Betreff: ÚJ NEMZETI KIBONTAKOZÁS!
Datum: szerda, 2008. november 12.
Von: Nemzeti Hirhalo
An: Kutasi József - Budapest
ÚJ NEMZETI KIBONTAKOZÁS!
A nemzeti szervezetekhez!
Aki manapság a társadalmi állapotokról olvas, tájékozódik és még felelõsen is érez, annak bizony rossz a kedve 2008 végén. 18 év telt el a rendszerváltás óta és a társadalom épp olyan kiábrándult, mintha egy háborús vereség érte volna. Nehéz jelzõt, hasonlatot találni az elmúlt idõszakra. A 2006. utáni megszorító intézkedéseket, majd a 2008. õszi pénzügyi krízist és ezek recessziót generáló hatását együtt látva észre kell vennie mindenkinek - annak is aki nem foglalkozik közügyekkel - hogy iszonyú rossz pályára került a magyar társadalom.
Nem lehet tagadni, rossz volt a pályaválasztás már 1990-ben is. Akkor senkinek sem tûnt fel, hogy a rendszerváltás kimerült egy többpárti parlament létrehozásában. Úgy definiálták, hogy a parlamenti pártok egymás vitájában megalkotnak egy társadalom-átalakulási útirányt, meghozzák az ehhez kapcsolódó törvényeket. Akkor senkinek nem tûnt fel, hogy ehhez az új pártoknak valójában nincs meg a kondíciójuk. Ilyen mérvû társadalmi átalakuláshoz sokkal szélesebb társadalmi rétegek - aktív tömegek - támogató mûködésére van szükség. Mai visszatekintésben kijelenthetjük, hogy legelõször is létre kellett volna hozni - már 1990-ben - az addigi párton kívüliekbõl egy tömegszervezetet, amely lefektette volna elvárásait a társadalmi változásokkal kapcsolatban. Ilyen szervezetekre lett volna szükség a lakóhelyeken és munkahelyeken. Így - egyebek mellett - máshogy alakult volna az önkormányzati és vállalati ingatlanok sorsa. Nem maradt volna ennyire vagyontalan a magyar nép. A kár mára már hatalmas. Egyértelmû, hogy ross z tulajdonszerkezetû termelési rendszer alakult ki 1990 után Magyarországon.
Ma már tudjuk, hogy mindehhez hozzájárult - a pártok mellett - a közvélemény-formáló média is. A hazafias gondolkodású pártok és fõleg szervezetek igyekeztek a rendszerváltás hibáin változtatni, és küzdöttek a hiányok pótlásán. Így mára már azért eltûnt a kommunista jelképrendszer, megváltoztak az utcanevek, szabad a vallásgyakorlás és érzékelhetõ sok pozitív változás. A nemzeti szervezetek jelentõs része ettõl is továbblépve igyekezett még több fontos információt feltárni a magyar nemzet fájdalmas közelmúltjáról, és a régmúlt történéseibõl. Ezzel is színesítették a nemzet emlékezetét, és egyben hozzájárultak az egészséges nemzeti öntudat erõsítéséhez.
Ám gyakoroljunk önkritikát!
Ma már világosan látszik, hogy a nemzeti radikális szervezetek nem vonzanak magukhoz széles tömegeket. Információikat, intelmeiket szinte csak önmaguknak küldözgetik (pl. végeláthatatlan az egymás közti e-mail-ek sora). A nemzeti kiadványokat forgalmazók polcai tele vannak történeti témájú könyvekkel, tényfeltáró és egyben elvont elemzésekkel. Zajlik egyfajta történelmi miszticizmus. Vannak, akik folyamatosan protestálnak, és kitartóan üzenik a hazai közvéleménynek és a világnak, hogy elégedetlenek a kormányzással. Ez nagyon dicsérendõ és áldozatkész vállalás. Vannak, akik egyfajta elkülönülés jeleként uniformizált ruhákban jelennek meg, vagy teljesen önmagába zárt mûhelyekben fejtik ki tevékenységüket. Ez már egy szörnyû diagnózisnak, a szellemi-lelki bezárkózásnak a jele, ami végül egy mókuskerék-harcban, majd lelki önpusztításban csúcsosodik ki. Természetesen el kell fogadni, el kell ismerni egyfajta "megszállottságot", de itt az ideje meghúzni a vészharangot!
