Feladó: Kovács Endre
Tárgy: Fw: TRIANON ROMJAIN ÚJ NEMZET NŐ
Címzett: jozsef@kutasi.eu,
BARÁTAIM!
A NEMZETÜNKET ÉRT MOCSKOS TÁMADÁS ELLEN ÍRTAM A MELLÉKLETBEN TÜRELMES OLVASÁST!
SZK
TRIANON ROMJAIN ÚJ NEMZET NŐ 2012.02.17.
Edmontonból, Pungur József tiszteletes barátomtól folyamatos gondolatébresztőt kapok. Ebből is tudom, hogy nem csak Kertészek vannak Nyugaton, de gyomlálók is.
Válaszomat küldöm mindenkinek, mely egyben gondolat-szikra is kíván lenni:
Köszönöm barátom mindenkor értékes cikkeidet, gondolataidat.Mint kenyér a te gondolatod, amely abból a búzából őrletik, melyet rossz időben vetnek, de jó tápláléknak szökken szárba.
Minden gondolat-futamodra nem tudok válaszolni, pedig értelmes ébredés lenne reggel, nyugvó betűvetés este. Nem tudok, mert még mindig nem látszom ki a perekből, melyeket a haza- és nemzetárulók adnak feladatul. Ezért, s írásodba olvasztva hiszem, de gyakorlati tapasztalatok összessége íratja velem is: minden rosszban van valami jó. Mert megtanultam jogi fórumokon is kiállni szegény sorsú emberekért, miközben önmagamat is meg kell védenem. Hiszen akikért kirohantunk a terekre, még haza sem értünk, mikor ők már közgyűlésekben, parlamentben közpénzen vásárolt új öltönyeikben néztek át felettünk, meg a történelmi időn, amely párnázott széket tolt alájuk.
Megtanultam, hogy a nemzetért továbbra is mindent, de nem mindenkiért.
Megtanultam, hogy nem vagyok elég jó keresztény, mert a haza- és nemzetárulóknak, a hamiskártyásoknak és az ellenem vétőknek nem tudok mosollyal bocsánatot hinteni. Haragos Jézus az én Jézusom. De tudni kell megbocsátani nekik, tudom. Meg mondják is. Papok is. Meg mendikánsok. Meg mindenféle fráterek. Talán az utolsó órában. Talán. De akkor biztosan.
Nem is az egyéni lélektan-kísérlet a lényeges ebben, bár annak ismerete nélkül nincs nagyobb fátyol-zuhanás szemünk elől. Nincs katarzis-élmény az összeesküvők arcának omladékában, akik a nemzet elleni fenekedés dísztollában kukorékolnak. Vagy pávaként tollászkodnak a kirablott, meggyalázott, szétszaggatott hazánk egyik külső díszsírhelyén. A Trianon-közeli parlament gyűlölet-szaggatta lelátóin. A manézsban. A szalon-kolosszeum díszhelyein. Előre készített, lefelé mutató ujjal. Ahol Magyarországot marcangolják a Trianon-nevelésű vadak.
Sokan mondják: értelmetlen szembenállás után most térdre kényszerítették a kormányt, mi értelme volt akkor ennek? Akik ezt kérdezik vagy véleményük láncfűrészét élezik meggondolatlan gondolataikkal, vagy még nincsenek készen a felismerésre. Nem csak nem ismerik fel a valóságot, de még a felismerésre sem készek. Nekik biztosan értelmetlen volt egy ezredév során a bakó előtt térdre zuhanni és még egy imát elduruzsolni a nemzetért. Aztán lezuhant a bárd. Vagy kirúgták alóla a sámlit.
Meg kell értetni a szkeptikusokkal, hogy azért vagyunk és megmaradtunk, mert a nemzethű magyarok, akiket akasztottak, kiknek fejét levágták, akiket megmérgeztek, vadkannal ölettek, bujdosók kenyeréhez kötöttek, azok: ők élnek bennünk. Ők mozdulnak, ha lázadunk, s aha a nemzetet lábtörlőnek használják, a durva csizmák lábnyoma sajog fel bennünk. Az ő kiállásuk kapcsol össze a mai napok háborgásával. Ha nem lettek volna ők, most nem sajogna fel bennünk Trianon. Ha nem ismernénk fel végtagvesztéseink sajogásaiban a bárdos gyilkosokat, a hóhérokat és az amputáció nagymestereit, akkor már nem élnénk. Vagy számmal jelzett rabok lennénk a trianonisták ketreceiben. Aztán irány a manézs, a reménytelen gladiátor-tornán.
