Von: "Halász József dr." [mailto:hjozsef@pannoniatv.hu]
Gesendet: szombat, 2008. április 12. 10:50
An: Ferenc.Gyurcsany@meh.hu; lakossag@meh.hu; info@mszp.hu; Jeno.Fejes@MEH.HU; VorosE@irm.gov.hu; Kutasi József
Betreff: NyíltlevélGyurcsány Ferencnek, dr. Vörös Editnek és dr. Fejes Ernőnek
Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek, dr. Vörös Editnek és dr. Fejes Ernőnek
Tisztelt Miniszterelnök úr!
A vezető-főtanácsadó úrnak az Ön nevében leírt következő mondata annak az embernek a gyávaságát tükrözi, aki a demokráciát a hatalom gőgjével gyalázása meg, félve az igazság erejétől: „Tájékoztatom arról is, hogy Miniszterelnök úr nem szándékozik Önnel sem az uniós tagság fenntartásáról, sem más témákban vitát folytatni.”
Figyelembe véve az Ön által kényszer nélkül, önként tett beismerő vallomását a Btk. 211. § e) bekezdése szerinti választási bűncselekmény elkövetésére, valamint az Alkotmány 61. §-ának megsértésére, nevetséges az a hatalmi gőgtől átitatott mondat, ami ebből a megnyilvánulásból kitetszik.
Ezek után meg kell, hogy állapítsam: nem engedhetem meg magamnak, hogy az Ön erkölcsi szintjére süllyedjek, ezért a továbbiakban Önnel személyesen nem, csak értelmetlen és minden emberi tettre alkalmatlanságát bizonyító tetteivel foglalkozom. Ez viszont állampolgári kötelességem, az Alkotmány 2 § (3) bekezdése szerint, mivel az Ön módszerével megszerzett és gyakorolt hatalom egyértelműen erőszakos, meggyalázása az ország alkotmányos státuszának: a függetlenségnek, a demokráciának és a jogállamiságnak.
A Miniszterelnök helyett és nevében eljáró
tisztelt dr. Vörös Edit IRM osztályvezető asszony,
tisztelt dr. Fejes Ernő úr, Miniszterelnöki kabinet vezető-főtanácsos!
Köszönöm leveleiket, de mindenek előtt ki kell nyilvánítanom, hogy – az Önök iránt érzett végtelen sajnálatom mellett - nem tudom sem megérteni, sem elfogadni annak az Önökre erőltetett gőgnek a képviseletét, amit leveleikből kénytelen voltam kiolvasni. Önök szabadon választották munkahelyüket. Milyen erő kényszerítette Önöket arra, hogy ezzel a méltatlan és megalázó helyzettel szakmai ismeretük, alkalmasságuk és nemzetért viselt felelősségük is megkérdőjelezhető legyen?
Mert nem tudom elképzelni, hogy Ön, Vezető-főtanácsos úr
– minden matematikai ismeret nélkül is – nem tudja kikövetkeztetni, hogy ha a FIDESZ támogatottságánál lényegesen nagyobb a Lisszaboni Szerződés és – ezen keresztül - az EU tagság népszavazáskor megfogalmazott következményeinek elutasítása, akkor nem pusztán a következmény, hanem az azt kiváltó ok került szembe a társadalommal.
Tisztelt Vezető-főtanácsos úr! Őn azt írja: „A következő EU Parlamenti Választáson való indulásuk pedig minden bizonnyal megfelelő visszajelzést adhat arról, hogy milyen mértékű a támogatottságuk.”
Látszólag indokolt az Ön levele soraiból kicsengő optimizmusa, hiszen abban a helyzetben, amikor 120 millió forintot költenek egy megmagyarázhatatlan intézkedés erőszakolt megmagyarázására, vagy – a másik oldalon – egy ok-elkendőző következmény elleni népszavazásra több tízmillióba kerülő nagygyűlést, sajtóban folyamatos indulatkeltő műsorokkal előkészítést lehet finanszírozni, vagyis azok, akik az adófizetők pénzét ellenőrzés nélkül költhetik, mérhetetlen anyagi fölényben vannak azokkal szemben, akik önmaguk finanszírozzák állampolgári kötelességük gyakorlását.
Optimizmusának megalapozottságát némileg csökkenti az a tény, hogy a közvélemény-kutatók szerint (és a társadalmi közhangulat is ezt támasztja alá) az összes parlamenti párt támogatottsága a választók felét alig haladja meg, és a biztos választók 21 %-a is „átpártol” egy a jelenlegi rendszertől eltérő rendszert képvisel harmadik erőhöz, amennyiben az a politikai színtérre lép.
