Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2014. május 27., kedd

18.833 - ​Popovits János: Válaszlevelem Orbán-körlevelére > ​A Nyugat társadalmi rákfenéje


Feladó: Popovits János, Balatongyörök
Dátum: 2014. május 25. 21:29
Tárgy: Válaszlevelem Orbán-körlevelére
Címzett: jozsef@kutasi.eu



Kedves Kutasi úr,
levelének felvetéseivel egyetértek. Főleg azzal, hogy a pártrendszer helyett egy valódi népképviseletre és versenyképes-igazságos gazdasági alternatívára lenne szüksége az országnak, melynek modelljében több kreatív szellemiségi irányzat egyetért.
Magam aligha fogok tovább rendszeresen írni, inkább balatoni szüleinkben dolgozom, s a helybéliek közösségével működöm együtt a jövőben. 
Hasznos munkát és jó egészséget kívánva Önnek
csatolom legutolsó írásomat
honfitársi üdvözlettel

​​
Popovits János, Balatongyörök, Panoráma út
Postacím: 81313 Balatongyörök,  61-es szekrény

A Nyugat társadalmi rákfenéje

Ha most, több mint 4 évtizedes nyugati tartózkodásom után visszagondolok, elgondolkozom azon, hogy számos munka-
társam, támogatóm, jótevõm, nem egyszer „barátaim" magatartása vajon miért változott meg máról-holnapra olyan 
váratlanul, érthetetlenül, hogy nem tudtam mit feltételezzek pálfordulásuk indítékául?! Egy szinte titokzatos kór miatt, 
avagy érthetetlen, befogadó társadalombeli csökevény következtében? Hogyan értelmezzem azt a reflexszerûen jelent-
kezõ magatartási formát részükrõl, amely oly sokszor megkeserítette az életemet? Többéves, megbízható kapcsolataim 
szüntek meg ismételten egy csapásra. Természetesen mindez családom rosszalását is eredményezte, hiszen kifejezet-
ten személyemre kellett visszavezetniük az elidegenedés okát. Elemeznem szükséges ennek okait, mert ez emberi 
hitelességem romlását, népmûvelõi társadalmi munkám lekicsinylését eredményezte. („Saját fájdalmam eldalolása", 
külön témám lehetne!) Elõször magamba nézvén nyilvánvalónak tartottam, hogy társadalom-szemléleti alakulásom 
válthatott ki másokból neuralgikus reakciókat illetve személyem iránti elidegenedést. Tehát saját személyiségi 
alakulásomat is szükséges az okozatok megértéséhez vizsgálnom! 

 (Tiltakozásként, a „nép keze" által a sötétség leple alatt odapingált szöveg

1. Pénz = hatalom @ a végtelen jelével a müncheni Deutsche Bank bejárati üvegajtajára!)
Lényegi személyi oknak tarthatom világnézeti alakulásomat, fejlődésemet. 1972 elején, mint új, lelki-szellemi zavarokkal 
nyugatra érkezett menekültnek harmonizálódnom kellett. Az emigráció kulturális programja biztosította klasszikus 
társadalomszemléletek megismerése sokáig lekötött. Késõbb ezekhez a Gondolat-Kör eszmeiségi, alternatív felismeré-
seiben már magam is közremûködhettem. Így alakult ki magatartásom fõ jellemzőjeként a korszerû demokratikus 
irányzat felismerése: 
a/ demokrácia a közakarat érvényesítése, a valódi kivétel nélkül minden: civil, államigazgatási, gazdasági területeken. 
b/ a szabadság és egyenrangúság együttjár(*),... a szabadosság pedig ellenük! - Definiáljuk korszerûen a devalvált
 fogalmakat! Kérdôjelezzük meg a „demokrácia technikájával" (Bibó) ellentmondásos kinevezéses elöljáró-képzést!
c/ minden elõjogból adódó kényszer - hatalom(*), ami ilymódon embertõl (pl. t(kést(l) származik - emberjogellenes!
d/ válasszuk minden területen az elöljáróinkat, mellérendeltségünk csak így maradhat emberi méltóság-konform!

(*) A hatalom szabadságunk biztosítéka - vigyázat, ugyancsak rabságunk el(idéz(je is lehet! -, amely szabadság csakis függ(ségi 
viszonyainkban értelmezhet(. A látszatdemokratikus hatalom érzelemre hatóan nyilvánul meg (lásd a jelenlegi tipikus, magyarországi 
negatív példákat), mert az érzelmeket sokkal könnyebb karizmatikusan felkorbácsolni és manipulálni (lásd pl. a nácik), mint a 
társadalmi értékekre vonatkozó tudatos, összefüggésekben való gondolkodást! 
Bárhol, ahol tevékeny voltam, ahol megjelentem, ott szinte a homlokomra volt kiírva ezen küldetésem jele. E cél 
kutatásával, elemzésével, majd tesztelésével is foglalkoztam, és így ajánlottam más személyeknek, csoportokban 
az alternatívám. Kifejezését midenhol és mindenkivel szemben megelõzte eltökélten alkalmazott emberi méltóság-
tiszteletem és beleérzõ összpontosításom partnereim személyiségébe. Késõbbiekben persze, társadalomszemléleti 
beállítottságom is felismerhetõvé vált. Kinek volt kedve ráállni erre hullámhosszra és egyre hajszoltabb egzisztenciális 
életében kölcsönösséggel idõt, türelmet, megértést fordítani?!
Tehát társadalmi, népmûvelési célom mélységét aligha ismerhették meg az átlagemberek. E témával való szembesítés 
többek számára valószínûleg provokálásként hatott fogyasztásközpontú mindennapjaikban! Megszokottságukból 
kizökkentve érezhették magukat már a téma felvetésének hallatán. 
- Mi vagy Te, misszionárius? - szembesített egyszer a kérdéssel 2012-ben a BMW-cégnél egy vallásos török munka-
társam. Elgondolkodtam, majd õszintén válaszoltam neki: 
- Igen, Halim, ezért vagyok a Földön: ... 

2. A demokrácia missziójában 

Természetesen már a magyarországi szocialista rendszerben eltöltött 29 évem alatt megnyilvánult bennem alapos 
szellemi-gyakorlati munkavégzésem elõkészítésének módszeressége és annak kivitelezése, valamint csoportmotíváló 
képességeim. Termelési tevékenységemet a késõbbi évtizedekben sportolással és társadalmi szervezéssel 
egészítettem ki. „Jó káder", munkásszülõk gyermeke voltam.Termelõmunkám mellett otthoni évtizedem alatt 
demokratikusan választott ifjúsági és üzemi bizottsági tanácstag lettem. Társadalmi munkában, komolyan vettem 
ezt a feladatot, de valamikor aztán világnézetileg csak megrekedtem. Sikeres funkcionárius lehettem volna, de nem 
kívántam átállni erre a pályára. Az új gazdasági mechanizmus és a rendszer ellentmondásai lelkileg hatva rám kiûztek 
az országból. M(vezetõm figyelmeztetõ szavai felráztak: 
- „Magának két választása van. Vagy felakasztja magát, avagy elhagyja ezt az országot!" 
Jobb, tisztességesebb életutat kellett keresnem magamnak.
Németországban fellélegezhettem. Eleinte még nem tudtam, hogy csöbörbõl vödörbe kerültem. Azt sem, hogy valamilyen személyes „küldetésemet" 
kell akarva-akaratlanul folytatnom! 
A szakmámban hamar munkát találtam, de az abban segítõ honfitársaim kapcsán benne maradtam magyar közösségi tevékenységemben is. Faltam, 
emésztettem és 10 éven át terjesztettem a kinti magyar könyvkiadás termékeit (napi munkaidõm után újabb majd 5 órás a nyugati magyar könyvek 
terjesztõszolgálatában végzett munka), kulturális-politikai csoportokat látogattam, mozgalmakban vettem részt, tökéltesítettem a világnézetem. Fõként 
barátommal, Rõczey Jánossal nap mint nap folytatott beszélgetéseim nyomán. Szociológiai csoportunk Gondolat-Kör elnevezése tõlem származott, 
és különösebben a gazdaság Munka-Tõke termelési tényezõi viszonya foglalkoztatott. Ettõl az idõponttól kezdve válhattam sokak szemében egy 
kissé "különc"-cé. (Ugyebár már munkatársaim Magyarországon sem karrieristát láttak bennem!) Errõl ugyan nekem sok nem jutott a fülembe (esetleg 
gúnnyal-cinikusan csak a „kis Petõfi"), mert mindenben aktív és lelkiismeretes voltam, azaz minden fölvállalt feladatomat lelkiismeretesen teljesítettem. 