A hazai nemzeti szervezetek elindultak az erodálódás útján,
teljesen elveszítik azt a közeget, amelyhez szólhatnának. Persze eltompulttá lett mára a társadalom, de a valóság az, hogy a tömegek a nemzeti szervezetektõl már nem ezt várják. Ideje eszmélni; rossz úton járnak! Ahogyan rossz útra vitte a parlamenti pártok kormányzása az országot, úgy tévúton járnak a nemzeti szervezetek is! Ettõl az iránytól el kell térniük! Nem helyes a törekvésük; maguk képére formálni azt a közeget, amelyhez szólni akarnak! Nem azt kell elsõdlegesnek tekinteni, hogy milyenné formáljam a tömeg felfogását, világnézetét! Ez a társdalom beteg, elesett, ezért ebbõl a ténybõl kell kiindulni a tagjaival való kommunikációban.
Rendjén van-e az, hogy a vesztes tömegek jelentõs része ma már elégnek tartja a régi - 1945 elõtti - szimbólumrendszer visszaállását, a nemzeti kegytárgyak, relikviák újbóli megjelenését? Ugyanakkor jogosan várja, hogy segítséget kapjon napi problémáira! Jelentõs recesszió közeleg Magyarország felé, ezért most kell az elesett tömegeken segíteni! Tudjuk, a mára kifáradt nemzeti szervezetek nem rendelkeznek olyan kondícióval, mellyel jelentõs segítséget tudnának nyújtani. Akkor is igyekezni kell egy új szellemi töltéssel és magatartásformával közelíteni az 1990 után vesztes tömegekhez!
A nemzeti szervezetek eddig is jórészt informális tevékenységet fejtettek ki, s ezek után is erre van erejük. Itt szükséges azonban némi változtatás! Ideje végre kimondani: Ahhoz, hogy a magyar társadalom szétesés nélkül túlélje az elkövetkezendõ idõket, most alapvetõ változásoknak kell végbemenniük! A magyar társadalom annyira elgyengült, hogy ma már
radikális társadalmi átalakulásra, mélységét tekintve forradalmi változásra van szükség.
Ennek megvalósulásához azonban már tömegszinten kell az 1990 után önmagát vesztesnek érzõ rétegeknek bekapcsolódniuk. Másképp nem megy! Csak erõvel lehet ezt keresztülvinni! Ehhez az erõt maga a vesztes tömeg tudja adni. A nemzeti szervezetek abban tudnak segíteni, hogy a tömegek felemelkedési harcához szellemileg hozzájárulnak, biztatják, és ideológiailag megerõsítik õket harcukban. Mert a leszakadt tömegekre egy felemelkedési harc vár. Fel kell emelni magukat abból a mélységbõl, amibe az 1990 elõtti és utáni rendszer együttesen taszította õket!
Ehhez a harchoz informális forrássá, szervezõ erõvé kell a nemzeti szervezeteknek válniuk. Elõször azonban egy jól felépített tájékoztató akciót kell a nemzeti szervezetek részérõl elindítani. Valójában minden nemzeti elkötelezettnek egyfajta "népi szócsõvé" kell válnia. Nem elég információt fogadni, és továbbadni azok felé, akikrõl egyébként is tudjuk, hogy fogadókészek! Azokhoz kell fordulni, akik eddig tompák voltak, de biztosan nem tartoznak a '90 utáni nyertesek táborába, csak valamilyen oknál fogva eddig óvakodtak a nemzeti szervezetektõl. Ezt a tömeget nem a magunk hitére kell átformálni, hanem a saját hitükben, önbizalmukban kell megerõsíteni õket!