Mert Trianon sajog minden porcikánkban. Amely olyan gyepszőnyeget terített le a maradék hazában és a lehulló részeken is, amely alá taposó aknákat építettek be. Bárhová lépünk, veszélyben az életünk. És most a trianonisták mondják meg, merre van az arra? Mintha nem tudnánk az életünk irányait és lehetőségeit! A szabadkőműves összeesküvők a történelem során mindenkor azt hitték, elég birka ez a nép, hogy gyakran lehet nyírni róla a gyapjút. A szörme-kereskedők még a bőr alá is benéztek és vitték vonaton, tutajon, uszályon, zsebben, kézi táskában a nemzet vagyonát.
Most a magyar ember rádöbben és megérti,kik ezek a trianonisták. Szemtől szembe látja a Mao-Marx legényeket, kik rikácsolnak a Trianon romboláson gazdagodott nemzetek élén.
És igen! Most itt az idő, hogy szólni kell. Cohn-Bendittől megkérdezni, ha a marxi elméje beengedi:Bendi! Tudod-e, hány tonna arany áradt be a te országodba az Erdélyi Érchegységből 1920 után 30 éven át? Mert Wersailles, a de facto főváros, a leggazdagabb előváros a román területbitorlás fejében ezt kérte cserébe. Cserépbe kellene gyűjteni az árulás ezüstjeit és földdel lefedni. Jó erősen locsolni, hogy nagyra nőjön. Égig érjen, hogy mindörökké lássátok, mit tettetek 1920-ban…
(Eddig jutottam az írásban, amikor csengettek az ajtómon és egy férfi öles anyagot hozott, melyeket nemzeti sajtókból másolt. Sosem beszéltem vele, de a fénykörök kézzel foghatóan felismerhetőek, ez már bizonyos jele ennek.)
Égig érjen tehát a Júdásfa, hogy mindenki lássa. Minden ország ellenünk fenekedői, akik megnyírták ezt a hazát 1920-ban. Van miről kiáltani. Van miért szólni. Mert a mi rablóink, meg a kirablóink most fejünkre olvassák a ki nem fizetett bérleti díjukat is. Hiszen sokat kellene, hosszan kellene még, igen sokat hallgatniuk és néma adósként leróniuk ennek a nemzetnek, nem pedig szórakozni velünk, s a hazánkba beültetett stróma-petékkel, mint stroncium sugarakkal pusztítani tovább a maradék hazát!
Mert ugye életben van még Trianon, nemde? Megkérdezte már valaki Swoboda elvtársékat, kik lefelé fordított újjal ülik mint hülyik az EU parlament szabadkék ülőkéit: mennyi az az annyi, elvtárs, amit még a nemzeted nem fizetett vissza Trianon és 1947 Párizsa óta?
Hogy populáris vagyok, persze! Aki visszakéri a jussát, az soviniszta, nacionalista lista-töltelék. De az adósság ettől még kifizetetlen, elvtársak. Hogy mi tartoznánk a pénzügyi gyarmatosítóknak? Alig hihető. Hiszen a számla még nincs kiegyenlítve, miközben még életben van a magyar gyalázó Benes-dekrétum, beüzemelték a szlovák állampolgárság-fosztó és nyelvkivágó gépezetet, börtönben ülnek a temerini fiúk, a román nacionalisták Maniú utódai újra masíroznak, bár egyelőre csak élezik a szekercéket.
Éket vert közénk és a trianonisták közé ez a fejvadászat, amit az EU parlament indított. Csahosai ránk rohantak, mert úgy hitték, birka az, amit látnak. De közben mi is elolvastunk néhány mesét. A mese pedig a legkisebb falu legeldugottabb házában is ismerős: a báránybunda alatt farkas lakozik. Hát, igen, trianonista elvtársak! Ki kellett tanulni a túlélés fortélyát. És ezért már több a farkas, mint amikor berángattatok és hazugság-kaviárral etettetek meg bennünket, s lett belőle mára vékonyan kent zsíros kenyér. Megettük, bevettük. Megleszünk ezzel is. Csak kapcarongy és lábtörlő nem leszünk már.