„Tanulj, végezd az iskolákat,.. Te nem magadnak születtél, De a hazának, a világnak." 

 (Petõfi Sándor: Az apostol) 

3. „Elõre hát mind, aki költõ*, a néppel tûzön-vízen át !" 

 (* Társadalomtudósok, mûvészek ) 
Népünk lelki-szellemi kondicionálását hiteles, eredményes népmûvelõink mindig a társadalmi valóság helyes 
felmérésével kezdték. Követhetem olyan szociográfiában jártas íróink példáját, mint például Végh Antal avagy 
Moldova György, akik bemerészkedtek ingoványos társadalmi területekre, hogy valóságszerûbben látassanak 
meg problémákat. A német Günter Wallraff annyira bele akarta élni magát a társadalom szélére szorult rétegek 
megismerésébe, hogy - mint Mátyás királyunk, álruhában - hitelesen bemutatandó ügyük érdekében inkognitóban az 
emberek közé vegyült (lenézett foglalkozásúak, diszkriminált vendégmunkások, stb), velük együtt dolgozott, érzett. 
Ismertebb könyvcímei például: „Ti ott fent, mi itt lent", avagy „13 nemkívánatos riport". Ne feledjük, hogy a társadalmi 
problémák elhallgatása növeli a rejtett feszültségek váratlan kirobbanási veszélyét (lásd javarészt törökök elleni újnáci-
gyilkosságsorozat idõszerû pere Németországban), s nem ritkán a manipulált-degenerált személyiségek csoportos 
erõszakos megnyilvánulását eredményezheti (lásd éppen Ukrajnában)! 
De térjünk lényegileg a tárgyra, felsorolnám évtizedekre visszanyúló kirívó tapasztalataim sava-borsát. Legjavát. - Mint-
egy a nyugati társadalom velem szemben elkövetett, jelképesen emberiségellenes, bûnügyi gyûjteményét. A bûnjeleket.
Mely színhelyeken értek akár honfitársaim körében, akár munkahelyeimen látványos, felháborító, bûncselekménynek 
minõsíthetõ csapások: 

4. Üldözik a Gondolatot ! 

„Egy gondolat bánt engemet...", csak éppen nem Petõfi bizonyos gondolata! A GONDOLAT -ért üldöztek a szabad 
világban, ahová személyes szabadságomért menekültem és amiért hagytam el a családomat, szülõföldemet. Valójában 
mindenkit üldöznek, de csak kevesen tiltakoznak az oka ellen, mint most magam, hiszen fõleg a munkahelyünkön 
nem vagyunk szabad emberek! 
 „Ha az üzemben nincs munkásdemokrácia, akkor következésképpen (tehát a demokrácia) az államban sem létezhet. 
 Csakugyan a munkás (dolgozó) csakis az üzemben van saját közegében, itt tölti be LÉNYEGI TÁRSADALMI SZEREPÉT. 
 Ha a dolgozó a munkájában (bér)rabszolga, akkor az a munkán kívüli /munkahelyén kívüli/ szabadság villámgyorsan 
 afféle >vasárnapi szabadsággá< válik, ÁLSZABADSÁGGÁ!" (Jacek Kuron: Nyílt levél a LEM-hoz, Varsó, 1965) 
Mindenütt értek csapások, megalázások, kirekesztések. Üldözött lettem a „szabad világban", mert követelni mertem 
minden társadalmi területen emberi méltóságom tiszteletét és szabadságomat az emberi jogok 1.§-a alapján (lásd 
Eleanor Roosevelt bevezetôjét, 1948. december 10.). 

4. 1. Elsõ munkahelyem

Vagy harminc év elmúltával jutott csak a feleségem révén véletlenül a tudomásomra, hogy a munkahelyemre beajánlóm 
(Sz. János, Logisztika) egy találkozón röstelkedve említette, hogy: - A János miatt a cég igazgató tulajdonosa 
(Firma Zettler, Herr Benz) már az elsõ letöltött éve után megrökönyödött. Azt jegyezte meg nekem, hogy: >Milyen 
embert hoztál Te be hozzánk? A szocializmusból jött, alig van itt, s már munkaszervezési javaslatai vannak!< 
Mindenesetre ettõl függetlenül ennél az üzemnél alkalmazotti munkaviszonyomban majdnem 20 évet eltöltöttem. 
Hiába voltam korábban Magyarországon üzemi bizottsági tag, itt már be sem léptem a szakszervezetbe. Az emigrációs 
szabadidõs munkám mellett e cégnél csupán a szakmai munkakötelességem érdekelt. Mesteriskolát végeztem, majd 
üzemgazdászi képesítést is szereztem a késõbbiekben esti továbbképzésekben. Számos újításomat is díjazták. 
Azonban a céget váratlanul felszámolták. Németek számára szokatlan különcségem végkielégítéses távozásomkor 
nyilvánvalóan „megbosszúlta" magát". Lásd: 

4. 2. Ugrás a szakmai ranglétrán?

Megállapodásom volt az átvételemrõl egy szomszédos ürhajózási programban közremûködõ mechatrónikai 
céggel (Firma Kissendorfer). Gyakorlatom, különleges német szakmai vizsgáim jó ajánlásnak bizonyultak ottani 
bemutatkozásomkor. Minden le lett beszélve közöttünk, szakmai fejlõdésem fordulópontjára készülõdhettem. 
Megbeszélésünk szerint egy adott idõpontban jelentkeztem is átlépésem ügyében, azonban váratlan rideg elutasítás 
fogadott! ? Megrökönyödtem. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. Csakis a háttérben valami. Munkatársaim 
világosítottak fel késõbb: 
- Igazgatónk és megpályázott céged tulajdonosa hetente a fõnökünk szponzorálta klubban rendszeresen teniszeznek 
egymással. Természetesen szóba kerülhettél beszélgetéseikben. Beállítottságod, társadalmi akciókban való részvételed 
nem kerülte el a teniszpartner figyelmét. Kellett neked híresztelni a fõnökeink megválaszthatóságát! 
A munkaadók összefognak egymással - s a merev struktúrák megtartása érdekében még a szakszervezetekkel is! - a 
munkavállalókkal szemben, ha egyesek soraikban hatékonyabb igazságosságért szervezkedni próbálkoznak!
Kísértett ugyebár az 1979-es Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár általam szervezett nyugati magyar könyvkiállításán 
a mottónk ( Ha a kancelláromat megválaszthatom, akkor miért nem választhatom meg a fônökömet is? láttán 
tapasztalt szemrehányó reakció egy szakszervezeti funkcionáristól: - Miért nem saját országotokban hirdetitek a Boss 
megválaszthatóságát? Válaszunk: - Mert ott nyílt diktatúra van / „S ott, ahol a hatalmat nem választják, ott diktatúra 
alakul ki és szolgasereg!" -jegyzé meg halkan jelenlévõ munkatársam, Rõczey János) 

4. 3. Talán sportvezetõi pályafutás...

