Von: Bakos Istvan
Gesendet: kedd, 2009. október 27. 19:20
An: Kutasi József
Betreff: "Nemzeti Újságírásért" kitüntetésedhez gratuláció
Kedves Jóska Bá'!
Kitüntetésedhez szívből gratulálok, további jó munkát, jó egészséget kívánok!
A nemzetvédő média szolgálatában végzett munkádat én is köszönöm, tisztelettel: Pista
Vas István: AZ ÚJ TAMÁS
És a Tizenkettő között vala egy,
Akit Tamásnak, a Kettősnek hivtanak,
És mikor azt mondta Jézus:"Ahova én megyek,
Ott legyetek ti is - tudjátok az utat",
Így felelt: "Hová mégy, nem tudhatjuk, Uram.
Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?"
És monda Jézus a Kettősnek, a szegénynek:
"Én vagyok az út, az igazság, az élet."
És majdan, mikor a feltámadás
Után a tanitványok újra látták,
Nem volt közöttük a szegény Tamás,
Csak hallotta a test feltámadását.
És mondták akkor neki: "Mi láttuk az Urat."
S ő felelé: "Ha kezén a szögverte sebet
Az én szemem nem maga látja.
Ha be nem bocsátom az ujjaimat
A vérező oldalába,
Ha hozzá nem érhetek,
Ha hét sebét meg nem tapintja kezem -
Én nem hiszem, én nem hiszem."
És nyolc nap mulva együtt ültek tizenketten,
És közöttük Tamás, a Kettős; a hitetlen.
És a zárt ajtón Jézus belépett
És szólt hozzájuk: "Békesség tinéktek!"
És monda Tamásnak: "Hozd ide ujjadat,
Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad,
A szögeknek helyét szemeddel nézheted,
Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet,
Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben,
Légy immár hívő, ne légy hitetlen."
És szólala Tamás: "Megjelentél nekem,
Te vagy az én Uram, te az én Istenem!"
"Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok:
Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok" - Felelte Jézus Tamásnak.
De én, új Tamás, azt mondom: boldogok, akik látnak.
És boldog vagyok én, hogy láthatok,
És elmondhatom, hogy "Feltámadott!"
Feltámadtál, sírbatett nemzetem,
A hét sebedet látta két szemem,
És kezeden a vasszögek nyomával
Megjelentél a zárt ajtókon által.
A nyűvek között megmozdult a tested,
A sziklakövet félregördítetted,
És eljött közénk a pünkösdi lélek,
S értelme lett értelmetlen igéknek.
Mert én voltam az a Kettős, hitetlen:
Azt hittem, nem vagy, csak a képzeletben,
S hitetlen ujjaimat sebedbe mártva
Tudom csak, mi a test feltámadása,
És szólni nem tudok, csak dadogok:
Magyar vagyok.
És köszönöm, hogy szent sebed előtt
Életem tornya összedőlt,
S kiárad bennem boldog szégyenem,
S minden szenvedve hordott kételyem
S a szenvedélyes értelem
Érvénytelen, érvénytelen.
Halottak napja. A határon át
Özönlenek idegen katonák.
Jönnek a hódítók s a gyilkosok -
Magyar vagyok.
És nem vagyok többé Kettős, csak egy,
Bizonyosság dobbantja szívemet,
S értelme lett a nem-értett igéknek:
Te vagy az út, az igazság, az élet.
1956
