1.288 - Riester Árád Stuttgart: Hogy mi is történt 2008. november 1.-én

Megálljt kiáltunk!

Hogy mi is történt 2008. november 1.-én (halottak napját megel?z?en, mely akár szimbólum is lehetne) mindenki tudja. Nem err?l kívánok most írni. Még csak arról sem, hogy az MTI által sietve kiadott angol nyelv? kommüniké-ben a következ?k állnak, idézem:

...széls?jobboldali futballhuligán csoportok összeverekedtek a rend?rökkel...", vagy „Körülbelül ezer magyar, különféle széls?jobboldali csoportok tagjai, er?szakos behatolást szervezet Szlovákiába, látszólag azért, hogy a magyar csapatnak szurkoljanak." Ez nem más mint az igazság magyarellenes szándékos elferdítése.

Sokkal inkább írnék arról, a minden magyarban ösztönszer?en felvet?d? kérdésr?l: Mi vezetett ide? Miért következhetett ez be?

Az egész id? alatt fejemben motoszkáló kérdésr?l, eszmecserét folytattam németországi, luxemburgi, magyarországi és csallóközi barátaimmal (telefonon keresztül). A vélemények nagyon is eltér?ek voltak, „noha mindnyájan egy csóakban evezünk", egyben azonban mindnyájan egyetértettünk; mégpedig abban, hogy az egyik legf?bb b?nos az anyaországi kormányzat, ezen belül is a magyar diplomácia. (Ha egyátalán beszélhetünk „magyar diplomáciáról".)

Vegyük most sorra azokat az eseményeket, melyek a magyar diplomácia lefelé csúszó pályáján a szlovák állam megalakulása óta történt, minden kommentár nélkül:

Magyarország sietve elismerte az újonnan kikiáltott Szlovák Köztársaságot. Nem tiltakozott az ezeréves Magyar Történelmi Címerb?l kihasított, baloldali mez?ben álló címerrész, szlovák állami címerkét való önkényes használatáért. A „visegrádi találkozók" további folytatása, mitha mi sem történt volna. Belépés az EU-ba a „Benes-dekrétum"-mal együtt. (!) A Benes-dekrétum idei meger?sítése (vagyis a továbbra is érvényben maradása) a pozsonyi parlament által. A választókörzetek átalakítása, oly módon, hogy a tömbben él? magyarok egyrészét szlovák többség? körzethez, míg a maradék magyarokhoz jelent?s szlovák többséget kapcsoltak, megbontva ezzel azt az EU normát, mely kisebbségi jogokat írja el?, (mindezt Szovákia belügyeinek nyívánítva, ha netán valaki szót emelne ellene.) Magyar iskolákat zárnak be, megtagadják a magyarnyelv? bizonyítványok kiállítását, a tankönyvekben pedig megtiltották a történelmi városok magyar nevének feltüntetését. (Pusztán a tankönyv végén lév? regiszterben szerepel.) Magyar nyelven folyó történelem és földrajz órákon a dolgozatokban nem szabad a helységneveket magyar nyelven leírni, illetve felelés közben használni. „Véres" felvidéki u.n. csendörsort?z emléknappá nyílvánítása, ahol a csedörség ?rizetbe vett egy-két felbújtót, a figyelmeztet? lövések után. Kossuth nem más mint egy elmagyarosodott szlovák hazaáruló, II. Rákóczy[1] Ferenc pedig szlovák jobbágy-gyerekként látta meg a napvilágot. Azért hívták Rákóczinak, mert a mai Szovákiához tartozó Rákóczi falván született, és most legutóbb felajánlották, hogy vihetjük a Kassa Dómból (ha akarjuk) akár hová. Pozsonyban letartóztatott, diákjait kísér? tanárok, kik magyar nyelven merték diákjaiknak bemutatni a város nevezetességeit. (Egymástól függetlenül kb. azonos id?ben más-más városrészben.) A szlovák hatóság sietve kinyilvánította, hogy a magyarok már megint „tullihegik" ezt az ügyet, ami különben sem diiplomáciai ügy, legfejebb konzuli ügy. Kés?bb, amikor Budapesten a szlovák külügyminiszter találkozott kollégájával Göncz Kingával, el?ljáróban kijelentette, hogy ezzel az üggyel nem kíván foglalkozi, és ezt Göncz Kinga tiszteletben tartotta. Malina Hedvíg, a nyitrai diáklány megverése, mert használta mobiltelefonján anyanyelvét a magyart. Gyurcsán Ferenc miniszterelnök pedig a következö nyilatkozatot tette: „Nem volna bölcs dolog beavatkozni Szlovákia belügyeibe." Az EU áltak el?írt önkormányzat megalakítását szándékosan már ides-tova négy éve szabotálják a magyar diplomácia aszisztálása mellett.
A felsorolás természetesen nem teljes, csak az általam legfontosabbakra korlátozódik.
Ebb?l a felsorolásból az olvasá számára, már feltételezhet?en élesen kirajzolódik a felvetett kérdésre adható egyetlen logikus válasz: mely nem más mint a hazaáruló „magyar" kormányzat diplomáciájának b?nos hallgatása, esetenkénti aszisztálása. Külpolitikánk gyengesége, megalkuvása, mely nem más mint a magyar nép elárulása, vezetett a szlovák hatóság 2008. november 1.-i brutális oknélküli fellépéséhez Dunaszerdahelyen. (Ez a diplomáciai futam szinte minden választási ciklust végigkísért, kezdve az Antall kormányzat B?s-Nagymaros vizlépcs? megépítésével kapcsolatos ignorant magatartásával.)

Éppen itt az ideje, hogy „MEGÁLLJT" kiáltsunk! Annak ellenére, hogy az esti TV hírek tájékoztatása alapján, a magyar kormány egy gyors kivizsgálást kért a szlovák hatóságtól. Hangsúlyozom a „kért" kifejezés használatát.
Kérek minden hazafias érzelm? magyart, aki csak teheti, vegyen részt a meghirdetett demonstrációkon, így tiltakozva nemzettársainkkal szemben fellép? brutális támadás ellen. Kérem továbbá azokat, kik fontosnak tartják nemzettársaink emberi jogait küldjenek tiltakozó leveleket a magyar külügyminisztériumhoz, szólítsák fel Göncz Kingát (akit a szlovák politikusok („kócos asszonynak tituláltak") egy erélyes fellépésre, szólítsák fel arra, hogy amennyiben a szlovák kormány nem vonja felel?ségre a b?nösöket, a Dunaszerdhelyen lezajlott Európában példátlan rend?ri magyarellenes brutalitásra végett, függessze fel a diplomáciai kapcsolatokat a b?nös Szlovák bábállammal. (Ezt akár egy népszavazással is ki lehet kényszeríteni.) Szólítsák fel az EU képvisel?inket, pártállásuktól függetlenül, hogy tárják fel ezt az összmagyarság számára megalázó helyzetet Strassbourgban, a meglév? egyértelm? bizonyítékok bemutatásával.
Éppen itt az ideje, hogy „MEGÁLLJT" kiáltsunk, mert mostmár;

„akár borzalmas, akár egyszer?,
nem én kiáltok, a föld dübörög."
(József Attila: Nem én kiáltok)

2008. november 2.

Riester Árád Stuttgart
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------