Ezzel egyidejűleg rázott meg családomat régóta támogató barátnõnk (háború után kisodródott, majd hazatért magyar 
apa német leányanyától született gyermeke, Médi P.) hosszú évek során sportköri aktívitásom és együttmûködõi 
tevékenysé-gem (München TSV 1860 klub, versenyzõi és edzõi aktívitás és karate-részlegvezetõ-helyettesi funkció) 
partnerének hirtelen szakítása velem, velünk. Segédedz(jeként javasolni merészeltem neki magán sportiskolájában 
gazdaságossági szempontokat, Nem az elképzelései szerint, bátor „ellenjavaslatként" viteleztem ki egyszer az 
edzéstervét. Nem volt mese, kihívóan élesztgettem a szuverénul gondolkodó munkatárs alternatív elviségét. Hogy 
merészeltem meg ilyen lázadást!? - Mert nem tudtam szolgalelk( lenni! 

4. 4. Netán egyházközösségi funkció?

Hosszú ideig a müncheni magyar katolikus egyházközségi tanács demokratikusan beválasztott tagja voltam. 1982-tõl 
már lemondtam róla! Miután a gondolatiságunkat támogató müncheni katolikus ifjúsági lelkész (Josef Obermaier) 
II.János Pál pápa korábbi müncheni látogatására Barbara Engl tanítványát alaposan felkészítette és annak õszinte 
fel-szólalása az ifjúság nevében a klérus köreit megrökönyítette, felvettük és személyesen is tartottam körével a 
kapcsolatot. A burg kastli Magyar Gimnázium diákjainak bevonásával összejöttünk az irodájában. Kapcsolatunk 
reményteljes együtt-mûködésnek indult. Szenzációsnak tartotta a Gondolatunkat. - Majd egyszer csak, hirtelen, 
megbeszélt vallásközösségi koordinálói jelentkezésem során letagadtatta magát. Érthetetlenül elzárkózott. Megtorpant!? 
Eltûnt, megszûnt. Elnyelte a föld? - Felsõbb rendelkezésre? Nem jutott a tudomásunkra.
Ilyen klérust én nem támogathatok! -véltem. Nem szándékoztam továbbra egyházi adót befizetni, más megoldás nem 
volt, mint hogy az adóhivatal kiléptetett a katolikus egyházból. 

4. 5. A „rendszerváltás" küszöbén

Majd egy évtizedes könyvterjesztõi és magyar szociális alapítványi, többek közt ifjúsági klubszervezõ 
tevékenységemnek a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége helyiségeiben is befellegzett. Rövid 
hónapok alatt azzal az ürüggyel lett megfúrva, hogy az ott folytatott felforgató „terrorista csoportszervezés gyanúja" 
a német szervek fülébe került. Kiutáltattunk.- Teljes, hosszú évekig végzett társadalmi munkámból leléphettem. Arra 
gondolok, hogy a német államot most utólag jogosan perelhetném be „veszélyességi pótlékom" megfizetésére! - Éppen 
az állami hiva-tollnokok magatartása volt ez esetben velem szemben jogállamellenes!
Eszmeiségi inditékeimat az emigráció személyiségei nem támogathatták, hiszen meg sem érthették. Még a Szabad 
Európa Rádió képzettebb szakemberei sem. Nem voltak már képesek szellemi vonalon átkapcsolni rá. Csak 
csodálkozva, persze, azért nem féltékenykedve, szemlélték kezdeményezéseimet. Az emigrációs magyar közélet is 
lassan megszûnt, így hát más körökben kellett keresnem eszmeiségem érvényesítését. 

4. 6. Német, parlamenten kívüli, ellenzéki alternatívák

1987-tõl két teljes éven szakmai képesítéseimet sikeres vizsgákkal bõvítettem, majd a német Humanista Mozgalomban, 
a Pártjukban vállaltam aktív szerepeket. Náluk évekig hetente többször is esténként értelmes, szolidáris, felfogásomat 
megosztó, társakra találtam. Õk Gondolatkörömhöz hasonló filozófiai alapon álltak. Megértettek. De aztán hibájuk: 
tõkés-gyûlöletük és a sikertelenség csak szétzilálta ezt a csoportot. Képviseletükben a Müncheni Szociális Fórum 
résztvevõje lettem, de a blokk megrögzött marxista irányvonalát még egy természeti katasztrófa sem tudta volna 
1956-os ihletésû alternatívánk programba vételét tagjaik szellemileg merev beskatulyázottakként sorra leszavazták. 
- Õk voltak sokféle mozgalmi elfoglaltságomban, még talán csak „az értetlen" szimpatizánsok, és sajnos, fafejûek. 
Másként alakult minden több évtizedes munkatársammal, szociológiai, politikai tudományos munkáink német nyelvû 
lektorával, a szomszédommal, Anja K.-val. Vele ugyan nem élezõdhetett ki szakításig a helyzetem, hiszen egymás 
mellett lakók valánk, de vele is sokszor feszültté vált a viszonyom. Pozitív társadalomvalóság érzékelési tehetsége, 
segítõkészsége ellenére reflexszerû beidegzõdéseit nem volt képes feladni. Jól ismerte fõtémánkat a barátommal. 
Ismerte, csak egyetemi végzettsége ellenére sem igazán érthette meg. Õ, mint elõszeretettel mások is, nem érveket 
hozott fel, hanem megértési megfeneklése nyomán, akiktõl a tanok, meglátások származtak, azokkal szemben vált 
ellenségessé! - Beszûkült akadémisták tipukus reagálása: ha nem értenek meg valamit, akkor nem azzal vannak 
elfoglalva, hogy megértsék a mondanivalóját, hanem, azt firtatják, ki az - mi az, aki mondja? - Ezt a barátomra 
vonatkoztatta. (Anja késõbb már arra is minden áron rá akart beszélni, hogy 87 éves barátom „már nem beszámítha-
tó, s tézisei láttán gyámság alá helyezendõ". Ez volt aztán mindennek a teteje!)
Ideológiailag balos-jobbos szélsõségesekkel ismerkedtem meg, akik mind szellemiségi fejlõdésükben megrekedtek. 
Emberileg azonban kivétel nélkül tisztességesek voltak! Ezért kiálltam értük, ha szükségük volt a szolidaritásomra: az 
iraki háború- vagy a müncheni háborús-konferenciaellenes, sorozatos tüntetéseken még a vezértranszparenssel is az 
élre álltam. Amikor az egyik évben a tüntetési tilalmat megszegõ fõszervezõt, aki hithû kommunistának vallotta magát, a 
rendõrség letartóztatta, elmentem a végsõ bírósági tárgyalására. A hallgatóság elsõ sorában ültem, az államügyésszel 
szemben. Külön, ez alkalomra tervezett-legyártatott polóingemet viseltem. Szembetûnõen: „Polgári engedetlenség, 
avagy kollektív bûnösség" -felirattal. - Felmentették.

A 90-es évek idején rendkívül széles bázisú társasági életet éltünk: lakóházunk kertjében rendezett piknikeinken néha 
50 résztvevõ is megfordult. Éjfél utánig tartottak. Hozzájárult kibõvüléséhez az, hogy gyerekeim aktívan úsztak, hetente 
4-szer vittük õket edzésekre és szomszédainkkal mindenféle ismerõseinket és érdeklõdõ-közremûködõket is örömmel 
fogadhattunk. Egymásfelé fordulásos békeidõk voltak. Idõszerû társadalmi problémák és személyes ügyeink voltak az 
asztali beszélgetések témái.
Ekkortájt a magyarországi rendszer változás elõtt állt, s a kormányzat ettõl kezdve már engedélyezte a beutazásaimat. 

4. 7. Nem csak a Haza, a portánk is mindenek elõtt! 

