami belül, mert végül a több milliós büntetést sem kellett kifizetnem, amit előzőleg kilátásba helyeztek. A gyönyörű előadás a tervezett helyen megtörtént, a csíkiak beleadtak minden apait és anyait, szép lelküket megmutatták az ittenieknek. Könnyek csillogtak a kalotaszegiek szemében, de a csíkiak szeme sem maradt szárazon. A plébánián elköltött vacsora után még sokáig beszélgettünk megilletődve, és egyetértettünk abban, hogy csak az nőhet nagyra, aki a gyökereit nem vágja el…
És ezek a fiatal táncosok, zenészek magukban mélyre szállva, mint lélekben feltöltődött zarándokok távoztak.
Néhány nappal korábban a Julianus Alapítvány elnöke, Beder Tibor ugyanezeket a gondolatokat erősítette meg bennünk, aki nem is előadást tartott, hanem igéket hirdetett Hunyadon és Jegenyén a Mi hazánk, mi nyelvünk-jegyében. Az éjfélbe nyúló beszélgető vacsora mellett pedig egyetértettünk abban, hogy nekünk sorsunk van, és ha azt tudatosan fölvállaljuk, akkor Isten megtart bennünket a jövendő számára még akkor is, ha már a halottnak szaga van.
Még csak Tőkés László érkezését említeném, aki az egység jegyében hirdetett igét, ahol szeretettel köszöntötte a hitét gyakorló, imádkozó népet. A végén köszönetképpen egy faragott juhászbotot kapott ajándékba, amelyre egy fölcsavarodó kígyó volt belevésve, és azzal a kéréssel nyújtottuk át, hogy Mózeshez hasonlóan Isten jeleként vigye magával még az európai parlamentbe is, és ha nem hisznek neki a fára(jó)k, akkor vegye elő és hozza mozgásba, vagy ha a szükség úgy kívánja üssön a tengerre, vagy fakasszon vizet a sziklából népünk föltámasztása érdekében.
Hát így zajlik az élet e jegenyei világban!
A további eseményekről majd később tudósítalak Benneteket, arról pl., hogy Nagyasszonyunk jelezte, hogy a váradi főút mentén, Jegenye határában, ha kőbe zárva is, Kalotaszegi Nagyasszonyként megmutatkozna.
Jóemberek, Isten áldjon minket!
Szeretettel: Tiszti
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