Látjuk, mert szemünk előtt zajlik a Csúcskormány létrehozása. A Világkormány ocsmány alakulata építi a maga piramisát. Pizsamát oszt nemzeteknek, hogy aludják át a kifosztásukra szánt időt. Az összes kultúr-nemzet megkapta a termo-pizsit. Csak hogy a görögnek ez nem kell, mert nem tudjátok elvtársak, hogy ott más éghajlat van. Más a vér hőfoka. A több ezer éves genetika összeráz egy vércsoportnyi nemzetet. Kell, tudjuk, nagyon kell a sok sziget. Mind az 1400, hiszen csak 169 lakott még. Van mit privatizálni, van hol megbújni. Kükládok, Szporádok, Kréta, Evvia, meg a többi préda: Korfu,
Rodos, Zakynthos, Milos, Santorini, Kréta, Thassos, Kos…No, sok okos! Még kimondani is sok. Mennyi spekuláció, üzletággá terebélyesedett korrupció-bázis lapul e gyarmatosító törekvés mögött! És a görög nem enged. Pedig ott van már a szaki is. a szakkőműves új miniszter. A vadászok meg rettegnek, hogy a vad elillan, mielőtt övék lesz minden sziget, meg az Akropolisz, mely felsőbbrendű tudattal néz le, nézi le a törtető zsebeseket. Elvtársak! Ott Periklész szelleme világol, miközben a marxista Cohn-Bendit rikáccol. Ez ól nem telepíthető oda, mert bűzzel árasztaná el Pallasz Athéne templomát. Niké templomát, Ergané templomát…(Rossz szóvicc, de az indulat élére kínálkozik, hát kimondom: Ergané. El gané!.). És a Dionüszosz színház sem kívánná, hogy Önök nézői legyenek fenekedett vad ebek. Nem hogy fellépői. Ripacs Béni! Marad hát a harc. A hazáért. A szigetekért.
Nálunk mára Draskovics-elvtársak, a csaposok zálogba csapták a Lánchidat, a Parlamentet, a Szent Koronát… Kellene a föld is, meg a víz is. Olthatatlan a szomjuk. Egyáltalán az egész ország kellene, mint kelme.
Kormánybuktató puccsisták. Szakmunkások! Letisztították a terepet a környező országokban, de még Itáliában, spanyol honban, Portugáliában is. Magyarország nagyobb falat, mert biztos kormánytöbbség van. Rágják is rendesen. Beépített, kitelepített írókkal, besúgókkal, az áruló brigantik teljes körű hálózatának kiépítésével. Csakhogy megy az idő, elvtársak! Múlik. S lehet, csak a mú-lik marad nektek, amibe bebújhattok melegedni. Ennyi! Mert mind több magyar szem nyílik ki, s látja, olvassa a csahosoknak országunk ellen való fenekedését.
Ez a legfőbb jó, ami minden rossz ellenére megvan! Ők, saját maguk mossák ki az agyakból azt a kódot, melyet a nemzettudat leépülésére építettek be a média-csatornáikon keresztül. Most a vadkan visszafordul, az akasztottak meg lázítanak. Németország ellen, amely belökte a hadseregünket a muszka télbe megfagyni, meg ágyútölteléknek. És éknek a nyugat-kelet közé. Most ellenünk jönnek hadastól újra, karöltve a francokkal. Az Új Világrend brigantijai levezénylik velük a piramis-építő piramisjátékot, mert a világkormány háttérhatalma most áll igazán bosszút rajtuk. Drezda szőnyegbombázása, melynek évfordulója éppen ma van, csak előjáték volt. A német nemzet kerékbetörése, végső megalázása van terítéken. Ha csak nem látnak túl a maguk magaslatán… Talán.
A franciák Trianon cehhjét most fizetik meg. Sokat kaptak akkor. És ma is hiszik, hogy kapnak. De a pénzbirodalom visszakér mindent. Az utolsó centig. Nincs hála. Fizetni kell mindenkinek. Az ő büntetésük Apokalipszise még várat magára. De drága elvtársak! A Birodalom visszavág. Visszavágja a mások elbitorlása, gyarmatosítása nyomorán nőtt fákat. (Mielőtt a Teremtő nyesi földig az Antikrisztus Birodalmát). Ez a világ rendje…
A mérgezés mértékéről most ne beszéljünk. Mert míg e sorokat írom, lányom azon töri a fejét, hogy kivándorol, mert nem találja meg a kenyerét. Kisebb fiam meg most áll az egyetemi tanulmányok előtt. Csak közben a gyarmatosítók levezényelték a csőd előtti állapotot, s ebben ott van a felsőfokú tovább tanulás ellehetetlenítése is mindazok számára, akik tehetségesek, de szegényebb szinten születtek. Nem mentjük fel a gyarmatosítók meghosszabbított kezeit sem, kik az egészségügy, tanügy és egyéb ügyterületeken levezénylik a lehetetlenné tétel állapotát. De róluk majd később. Most a trianonista agresszorokról próbáltam néhány gondolatot leírni. INRI. Mert meg van írva a Pilátusok által a mi keresztünkre is héberül, is, latinul is, meg görögül is, hogy aztán majd elmondják: amit megírtam, megírtam.
Rajtunk múlik, hogy felszögezik-e? Először az írást, s aztán a nemzetet arra keresztfára, melyet nekünk készített Európa!
Szíki Károly