Magyarországi vonatkozású vállalkozói, idegenforgalmi- és ingatlankereskedelmi tevékenységem (SeeFee GmbH) 
során késõbb sem álltam le társadalmi munkámról, de az inkább szellemiségi vonalra szorítkozott. Vizsgáltuk annak 
lehetõsé-gét, hogy miként lehetne a Tõke és a Munka termelési tényezõk viszonyát harmonizálni, igazságosabbá 
tenni. Eleinte a gazdasági döntések szempontjából a tõkerészarány dominálásának nem nagyságrendje szerinti 
érvényesítésére gondoltunk, s egy ilyen mûködésû magyarországi cég alapítását kezdeményeztem. Legalább tíz helyi 
befektetõtársammal a Balatonnál próbálkoztunk megvetni a lábunkat, de aztán a legtõkerõsebb német befektetõnk 
váratlan elhunytával a befolyt összegeket helyi ügyvéd-képviselõnk szépen elsikkasztotta. Elakadt ez az ügy, de közben 
magunk is csiszolód-tunk szellemileg és tudományossággal arra a felismerésre juttottunk, hogy a Tõke és a 
Munka tényezõknek csupán egyenrangú partnerségi együttmûködésben lehet jövõje. (Lásd „üzemi önigazgatás-

4. 8. Reform-vonalasságunkat nem adjuk fel, de nem is erõltetjük

„Modern mindaz, ami hosszú távon is értelmes és az embereket szolgálja." >Magánszektor az állami elõtt? - Nem, 
köszönöm.< - Christian Ude müncheni fõpolgármester cikkének magyarra fordítását 2008 decemberében még örömmel 
nyugtázta a válaszlevelében, azonban késõbbi: „Minden kinevezés emberiségellenes bûntett!" - Rõczey-tanulmány 
fordításom már süket fülekre talált nála. Ignorálta. - Nem véletlenül mellõzi valaki elkötelezõdését egy kritikus állásfog-
A Gondolat-Kör tagjainak eszmeiségét sem korábban, sem késõbb egyetlen hatóság vagy szervezet hivatalosan 
sosem kifogásolta, nem támadta meg! Jogilag tehát teljesen legális a felvetésünk. Ignorálásunk, háttérbeli diszkri-
minálásunk, az alattomos és gyáva összeesküvés a hátunk mögött jellemzõ következménye egyre jobban eluralkodó, 
emberiségellenes, nyugati eredetû, barbár kannibál-kultúránknak, amely a „rendszerváltással" észrevétlenül kiterjedt 
hazánk társadalmára is! Joggal tarthatjuk mi és a magyar nép bûncselekményt elkövetõknek, erkölcsileg bûnösöknek 
felelõs poziciókban ágáló, e hullámmal együtt sodródó elkövetõit.

4. 9. Ott-hon posványlecsapolásban - itt-hon téli kikötõben

Miután reformelveim mellett kitartottam, de az adott társadalmi légkör rosszabbodott, ismét helyre kellett állítsam a har-
móniámat. Magyarország érdekeltségû vállalkozásom piaca kezdett elsorvadni, és a céget fokozatosan fel is számoltam. 
Korábban üzleti ügyeim kapcsán keresztül-kasul beutaztam Magyarországot és amellett szociológiai, filozófiai gondolata-
im, tudósításaim foglalkoztattak. A publikálásuk boldogított. Több száz írásom jelent meg, javarészt magyar internet 
honlapokon. Nyugdíjba menetelem küszöbön állt, ezért egy sugallatom nyomán az elhanyagolt, családi balatoni szõlõs-
kert rendbehozása lett a szívügyem. Menedékhelyre volt szükségem, ahol meditálhattam és belsõleg megújhodhattam.
A német társadalom fejlõdésének megrekedése kizárta tapasztalataim, eszméim újfent gyakorlatizálását. Az emigráció 
maradványa végleg gettó-kultúrába hanyatlott, német szellemiségi köreim, kapcsolataim elsorvadtak. Mint amikor 
egy motor hirtelen bedöglik! Eleinte eszmeiségi barátaimmal abban reménykedtünk, hogy 1956 eszmei örökségének 
ajánlásával odahaza népünk segítségére siethetünk. Ez a Gondolat-Kör tagjainak nem adatott meg. Pontosabban az 
ország lakóinak társadalmi, gerinces egyéni felegyenesedése nem folytatódhatott. Céljaink teljesebb demokráciára 
irányultak, de a szülõföldünk (a „hazai" -jelzõt nem használhatom!) „ejtõernyõs" magyar értelmisége részérõl erre nem 
volt vevõnk! Ettõl függetlenül immár vonatkozási helyszínén terjesztettem társadalmi alternatívánk magját, a Gondolatot 
és A befejezetlen forradalom -könyvalakú programot. 

 - 1956 Magyarország névjegye! 

Az etikailag és logikailag is felkészületlen, nosztalgikus vagy farizeus vallásossági áltudományos pót-tanokba és cselek-
vésekbe menekült magyar nép felvilágosítása során nem egy kellemetlenség ért Magyarországon. Például, a Balatonnál. 
Bár hosszú barátság fûzött a kertépítész D. Gáborhoz, mégis alaposan felizgatta, provokálhatta meggyõzõdésében 
köny-vünk szellemiségi mondanivalója. Nem titkolta. Nem értett egyet a cigány kisebbség emberszámba vételével: - 
Demokrá-ciát ezeknek?! Eddigi munkavégzése helyébe más alternatív érvényesülési kereseti megoldást választott 
magának! Egy átrészegeskedett és pókerezett éjszakája után nem volt képes nálam vállalt kertépítõ munkáját folytatni 
ill. befejezni. Hozzám fûzõdõ kapcsolatában teljesen megzavarodott. Felindultan végsõ kifizetését elõre követelvén 
másnaposan futott be, majd tanúk elõtt is ököllel felém ütött. Félrehajoltam, majd munkájának befejezése nélkül is 

4. 10. Kelj fel, Jancsi !

Minek után leányaim felcseperedtek és önállóak lettek, nyugdíjas egzisztenciánkat kellett rendbeszednem. Feleségem 
kétségbe esett, mert nyugdíjbevételeink nem fedezhették létfenntartási költségeinket. Megoldást kellett nagyhirtelen 
találnunk. Házbéli, volt erdélyi-szász szomszédunk (Diethelm H.) jelentkezett. Kb. tíz évig lakhatott a lépcsõházunkban, 
de utána vagy 30 évig csak véletlenül láttuk egymást. Régi bizalmunk meglétét feltételeztük egymásban, bár õ 
is sok mindenen átment, és magam is, hiszen belefeledkeztem politikai aktivista melléktevékeny-ségembe és 
Gondolatiságomba. Ezt nem tudhatta. Elváltak ugyan a hétköznapjaink, szellemiségi útjaink, de újólag egymásra utaltak 
bennünket egzisztenciális körülményeink. Korábbi barátságunk kapcsán segíteni akart nekünk. 