Mert nem tudom elképzelni, hogy Ön Osztályvezető asszony nem ismeri a következő tényeket:
a./ Az országgyűlési képviselők 2007. december 17-én nem ismerhették a Lisszaboni Szerződést, csak a két érintett szerződés (nem szövegegyesített) módosító tételeit. Azzal nem lehet indokolni a „vakon szavazást”, hogy a Lisszaboni Szerződés tárgyában és céljában azonos az EU Alkotmánnyal, mert ez azt jelenti, hogy a képviselők szembehelyezkedtek a franciaországi és hollandiai népakarattal, vagyis (mivel több országban nem történt sem képviseleti, sem közvetlen népakarat nyilvánítás ebben az ügyben) megbontották az európai egységet. Mivel a jelenlegihez hasonló módon meggátolták a választópolgárokat, hogy Magyarországon a közvetlen népszuverenitást érvényesítve történjék meg az EU Alkotmány elfogadása, vagy elutasítása, nem lehet azt megállapítani, hogy az EU Alkotmány célja és tárgya azonos a magyarországi népakarattal. (Az, hogy ennek ellenkezője sem bizonyítható, a későbbiek szerint idézve, az ennek feltételeit biztosító cselekedet alkotmányellenes meggátolására vezethető vissza.)
Vagyis nem bizonyítható (sőt, erősen aggályos), hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítésekor a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői a köz érdekében végezték tevékenységüket. (Alkotmány 20. § (2) „Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.”)
b./ Mivel az országgyűlési képviselők sem tudták, hogy mit szavaznak meg, választóikkal együtt önmagukat is megfosztották a közérdekű adatok megismerési jogának gyakorlásától. (Alkotmány „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”)
c./ A kormány és a parlamenti – nem az okot, hanem az okozat megoldásának módját kifogásoló – ellenzék kommunikációja az EU csatlakozás előtt és azóta folyamatosan eltitkolja a csatlakozás tényleges hatását, a tagság következtében közvetlen és közvetett módon - az államháztartás egészét és ezen belül a költségvetést érintően - mutatkozó negatív pénzügyi egyenlegét (5 500 milliárd évi elvonással szembeni 1 000 milliárd forintnyi, címzett visszaosztás – mit támogatásnak hazudnak).
A Miniszterelnők úr időnként megemlíti a konvergencia-kötelezettség (miért nem mondja a magyar embereknek magyarul?) megszorító intézkedéseket megkövetelő kényszerét, de azt nem, hogy miért van költségvetési hiány, amit nullához kell közelíteni (konvergálni).
Az Ön által felhozott EU Tájékoztatási Szolgálat miért nem ad az igazságnak megfelelő felvilágosítást a következő – kiemelt - kérdésekre:
- miért van lényegétől megfosztó mértékben korlátozva a szubszidiaritás (önkormányzatiság) gyakorlása a kizárólagos hatáskörbe utalt területekkel, miért nem tárják fel ennek hatását a demokráciára (népuralomra) és a szolidaritásra (sorsközösség vállalásra);
- mi a négy liberális alapelv (tőke-, áru-, szolgáltatás szabad áramlása és a letelepedés szabadsága) tényleges hatása a magyar értékek kiárusításában, a magyar termékek hazai piacának elvesztésében, a gyökértelenné válás kényszerében;
- mi a következménye a „kizárólagos” és „megosztott” hatáskörök gyakorlásának,
- mi a következménye a „támogatások” negatív diszkriminációjának,
- mi az oka, a számunkra egyértelműen hátrányos „kvótarendszer” elfogadásának;
- mi a következménye a magyar termékeket súlytó „mennyiségi korlátozás tilalmának”;
- mi az oka a tizenhárom területet érintő „jogharmonizációs tilalmának”,
- mi a következménye annak, hogy az Európai Központi Bank – az EU-val azonos szintű - „jogi személy”.
Ezek a kérdések azok, amelyek miatt a Miniszterelnök úr, Kóka János úr, Orbán Viktor úr, Semjén Zsolt úr, Dávid Ibolya asszony nem mer érvütköztető vitát folytatni velem.
d./ Mivel ezekre a kérdésekre nem ad választ sem a kormány, sem az összes parlamenti párt, viszont a kérdésekben megfogalmazott megszorításokat elfogadják, joggal vetődik fel a „szabad mandátum” megkérdőjelezése, amely lehetőséget ad a képviselőknek arra, hogy felelősségvállalás nélkül a választók akaratával és érdekével ellentétes olyan határozatokat hozzanak, mint a Lisszaboni Szerződés megerősítése.
e./ Ha Ön, tisztelt Osztályvezető asszony ismerné az Alkotmány 28/C szakaszának értelmezését, akkor nem írta volna le a Lisszaboni Szerződés megerősítésével kapcsolatban, hogy az országgyűlés által aláírt nemzetközi szerződéssel kapcsolatban nincs helye népszavazásnak, ugyanis ez a határozat éppen a jogszerűen folyamatban lévő népszavazás-kezdeményezés miatt érvénytelen.
Ismereteinek kiegészítésére írom az alábbiakat:
Az Alkotmánybíróság határozatában (58/2004. (XII. 14.) AB sz. határozat) az alábbi indokkal helyezte hatályon kívül az Országos Választási Bizottság határozatát és utasította új eljárásra: „A Magyar Köztársaság alkotmányos rendje szerint tehát lehetséges népszavazás tartása arról a kérdésről, hogy az Országgyűlés megerősítsen-e valamely nemzetközi szerződést – így az ASz-t (az Európai Unió alkotmányát) – vagy sem.”
