Von: Szasz Lorant
Gesendet: szerda, 2009. október 14. 15:32
An: jozsef.kutasi36@googlemail.com
Betreff: Novák Gyula figyelmébe
JÉZUST-KIÁLTÓ
I.
Uram, halld meg a hetedízben is felszálló
lőpor káromlásában is a hangot !
Uram, azok a csikók a kivetettek,
hátukon vitorlák ringnak.
Zivatart játszanak a tavaszodó zsuppfedelek,
a böllérek fáklyafénynél darabolják a
fel nem szántott mezőket,
szekerek ereszkednek alá a ködbe szakadó
hegygerincek vetületeiről.
Uram, elfogyott a só, a megszegett kenyér
vörhenyes-barna. Didergető szelek
kapaszkodnak a kisjánosok orcáiba,
a jászol partjainál moslék és disznó
keveredik patyolat-fehér keszkenővel.
Émelyedett szagok terjengenek az Isten
házainak ravatalozó szentélyeiből.
Uram, adtál, és nem adnak.
II.
Hát vesse fel kőmellünket a
zokogás, sirni csak így tudjunk !
Uram, az alázat bóbiskol a hiszekegyek
zsolozsmáiban, papok és párttitkárok
kopaszodnak, húshagyó nappalokba
masírozunk, megkötnek és megköttetnek,
áldanak és áldoznak. A bujaság
keleti cikornyája lengeti zászlait.
Igy vesse fel kőmellünket a zokogás,
sírni hát így tudjunk !
Méneseink toporzékolnak, ágyékunk
tavaszi borzongásban.
Isten képére szeretkezünk, mert
feltámadtunk és feltámadunk
a vissza-visszatérő
bolyongásban, most és
JÉZUST-kiáltó seregekkel holnap.
Zas Lóránt
----------------------------------------