Jellegzetes és idõszerû munkahelyi tanulságok 

5. 1. BMW, mint kiváltságos mintaüzem

Következzék hát leszûkített, de annál tanulságosabb BMW-s élménybeszámolóm tipikusnak nevezhetõ egyedi 
esetekkel: Milyen tehát az idõszerû munkahelyi légkör egy német multinacionális üzem törzshelyén?
Diethelm maga mellé keresett egy nyugdíjas váltótársat a BMW fejlesztési gyáregységéhez. Elvállaltam. A müncheni 
részlegek és a münchen-környéki telepek között a fejlesztési motorokat és azok alkatrészeit kellett rakodni és ide-oda 
szállítanunk. Munkafelvételem elsõ napjai a bevezetésemmel teltek. Írásos szerzõdést nem készítettünk. Egy külsõ 
peremvállalkozó idõszakos - tehát bármikor mellõzve lehettem volna - alkalmazottja lettem protektorom beajánlására. 
Támaszpontomul a városrész nagyságú üzem fejlesztési részlegének (BMW-FIZ) logisztikai egysége szolgált. Napi 10-
20 szabad áthajtásom volt az üzemrészek õrséggel-elektronikus beléptetésû sorompókkal ellátott kapuinál. (Érdekes, 
két éves szolgálatom alatt soha nem ellenõrizték kocsim rakterét! Úgy látszik, értékek ellopásával személyem aligha 
kerülhetett gyanúba.) 
Protektorom munkakörömbe 1-2 nap alatt bevezetett, bemutatott majd mindenkinek a leggyakrabban látogatandó 
telephelyeken. Már az első közös utunknál feltûnt számomra, hogy amint végeztünk a bemutatásommal, váltótársam 
azonnal az udvaron álló gyûjtõládákhoz ment. Használható szerszámokat avagy anyagdarabkákat stb, vett magához 
 - „Tudod, elvileg nem megengedett ez a hulladékeltulajdonítás, de néha a cégnél 30-40 éves jól felszerelt mûhely- 
 részeket bontanak le és újakat építenek a helyükbe. Szerszámok, gépsorok, mûszerek, stb. lesznek egyszerûen
 kidobva. Kár lenne értük. Mivel nekünk szabad átjárásunk van, bennünket nem vizsgálnak.Vittem én már ki 
 privátba üzemi alkalmazottak házához még hidraulikus személygépkocsi-emelõállványokat is." 
(Egyszer kilátogattam a nyaralójába, ahol számos anyagról, fa- és acélszerkezetrõl lerítt, hogy elszármazott BMW-
s „hulladék". Persze, D. már évtizedes csicskási haverságban volt a fõnökünkkel, s a h(séges szolgák ellentétben 
Pet(fink Szilveszterével ( „Azért, hogy énnekem szolgáim legyenek, én más szolgája nem leszek."/ Az apostol ) 
Érdekes munkám volt, mert megismerhettem Németország egyik legismertebb és legmodernebb autógyárának 
szerveze-tét és mûködését. Még érdekesebbé vált késõbb azért, mert rengeteg emberrel ismerkedtem meg az 
üzemrészekben és lassacskán személyes kapcsolatokat is ápolhattam velük. Alkalmanként még személyes, családi 
problémáikba is beavattak! Kiváncsiak voltak a véleményemre. Megismerhettem a dolgozók emberi és személyes 
politikai beállítottságát, idõszerû üzemi és szociális problémáikat. Feladataim megoldása mellett nem hagyhattam 
ki azt a lehetõséget, hogy a szívügyemet, az „üzemi önigazgatás" modelljét és a Gondolatot munkatársaimmal 
megismertessem ill. a fogadtatását köreikben tesztelhessem! 

5. 2. Aki fõnök, az kiskirály?

Logisztikai irányítom egy dölyfös, 150 kilós bajor (Szepp V.) volt, aki egész nap komputere elõtt ülve dirigálta 7 fõs 
részlegét. (Összetételileg ebbõl: 3 bajor, 2 török, 1 lengyel és magam) Szepp lakatos szakmunkásból, "minden 
vonalon szorgalmasan" dolgozta fel magát hû-béresi poziciójába. És szó szerint: rá-szolgált. (Láttatnom kellene, 
amikor a fejlesztés-törzsi fõnökség éves beszámolóját tartotta a kollektíváknak, hogy gazsulálta körül õket!
) Modora miatt, érettségim, valamint szakmai végzettségi fokozataim és különösen társadalomszemléletem 
következtében már az elsõ pillanatoktól gyakori egymás közötti feszültségek jelentkezésére számíthattam!...
Kiadta számomra az elsõ helyi ukázt: - Vedd tudomásul, hogy a BMW-nél a reggeli idõ, az szent! Senkit ne zavarj ideje 
alatt betoppanva szállításaiddal! - Éppen elég gyakori, alattomos felrúgása erõsítte elõbbi saját szabályzatát! Alig várta, 
hogy mikor köthessen belém. Soha, egy szóval sem dícsért meg. Még akkor sem, amikor magyarországi szabadságom-
ból váltótársam kórházba kerülése miatt, telefonon visszahívott. Azonnal teljesítettem kérését, hanyatt-homlok vissza-
utaztam. Munkámból semmilyen okból sem maradhattam távol! - Hibáim? Voltak. Rakományom rovására sosem. - Két 
évet húztam le Szepp kiszámíthatatlansága alatt: 
- „Mondtam Neked, hogy sürgös a szállítmány. Miért nem indultál el? Láttam egy emeleti ablakból (ott sörözött fõnöktár-
saival reggeli idõben), hogy megrakott kocsival mégis megvártad a reggeliidõ végét! Ötperces célfuvarról volt szó, s a 
szomszéd telepen az utolsó falat után nem azonnal pattannak fel ültükbõl az illetékesek.
Közben azért írásosan is terjesztettem az üzemi demokrácia és a demokratikus piacgazdaság tudományos tételét, nem 
hallgattam el kedvenc témámat a részlegvezetõkkel való beszélgetéseimben sem. - Hiszen toleráns emberek vagyunk a 
demokratikus pluralizmus társadalmában. Jogismeretem tudatában ugyan kitõl-mitõl kellett volna tartanom?
Az idõ múltával Szepp besúgóitól valószínûleg sok mindent megtudhatott, így érdeklõdésem irányára felfigyelt. Amikor 
bedobtam volna neki az ügyemet, ez játszódott le közöttünk: - Szepp, lenne egy üzemgazdasági javaslatom! Elmond-
hatom? A válasza: - Ne mondd, inkább menj haza vödörrel Magyarországra vörös iszapot merni! - Tessék, 
így nyilvánulhat meg a "szabad világ", avagy inkább a szabadossággá elfajzott gazdasági kultúra elöljárója azon a 
területen, ahol életünk majdnem felét töltjük el. Beszûkített jogaink keretében. Emberi méltóság központú normatívámra 
munkatársaim többsége csupán rácsodálkozhatott, mert a részlegbeli mindennapos beszélgetések eléggé alacsony 
színvonalat képviseltek. Egyetlen esetre emlékezem vissza, amikor kivételesen a fõnököm is elszólta magát: - Nem 
egyszerû ez a megbízásom, de Te amúgyis olyan varázslatosan tudsz fellépni, hogy el fogod tudni intézni az ügyet! - 

Tényleg csak kivételes elszólása lehetett.

Nagy néha be-betoppant az irodánkba egy jelentéktelennek tûnõ, általam szakszervezeti funkcionáriusnak vélt alak. 
Mivel sokszor füzetecskéket helyezett el a fõnök elé, azt gondoltam, hogy õ a mi bizalmink. Egyszer, egy évvel 
késõbb jöhettem csak rá, hogy nem az volt. Õ a gyáregységvezetõ! Mivel addig sosem mutattak be neki, elég furcsa 
körülmények köze-pette tapasztaltam ezt meg: egy sarokban talált 2-3 szál hulladék-ládadeszkát állásidõm alatt 
kiszegtelenítettem, és a fal mellé fektettem. Gondoltam, majd berakom a kocsimba. Másnap nem az eredeti helyén 
találtam, valaki kihozta a rakodóterembe. Kérdeztem a kollégáimtól, hogy melyikük akart megtréfálni? Nevetéssel 
válaszoltak. Mûszak után magammal vittem. A következõ napon szólt a fõnököm: - Itt volt a gyáregységvezetõnk és 
valamilyen faanyagot keresett, amit tegnap félrerakott magának. Tudsz róla? Mit válaszolhattam: - Hogyne, õ lehetett 
az az „ismeretlen", aki odábbrakta a szögtelenített deszkáimat. Ráleltem és elvittem magammal. (Ha jó kedve volt 
Szeppnek, akkor néha megsajnálta maga is a kidobandó, használható pl. mosószeres kannákat: - Kellene bornak, vidd 
el csak?!) - Csak ekkor tudtam meg, hogy hogyan is néz ki a fõnököm fõnöke, s hogy szerencsétlenül keresztül-
húztam a szándékát. Biztosan tájékoztatták... 