Miután új jogi helyzet nem állt elő - hiszen a Lisszabon Szerződés céljában és tárgyában azonos az EU Alkotmánnyal - értelemszerű, hogy az Alkotmánybíróság nem határozhat másként 2007. augusztus 25-én benyújtott kifogásomra, mint tette azt 2004. december 14-án. 2007. augusztus 25. és 2008. április 12-e között eltelt közel nyolv hónapban az Alkotmánybíróságnak nem volt érkezése határozatot hozni az ügyben a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szerint „soron kívüli” eljárás keretében.
Tette ezt annak ellenére, hogy 52/1997. (X. 14.) AB határozatában az alábbiakat írja: „Az eljárás minden pontján, ahol - elsősorban a képviseleti szervek részéről - olyan döntés születik, amely a folyamatot megzavarhatja, sőt célbaérését meghiúsíthatja, a bírói, illetőleg alkotmánybírósági jogorvoslat alkotmányos követelmény.”
Az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában a következő megállapítás szerepel: „A választópolgári kezdeményezésben meghatározott kérdésről történő népszavazás megtartásához való jogosultság értelemszerűen a szükséges számú aláírás hitelesítésével jön létre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelesítést megelőzően a népszavazáshoz való jogból ne származnának kötelezettségek az állami szervekre nézve, hiszen az eljárási feltétel teljesítése (a 200 000 támogató aláírás összegyűjtése) értelemszerűen feltételezi a joggyakorláshoz szükséges időt és annak védelmét.
Kérdés, hogy ez a védelem kiterjed-e az aláírásgyűjtés időszakára is. Ha valamely alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ, és az alapjog jogosultjai a feltételek teljesítése érdekében cselekednek, akkor az állami szervek mérlegelési jogkörükben a jogosultság megszerzését nem hiúsíthatják meg.”
Ez azt jelenti, hogy jogos a védelmi idő kiterjesztése ebben az esetben a népszavazás eljárásának teljes folyamatára, hiszen
a./ az alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ (aláírásgyűjtő ív hitelesítés, amit az Országos választási Bizottság tény szerűen bizonyítva alkotmányellenesen tagadott meg),
b./ a feltételek teljesítése érdekében cselekedtem akkor, amikor elindítottam a népszavazás kezdeményezést és életben tartottam az eljárást.
Azt a tényt, hogy az Országos Választási Bizottság – a korábbi alkotmánybírósági határozat értelmében – alkotmányellenesen tagadta meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, és az Alkotmánybíróság mulasztást követett el a kifogás elbírálásának halasztásával, az előzőekben hivatkozott határozat következő mondata minősíti: „a jogállamiság elvéből (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) is következik az Alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják.” (ABH 1992. 54.)
Az együttműködési készség és a jóhiszeműség részemtől, mint a népszavazást kezdeményező részéről bizonyítható, míg a népakarat közvetlen megnyilvánulását az „alkotmányos hatásköreiket gyakorló szervek” gátolták.
Tény tehát az, hogy „az állami szervek mérlegelési jogkörükben a jogosultság megszerzését” meghiúsították.
Ebből eredően megállpítható, hogy „a Magyar Köztársaság alapvető fontosságú belső törvényeinek szemmel látható megsértése” történt, ami a Bécsi Egyezmény (a magyar ratifikáció címe: „1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről) 46. Cikke alapján érvénytelenné teszi „Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről” szóló, 2007. évi CLXVIII. törvényt, mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 52/1997. (X. 14.) AB és 58/2004. (XII. 14.) AB határozatával szembehelyezkedve, megsértette a választók közvetlen népakarat kinyilvánításra vonatkozó alapjogát.
Ezek után mi a jogalkalmazási alapja Önnek következő megállapításának: „Az egyes jogalkotási kérdésekben történő vélemény-nyilvánításra számos törvényes eszköz áll rendelkezésre ma is: a választókerületében tevékenykedő országgyűlési képviselő megkeresésétől kezdve az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. Törvénynek a jogalkotás nyilvánosságáról szóló előírásai értelmében közzétett jogszabályok interneten vagy más írásos módon történő véleményezésén keresztül, végső fokon az Alkotmánybírósághoz benyújtott utólagos normakontroll eszközéig.”
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott keresetemtől elálltam, tekintettel arra, hogy az Európai Unió Parlamentjének Függetlenség/Demokrácia képviselőcsoportjával alakult ki kapcsolatom, amelyen belül hatékonyabban tudom képviselni a magyarság érdekét: az EU Lisszaboni Szerződés által megfogalmazott föderatív jellege helyére lépő konföderatív államközösség létrehozását.
Kelt Szegeden, 2008. április 12-én.
Tisztelettel:
Dr. Halász József
6701 Szeged, Pf. 2443., tel.: 30/616-3894, info@szksz.hu
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