Ez voltaképpen egy informális, mondhatjuk szellemi gerillaharc, egy propagandaháború a nemzetet ide juttatókkal szemben. Ki kell vonni befolyási körükbõl azokat, akiket a mostani médiavilág még mindig megpróbál félrevezetni, vagy éppen "elaltatni". Új szellemi áramlatot kell közvetíteniük a nemzeti szervezeteknek! Ennek a szellemiségnek alapvetõ jellemzõje az önzetlenség. Egyebek mellett kerülni kell a kicsinyes árukapcsolást, pl. a szervezethez való elkötelezést, a "hittérítést"!
Legelõször is azt a generáló hatást kell megjelölni, amely alapvetõ oka a magyar nemzet akut állapotának.
Kétségtelen, számtalan negatív tünet jellemzi a magyar társadalmat. A történelmi sérelmek mellett, ha az aktuális problémákat említjük, akkor aggasztó jelenség a népességfogyás, a rövid átlagéletkor. Ezek a tényismeretek mára már beépültek a köztudatba, de hiányzik ezek közül az az információ, hogy a magyar társadalom kimerültségét legfõképpen az okozza, hogy szellemi- fizikai erõfeszítéseihez képest mérhetetlenül alacsony a jövedelme.
Akkor lehet a hazai leszakadt tömegeket talpra állítani, ha az alacsony jövedelmi szintrõl elmozdulás történik (hasonlóan, mint az USA-ban a '29 - 33- as világgazdasági válság alatt a "New Deal" programmal, melynek hatására a II. világháború alatt 240%-al (!) nõtt az Egyesült Államokban az életszínvonal). Kétségtelen, hogy ez a jövedelem-felzárkóztatás hatalmas akció a nemzet anyagi - szociális életében. A Nemzeti szervezetek ebben az össz-társadalmi méretû akcióban találhatják meg feladataikat, ebben lehetnek szimpatikusak a mára mély apátiába süllyedt tömegek szemében.
Nyugodtan kijelenthetjük; korszakos vállalkozás a magyar társadalom életében, ha feltárja az elmúlt 18 év egyik legfõbb bûnét, a társadalom nagy részének jövedelmi kivéreztetését. Alig van már ország a régi szocialista táborban, ahol kisebb a fizetés, mint Magyarországon. Egy jövedelem-visszaszerzõ harcot kell megvívnia a magyar társadalomnak, mert e nélkül "támolygó vendég" lesz csak az Európai Unióban.
Elõre kell bocsátani; ha a nemzeti szervezetek a maguk eszközeivel nem adnak informális segítséget és bíztatást a leszakadt tömegeknek, akkor az utat tévesztettek sorsához hasonlóan hamarosan feledésbe merül eddigi munkásságuk is. Találniuk kell új lehetõségeket, mert eddigi tevékenységük, bár dicsérendõ, de ha továbbra is az eddig járt úton haladnak, akkor a társadalom teljesen elfordulhat tõlük. Kívánatos lenne, ha a Nemzeti Hírháló aktív olvasói nem csak olvasói lennének a következõ kurzus információinak, hanem tevékeny terjesztõi is, a ma még érdektelenséget mutató tömegek felé. Vállalniuk kell az "aktivista" szerepét!
Valójában egy új tézisrendszerre épített nemzeti doktrínát, egy "népi alkotmányt" kell megalkotni. A feladat nagy és nem kevés!
Nagyon fontos, hogy a Nemzeti Hírhálón elinduló vitaanyag kifejtése során a jelentkezõ "aktivisták" interaktív módon keressék a kapcsolatot egymással a Hírhálón keresztül, mert így alakulhat ki aktív tevékenységük!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