5. 3. Ember, ember a láthatáron!... és méghozzá egy igazi értelmiségi!

„Mennyei vígaszként" ismerkedhettem meg az egyedi motorfejlesztés logisztikusával, Maikkal. Felhoztam neki a fõnök-
választás alternatíváját. Majd hogy nem a falhoz tántorított: - Erre már magam is rájöttem. Sokat olvasok. Felfigyeltem 
Martin Wehrle könyvére, az „Ellenségem az irodámban"-ra (2005). Elolvastam: 
„Ha munkatársak fõnökeiket megválaszthatják, akkor mindent megtesznek azért, hogy döntésük helyességét 
bebizonyítsák. Együtt gondolkoznak, ötleteket adnak be, megjavítják a teljesítményüket. Jobban azonosulnak a 
munkahelyükkel. Fõnöküket a háta mögött is erõsítik, ahelyett, hogy kigúnyolnák"!
Nem gyõztem csodálkozni! Hát aztán azon, amit még közölt velem:

- Engem nem tudnak már megfélemlíteni. Egy év múlva már nyugdíjas leszek. Nem hurcolhatnának meg. - Bead-
tam a szakszervezeti, üzemi tanács elnökének a javaslatomat: - „Válasszuk a fõnökeinket!"! Írásosan. Ez még 
egy évvel ezelõtt történt. Azóta várom a válaszát..." (Hiába várta.- Hiszen üldözik a Gondolatot!)
Azonnal asszociáltam magyarországi kiszolgáltatott honfitársaimra, mert bennük már aligha lakozhat ilyen sértetlen 
lelkület! Gratuláltam neki, hogy ennyire meggyõzõ fokra tudott eljutni emberi, etikai szociális (ami sosem szocialista!) 
érzékenységi fejlõdésében. Ezek után õ lett a legkomolyabb és legértékesebb kapcsolatom BMW-s mindennapjaimban. 

5. 4. Emberi méltóság mindig a vallás és a nemzetiség elõtt

Különösen meghitt kapcsolatom alakult ki még Halim nevû török munkatársammal is. Nem véletlenül szolidarizált velem. 
Õt is igen gyakran megsértetette fõnökünk - idõnként primitív - nyerssége, s olyankor fogta magát és gerincbajára 
hivatkozva egyszerûen pár napos betegállományba vonult. Megtehette, mert többévtizedes, immár védett állománybeli 
alkalmazottja volt a cégnek. - Ugyebár felesleges a kérdésfelvetés, hogy vannak-e a fennálló, nyugati gazdasági 
Kisujjában volt a szállító-rakodógépek kezelése és a komputervezérelte raktárkezelés. Érdekesség, hogy vele inkább 
valláserkölcsi motivációkból istenhitünk rokonságát állapíthatuk meg és ez volt beszélgetéseink leggyakoribb témája. 
Mivel hit-hû muzulmánnak vallotta magát, s vallási fundamentalista volt, vele társadalometikailag nem erõltettem 
eltéréseink megtárgyalását. Viszont õ volt részlegünkben az egyetlen, aki késõbb felfigyelt arra és figyelmezetetett is, 
hogy valami a háttérben készülhet ellenem. Kirekesztésem után egyedüliként nem egyszer hívott telefonon, sõt egy 
évvel késõbb még találkoztunk is egy kis gyárkapu elõtti beszélgetésre. 

5. 5. Jól álcázott falanszterben

Márkus K., lengyel származású tartozék-raktáros szintúgy „régi darab", azaz szolgáló lakáj volt a háznál, aki eléggé 
megedzõdhetett. Vele felesleges volt bármiféle politikai, vallásos, de pl. lengyel vonatkozású, szolidaritásos témájú 
beszélgetést is kezdeményeznem. Észlelhetõ lélekrezdülés nélkül fogadta tõlem a: „Magyar lengyel két jóbarát..." ismert 
szlogent is! Bár gyakran látogatta rokonait Lengyelhonban, beintegrálódottnak és németnek vallotta magát. - „Hátizsák-
németnek"? Nem tudtam megérteni, hogyan válhatott ennyire „lélektelen-közömbössé"!? Egyszer aztán véletlenül 
fültanúja lehettem félórás beszélgetésének. Átjött hozzá volt kollegája egy korábbi részlegétõl. Csak arra figyeltem fel, 
hiszen mellettem ültek és bár halkan, de nyíltan beszélgettek, bûntettekrõl! Panaszkodott és örvendezett is a másik, 
amikor az élményeiket ecsetelték: - Hát tudod, végre, kivált a cégtõl, eltûnt fölülünk! Mennyiszer megsértett-megalázott 
bennünket. Téged is, ugye. 40 évet ült a nyakunkon, ez a kéjelgõ hajcsár! A disznó már régen nyugdíjba mehetett volna, 
de hosszabbított, anynyira fontosnak tartotta magát a céghez való hûségben. Csoda, hogy mi még élünk és nincs szervi 
bajunk ilyen hosszú pszichikai bántalmazásunk után! 
Nagyon meghökkentõ volt ezt a megkönnyebbülõ sóhajt hallanom, szinte mint vallástalan dolgozóktól hálaadó imát. 
Akkor kezdtem megérteni lengyelem visszafogottságának okát! Nem tudtam kihagyni a lehetõséget, megszólítottam a 
társát: - Kedves Uram, éppen amirõl az imént fél füllel hallottam, az évtizedek óta a szociológiai témám. Adnék Önnek 
róla egy elemzõ írást, hogy miként lehetne az ilyesmit meggátolnunk: - Válasszuk a munkahelyi vezetõinket (is)! 
Feltételezésem az, hogy félelembõl nem mert aztán nálam visszajelentkezni (lásd késõbb még a hasonlóan viselkedõ 
Basztiánt!). A közös élmények mindig jobban összekötik az embereket! Könnyû volt nekem megfélemlítettekkel 
kívülállóként tudományoskodnom. 
 - Reménytelen lett volna ilyen elgyámoltalanított publikumban ezen a szinten saját javukra bármilyen reformot 
 kezdeményeznem. Kannibálok között is erõsebb és nyilvánvalóbb lehet az egymás iránti emberséges 
 szolidaritás, mint amilyen részlegem dolgozói között - legalább is a felszínen - honolt. Gazdasági kultúránk a 
 konkurens szembeállítottság és marxista érdekvédelem mellett manipulálható kistõkésagyú fogyasztók 
 gondolkodási módját szuggerálná a munka tényezõ tagjaiba. - Munka közben mindenhez értsél és brillírozzál, 
 egykén, emberként meg csak hallgass! - Magyarán: kussolj! 

