Betreff: Játék az országgal, játék a jövõvel
Datum: szombat, 2008. november 15.
Von: Nemzeti Hirhalo
An: Kutasi József - Budapest
Játék az országgal, játék a jövõvel
A gazdaságról magyarul
2008-11-14 Magyar Hírlap
A kormány játszik az országgal, az emberekkel, és játszva teszi tönkre a jövõt. Emlékezzünk csak! A válságot elõször tagadták, majd kezelhetõnek ítélték meg, ezután ráijesztettek az emberekre, majd kijelentették, hogy kezelni tudják a válságot. A miniszterelnök szerint mára már "kezelték is".
Eközben a háttérben megállapodásokat kötöttek a nemzetközi pénzvilág érdekeinek legfõbb képviselõjével, a Nemzetközi Valutaalappal. Utána hirtelen, meglepetésszerûen bejelentették, hogy nem kell félni, mert "jó barátunk", az IMF - ha kell - kisegít bennünket, és ez a tény már maga is akkora biztonságot jelent, hogy a pénzre nem is lesz szükségünk. Majd rövid idõ elteltével kiderült, hogy egy szûk körön kívül senki más által nem ismert szerzõdés alapján már meg is érkezett a pénz egy része. Itt van, el lehet költeni. Nem lehet kétségünk felõle, hogy el is fogják költeni. Egyelõre annyit tudunk, hogy a többségében külföldi bankok "megsegítése" az elsõdleges cél. Indok: azért kell õket megsegíteni, hogy versenyképesek maradjanak.
A versenyképesség ma az a tipikus varázsszó, amelyet akkor dob be a kormány, ha el akarja bizonytalanítani az embereket, illetve ha nem akarja megmondani az igazat. A versenyképesség üzleti szakszó. Az emberek többsége nem tudja, mit is jelent valójában, ezért ha ezt hallja, hajlamos elhinni, hogy komoly szakmai érvet hallott. Eközben nem veszi észre, hogy a kormány megint nem mond igazat. Hol van itt szó versenyképességrõl? A nálunk mûködõ bankok többségének külföldi tulajdonosai vannak. A leányvállalatok versenyképessége nagymértékben tõlük függ. Például befolyásolja a leányvállalatok versenyképességét az, hogy a külföldi központjuk elszívja-e tõlük a magyar piacon megtermelt tetemes profitot, vagyis kiviszi-e az országból, vagy itt fekteti be újra.
Az a helyzet, hogy a pénzek gyors ütemben vándorolnak ki Magyarországról. Ennek aggasztó tünete, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások egyre nehezebben jutnak hitelhez, s ha hozzájutnak, akkor képtelenek kigazdálkodni az indokolatlanul magas kamatokat és költségeket. A lakosság is hasonló helyzetben van.
Akkor milyen versenyképességrõl is beszél a kormány? Miért is kell támogatást adni olyan bankoknak, amelyek átlagon felül nyereségesek, de a profitjukkal a külföldi központjuk gazdálkodik? Ha indokolt, akkor a központ feladata lenne leányvállalatának megsegítése.
Felvetõdik egy másik figyelemre méltó kérdés is: miként lehet egy hitel elköltéséhez anélkül hozzákezdeni, hogy ne készülne elemzés és terv arról, a pénzt milyen céllal, mire és miért kívánjuk elkölteni, továbbá, hogy hogyan lehet majd a visszafizetni. Ilyen elemzés és terv pedig a mai napig nem készült.
Az IMF pedig rossz tanácsadó. Ahelyett, hogy hiteles és felelõs bank módjára követelné a hitelfelhasználási és -visszafizetési stratégiát, csupán egy dolgot követel: az embereket érintõ megszorításokat. A stratégia beindíthatná a gazdaságot, a megszorítás viszont leépíti. A leépítés pedig megindult. Minden napra jut egy bejelentés: egyik nap a mentõktõl, a másik nap az oktatástól elvont összegekrõl hallhatunk. És a lista folytatódni fog.
A csökkenõ életszínvonal, a leromló egészségügy, a munkanélküliség pedig csendesen teszi a dolgát: fogyasztja a lakosságot. De ha ez sem elég, akkor besegít majd az abortuszok támogatására szánt megemelt összeg. De miért jó az, ha tovább romlik az emberek egészségi állapota? Kinek jó az, ha felgyorsul a lakosságfogyás? Kinek jó az, ha a magyar vagyon külföldi kézbe kerül?
Azt hiszem, a válasz egyértelmû: nekünk, magyar embereknek nem jó. De ha ez a következménye a kormány tetteinek, akkor jogos a kérdés, hogy kinek a javáért tevékenykedik a kormány? Ki miatt csapja be az embereket nap nap után? Miért dob fel ötleteket, mint legutóbb a korrupcióval kapcsolatban tette? Mit is mondott? Azt, hogy ki kell terjeszteni a már ma is mûködtetett és bátorított besúgórendszert, és az embereket arra kell biztatni, hogy jelentsék be, ha korrupciót tapasztalnak. Csakhogy a korrupció legfelül a legerõsebb: a közbeszerzéseknél, az uniós pénzek elosztásánál, az állami beruházásoknál folyik el a legtöbb pénz korrupció miatt.
A kormány sem gondolhatja komolyan, hogy bármilyen bejelentéstõl ezen a területen változást lehetne várni. Éppen ellenkezõleg! Ahogyan több esetben is tapasztalhattuk, a bejelentõ leginkább saját magának árthat egy korrupciós ügy leleplezésével. Ez is, mint sok más cinikus ötlet, csak játék a szavakkal. A semmitmondó ürességek pufogtatása helyett a válságból kellene kivezetni az országot. Más országok vezetõi ezt teszik. Kína például bejelentette, hogy hatalmas összeggel támogatja a hazai vállalkozásokat, pénzt ad az embereknek, hogy vásárolhassanak, hogy a cégek termelni és értékesíteni tudjanak, így ne kelljen embereket elbocsátaniuk. Továbbá jelentõs összegeket fektet be az oktatásba és az egészségügybe. Nem kivonja a pénzt ezekrõl a területekrõl, hanem beruház. A kínai kormány Kína, a kínai nép érdekeit szolgálja.
Nem játszik a jövõvel, hanem cselekszik érte. Ma, amikor kell. A magyarországi kormány vajon miért nem ezt teszi?
Csath Magdolna, közgazdász
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