6. Kik meglátják mások szemében a szálkát, de magukéban a gerendát soha! 

Márkushoz hasonló visszahúzódó profilt mutatott az egyik konstruktör-részlegbeli érdeklõdõm, Erwin S.. Egyszer 
azután csak hosszan elbeszélgethettünk. Megtetszett neki humanista, békegalambos kitûzõm. Nekiajándékoztam. 
Részletesen felvázolt alternatívámat viszont õszintén elvetette: - Gonoszak, számítók az emberek. A modell nem 
lenne eredményes, mert a megválasztható jelöltek is megvesztegethetõk lennének! - Tán Judás szelleme beszélt 
belõle? Pedig - hoztam fel az ellenérvemet: ugyanaz az ember, a „gonosz" is, egy másfajta, fennállónál jobb 
struktúrában, amelyik igazságosságot sejtet, másképp, azaz erkölcsileg feltehetõen jobban viselkedne. Ez 
lehet a teljes emberként élni akarók célja, de nem a megalkuvó vegetálóké.
( Egyik magyarországi, volt gimnáziumi osztálytársam a minap megkérdezte tôlem: 1/ - De mondd, mi lenne a garancia 
arra, hogy a modelletek jobb, eredményesebb lenne, mint a jelenleg begyakorlott? Válaszom: - Biztos garanciája nincs, 
csupán tenmagad. S hogy nem emberiségellenes bûnben fogantban, hanem valóban szabadságkonform légkörben 
dolgoznánk. 2/ - S hogyan vezetnéd be? Válaszom: - Természetesen államilag-kormányzatilag támogatottan, csak nem 
készen és elôírtan egyformán. Kísérleti üzemegységekben elôzetesen folytatott tapasztalatok alapján. A nekivágók meg 
adózási kedvezményeket kapnának, hiszen igazságosabb eloszást eredményezô együttmûködési formát tôkés-dolgozói 
egyen-rangúságban csiszolnának „jogvédô - élôsködô szakszervezetek nélkül.)
Számos kellemes tapasztalatom is adódott, mert a kisfõnökök javával megtaláltam a közös hangot. Például õk rendsze-
resen megtartották születésnapjaikon vendéglátó-reggeliztetésünket. Minden dolgozójukat meghívták azokra. Soraikban 
ülhettem magam is. De amikor észrevettem, hogy a török munkatársaknak nem velünk együtt terítettek, hanem egy 
másik szobában, szóvátettem: - Ha mást isznak-fogyasztanak is, azért még közös kollektíva-helyiségben kellene velünk 
Tudományosan megállapíthattam, ha az „emberi méltóságunk a gazdaság területén, fontosságban csak az un. 
termelé-kenységi egyensúly után következik" (ez nem titok, lásd A. Merkel), akkor az igazságtalanságot eredményezõ 
strukturális csökevényeket nem leszünk képesek megreformálni. Rá kellett jönnöm, hogy bár egzisztenciálisan, 
szociális biztonságot élveznek a bajor mintaüzemnél a kiváltságosan védett és bérezett BMW-s alkalmazottak, a 
szuverénitásuk feladásával fizetnek érte. Tabu téma -gátlássosság alakul ki az emberek gondolkodásában, s azok 
okát az üzemrészekben dolgozók nem beszélhetik meg egymással, hacsak nem suttogva. Nekem sokan õszintén 
megnyíltak, mert bár az üzemen belül, de nem leszerzõdött BMW-sként dolgoztam náluk, velük. Nem sejtettem, hogy 
az ami a szellemiségi szívügyem, az sokakban rövid távon, értelmiségi támogatók nélkül, kellemetlen érzéseket kelt. De 
engem nem tarthattak alakos, helyez-kedésre-besúgásra képes belvízi kémnek. Az a helyi közvetlenül konkurens és 
karrierista pályázók kenyere. Pontosabban, tejszínhabos tortája. 
A korszerû, emberséges, tehát emberi méltóság alapú társadalom - miért ne a gazdasága is! - elõbbiekbõl következõ 
fõ célja elosztási igazságossága lehet. Ennek strukturális elõfeltétele az lenne, hogy mindenhol a legalkalmasabbjai 
végezzék irányítását. A termelés és a szolgáltatások célját csupán rendkívüli vagy vészhelyzetekben szabad 
parancsokkal foganatosítani. Egy elhamarkodott módszer elõbb-utóbb a végrehajtó munkával való azonosulásának 

6. 2. Parancsuralom lélektana - érte és ellene

Például Szepptõl hallottam nagyon gyakran: - Ne kérdezz semmit, csak csináld! Ha szabadnapos volt, helyettesítette 
õt egy pici, nagy-szer(, zömök emberke, Szebasztián. Õ mûszakkezdésem elõtt így készített fel: - Holnap az A-telepen 
kezdesz. Felvetem neki: - Rendben, de visszafelé benézhetnék a B-telepre is, náluk minden nap szokott lenni elhozni 
való. Beugranék hozzájuk. Üzemanyagot és idõt takaríthatnék meg. Válasza: - Egyetértek. Amit ebbõl leszûrtem, azt 
említettem a váltótársamnak: - Ide figyelj Diethelm, ez a Basztián még jobb fõnökünk lehetett volna, mint a Szepp. Veled 
együtt tud örvendeni, ha élvezed és önállóan végezheted a feladatodat. - És az alattvaló csicskás elszólta magát: - 
Basztián észrevehetõen szimpatizált velem. Az a variáció, az hogy õ lett volna a legalkalmasabb jelölt a koordinációs-
fônöki feladatra, arról nem nyílhatott meg elõttem, hallgatott róla, mint a sír. Vajon miért? - tettem fel magamban a 
kérdést. Feltételezésem: valószínûleg azért, mert arra gondolhatott, hogy személyemben egy „hívatlan prókátor" lép 
fel nem csak strukturaellenesen, hanem az automatikus német mentalitással szemben. Fajtájával szembeni árulásnak 
tartotta volna a probléma velem való megbeszélését!? Bár az nyomasztóan létezett, a német nép tagjai - számos sors-
csapásuk ellenére! - szolidárisabbak egymáshoz, nem annyira lelkibetegek, mint például a magyarok! Ezt a tömegesen 
kiáramló magyar munkavállalók figyelmébe ajánlom, akik a megélhetési helytállásuk mellett idekint nem ritkán munka-
helyi feszültségeiket, diszkriminálásukat lelkületükben hordozva rendezvényeiken berúgnak és egymással összevere-
kednek! - Hazából lelkibajok nélkül kivetkõzni nem lehet. 
A médiából szétáradó közönséges fogyasztói gondolkodási mód, primitív kommunikációs érintkezési színvonal kikezdõi 
fárasztó misszióra vállalkoznak. Így például, hogy bármikor valakire ránéztem, személyiségére méltóságtisztelettel 
ráálltam, csodálkozó szemekkel fogadta. Mit gondolt magában? - 
„Egyszerre érünk a bejárathoz, erre a másik megáll és kitárja, megtartja az ajtószárnyat, amíg áthaladok,... mi a 
fenének véljem ezt?! Ehhez nem vagyok szok(tat)va, mit is sejtsek hát emögött?..." - Ilyenkor hátsó gondolatból 
megszokottságellenes provokatörnek tûnhettem!? - Azonban a legtöbbjüknek ez az elõzékenységem észrevehetõen 
tetszett. Persze, negatívan gondolkodó emberek szokatlan társadalmi érdeklõdésem kapcsán nem témáimra, reform-
javaslataimra reagáltak, hanem helyette gyors válaszként személyemben kerestek hibákat. És aki keres, az talál. 
Hogy majd a válaszában egyszerûbb legyen nem foglalkozni az alternatívával. Azaz inkább minden maradhasson a 
- Ilyen hegyek és völgyek között kanyargott a BMW-nél a mindennapi "vonatom"! 

6. 3. Sikeres „magyar" is lefelé rúg, fölfelé nyal

Ezen idõszakom legnagyobb csalódását bennem váratlan kirekesztésem elõtt egyik régi és magyar ismerõsöm 
viselkedése okozta. S. Bélával már a 80-évek elõtt megismerkedtem. Új menekültként rendszeresen feljárt általam 
patronált, rendszeres csütörtöki magyar klubrendezvényeinkre. Részt vett feleségével a hétvégi programjainkban is. 
Egy darabig szüksége volt baráti körünk szolidaritására, hétvégi piknikjeinkre. Azután jobbra fordult a sora, szerszám-
konstruktörként bedolgozhatta magát az iparágába. 30 éven keresztül alig hallottam róluk. Megtudtam, hogy a BMW 
szerszámszerkesztési irodájában dolgozik, amelyik az állomáshelyem mellett feküdt. Azontúl többször átmentem hozzá 
ill.lehívtam õt a portájuk elé beszélgetni: - Utálom a németeket. Alig várom, hogy nyugdíjba mehessek és eltûnhessek 
innét a telkemre Magyarországon! - jelentette ki nekem egyik alkalommal.
Karácsony közeledett és éppen nem voltam munkával leterhelve. Odaszóltam Szepp- nek: - Nincs megbízásod 
részemre, átmennék egy negyedórára a haverhoz. Mehetek? Rábólitott. Telefonon egyeztettem Bélával: - Öt perc múlva 
irodád elõtt leszek, ráérnél?! Visszaigazolta. Leparkoltam elõttük és vártam rá. Nem mondta le mobiltelefonomon a 
találkát, de fél óra múlva sem jelent meg,... lehetséges, hogy eszmeiségem kapcsán nem akart ismét szembekerülni 
saját nyomorúságával!? - Vissza kellett jöjjek, majd közöltem Szeppel, hogy nem jött le a „barátom", és nem tudom mi 
történhetett vele!? Ami Szepp megjegyzése volt, máig nem felejthettem el: 
- Hát igen, a Popovits egy veszélyes ember! - Hirhedtté válhattam vajon, avagy csupán háttérben üldözendõvé?
Amikor az emberrel egy honfitársa bánik így el, akkor az a lelkébe kap egy döfést! 

7. Kiközösítésem végsõ epizódja 

A 2012-es év elsõ hetének végén ügyeletes voltam, csakhogy napokig az irodánkban egyedül ücsöröghettem. Megbízás 
sehol! Majdnem mindenki az egyes üzemrészekben szabadságon volt. Eszembe jutott, hogy szunyokálásom helyett 
hulladéklemezbõl kéménycsõtartozékot barkácsolhatnék magamnak. Megkérdeztem a szomszédos mûhely egyedül 
jelenlevõ fönökétõl, hogy lenne egy pár perces fûrészelõ munkám, megcsinálhatom-e? Majd máskor. -válaszolta. 
Erre átmentem egy másik mûhelybe, ott nem ellenezték, így ott végeztem el. Két hétig a váltótársam következett a 
szolgálatban, s csak annak befejeztével kerültem volna ismét sorra. Pénteken délután váratalnul felhívott Halim, hogy mi 
történt velem, mert a váltótársam egy új kollegával viziteli a gyáregységeket?! Azt válaszoltam neki, hogy: 
- Váltótársammal az utóbb hónapok során több politika-szemléleti vitám, összetûzésem volt, még ordítozott is velem. 
De semmiféle konkrét változásról nem tudván, készülõdöm a hétfõi szolgálatba állásomra. Minek izgulnék!? - A Nyugat 
neuralgikus pontjával való fertõzöttségét õ is, mint összes bemutatott ellenfeleim, bebizonyították. Tudatosan támogatta 
pénzhatalmat?! Avagy csak annak kockázatától félt, hogy hírhedtségem következtében elveszítheti kiváltságos 
Vasárnap este kaptam azután egy rövid telefont. Akkor tudtam csak meg, hogy a társam, aki megszorultságomban 
korábban maga mellé segített, már csak a volt barátom. Ezt az üzenetet közölte velem: - Holnap már ne gyere! Egyetlen 
egy felettesem sem kommentálta ezt aztán személyesen.

8. 1. „Állat és ember között a különbség az, hogy az átmenet mi vagyunk" / Konrad Lorenz

Ezzel kétéves, nyudíjkorhatáron túl meghosszabbított gazdasági tevékenységem, mintha elvágták volna, befejezõdött. 
Korábbi partnereim, az utasításra jogosultak közül egyetlen egy sem értesített. Valóban gyáván, a hátam mögött 
összeesküdtek ellenem. Nekem utólag az a gyanúm, hogy nem is a fõnökök, hanem maguk a megvezetett munkatársak
élesztik a kiközösítési hajlamukat egymásban. A fõnök meg csak „ártatlanul rábólint", avagy sem. Hiszen érdekében áll 
ügyesen megvédenie rábízott feudális légterét!
Megboldogult, Könyves Kálmán Gimnázium-beli fizikatanárom gyakori mondása esik be most nálam. Sokszor késve 
érkezett az órájára. A folyosóról, az osztályból kiszûrõdõ féktelen zsivaly hallatán belökte az ajtót és megállt a küszöbön. 
Szemlélve a csürhét, ránk ordított. Így: 
- Tán állatok magik!?.... - Még azok sem voltunk, hiszen például: „A páviánok is fõnököt választanak maguknak. 
Éspedig a legalkalmasabbat!" - Természetes ösztönükbõl olyat, >aki< mindenkor-mindenhol rendet tart a soraikban.
 Rangsorukban egy fiatal, sokoldalú hímnek hatalomra szert tennie könny(, de azt meg is tartania, rendkívül 
 nehéz! (Nem úgy, mint az „ember-szabásúaknak" hierarchiájukban!) 
 „Az állatok semmit sem cselekedhetnek, amit nem szabad nekik, de az ember egy csomó dolgot megtesz, 
 amit nem szabadna neki. Éppen ezért minden döntés, amelyektõl az emberiség jövõje függ, etikai jellegû.... 
 A nácizmus sikere Németországban bizonyíték arra, hogy mit okozhat, ha eszmékért felléphetnénk, 
 de azok hiányoznak, avagy mellõztetnek!" (Konrad Lorenz, osztrák állat-magatartás kutató, emberiségkritikus)

8. 2. Ha majd a szellem napvilága...

Elemzésemben nem térhettem ki dominálóan számos pozitív élményemre, az irányomba megnyilvánuló gyakori bizalom-
ra, hisz az életünkõl mindig lehetõleg a rosszat szeretnénk kiszûrni. E célból alkottam meg ezt az írásmunkát is. Lelki 
szemeim elõtt csupán az a megállapításom lebeg, hogy az emberi méltóság megújítandó kultúráját a nép többsége 
igényli, azonban a refomkorszak nyilvános beindulását kisebbségi, megmerevedett strukturális erõk alattomosan, 
szolgai érdekbõl továbbra is akadályozni fogják. A nép közakaratérvényesítése azonban adott idõpontban nem fog 
ismerni lehetetlent. 
Nincs annál nagyobb élmény feladataink közepette, mint amikor sikerül ismét és ismét teljes emberként élnünk, avagy 
azzá megújítani önmagunkat! 

Popovits János, München, 2014. február 20. 

 A változtatás titka az, hogy minden 
 energiánkat az új építésére összpontosítsuk, 
 nem pedig a régivel való küzdelemre! 

 - Szókratész

_____________________________________ / Megjelent: a www.karpatiharsona.info -honlapon 

E tanulmány alcíme: - Egy emberiségellenes hatalom béklyójában, szociográfiai életútrészlet-elemzés a Gondolatkör tükrében 
(www.gondolat.eu) Az anyag másolása és terjesztése csak magánszemélyek részére díjmentes. Közlése a fõsodrú médiában, 
cégek, politikai, társadalmi intézmények részérõl 64.000 forint, avagy 200 Euro védelmi díj elõzetes átutalása esetén engedélyezett.
Kapcsolatok: Popovits János, Zillertal Str. 62. D - 81373 München, e-mail-kapcsolat: seefeegmbh@aol.com 
Tel.: 0049-89-7693301, Fax: -7698165
Bankkapcsolat: Popovits János, OTP-Bank, forint-számla: 11773425-01992559, EUR-számla: 11775056-16763885
Ha nem üldözöd Te is a Gondolatot, akkor terjeszd!