Von: cyberpress-bp
Gesendet: vasárnap, 2009. június 28. 12:33
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: http://www.magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=12136
Jegyzet: MINISZTERELNÖK VAGY BÖRTÖNIGAZGATÓ?
· Dátum: 2009. június 28. vasárnap, 12:13 Szemenyei-Kiss Tamás
„Emlékszem, Orbánnal az utolsó konfliktusom akkor volt, amikor a 2006-os önkormányzati választások előtt eljött a ’Friderikusz Mostba’. – A műsor után aztán meg is fogadtuk, hogy soha többé nem keveredünk interjúhelyzetbe egymással. Az interjú előtt ugyanis megkértem rá, tegye meg, hogy a beszélgetésben nem használja az akkor újonnan bedobott fideszes minősítést a miniszterelnökre, tudniillik a ’beteges hazudozó’-t. – Kérdőn nézett rám, én meg világosan értésére adtam, hogy ha hiszi, ha nem, hozzá is méltatlan egy ilyen minősítgetés. Csak hát túl közel volt még az a miniszterelnök-jelölti vita Gyurcsány és Orbán közt, ahol Gyurcsány Orbánnal szemben tényleg túlment minden megengedhető határon. Elnök úr, ahogy állandóan szólította, már rég a betonba volt döngölve, de még akkor is taposott rajta egyet. Egyszerűen megalázta. Gyurcsánynak ott ugyan sok mindenben tartalmilag igaza volt, fontos dolgokkal érvelt, de az ellenfeleinket nem lehet ilyen módon megalázni. – Szerintem ezt ma már Gyurcsány is belátja.
Orbán Viktort viszont nagyon régóta ismerem, és tudom, hogy a legerősebb vonása a hiúság. Orbán számára csak másodrendű kérdés, hogy nem ő van hatalmon, noha szerinte Magyarország az övé, és a rendszerváltást is ő formálta. Ez bebetonozódott az agyába. Az nem kétséges, komoly szerepe volt a rendszerváltásban, bátor volt, kockáztatott, tisztességesen kiállt, de ez a múlt. Orbán személyiségfejlődésének lezárt korszaka. Túl vagyunk rajta, immáron tizennyolc évvel... Interjúnk előtt Orbán úgy tett, mint aki megértette az érveimet. Ha akkor azt mondja: nem tudja kihagyni a ’beteges hazudozó’ minősítést, valószínűleg lemondom az egész beszélgetést. – Felvétel volt, adásba betehettünk volna helyette bármi mást. Aztán a stúdióban már a huszonkettedik percben elhangzott a ’beteges hazudozó’. Láttam én, hogy valamire készül, mert egyszer csak elkezdett gyöngyözni a veríték az orra alatt meg a homlokán, egyik pillanatról a másikra! – És mihelyt sikerült eljutni a beteges hazudozó miniszterelnökig, a szeme fehérje is vörösbe borult. Szabályos extatikus állapotba került! Bármennyit tudok is a szakmáról, összezavarodom attól, hogy valaki valamit megígér, majd szemrebenés nélkül megszegi. Ráadásul attól féltem, hogy Orbán ott a stúdióban rosszul lesz…” (Friderikusz Sándor) Senki sem kerülheti el az elszámoltatást és a felelősségre vonást! – nyilatkozta Balsai István, az MDF egykori igazságügyminisztere, a Fidesz MPSZ-hez átigazolt politikus, aki új pártja pitbulljaként nyilván meg akarja szolgálni a bérét. Kínálkozna az alkalom emlékeztetni a bizonyítani kívánó exminiszter urat az 1990 utáni időkre (mikor ugyanez a fenyegetés eszébe sem jutott), de mentségére szolgáljon, hogy társaival, Kövér Lászlóval, Répássy Róbert népképviselőkkel és újabban a fenyegetésekhez társult „magunkfajta” Morvai Krisztinával, csak azt kürtölte szét, amivel megbízták.
A labilis idegrendszerű Orbán Viktor számára természetesen feledhetetlen élmény volt a hatalom elvesztése 2002-ben, de a jelek szerint különösen emlékezetes, lelkében mély nyomot hagyó, a 2006 áprilisában lezajlott miniszterelnök-jelölti vita. Azon a bizonyos napon máig sem tudta magát túltenni Alcsút és Felcsút büszkesége. Sértett emberré vált, aki a saját sértettségének a foglya lett… s ez évek múltán, napjainkban is meghatározza politikai nyilatkozatait. Mivel a konzervatívvá átlényegült egykori liberális párt elnökének, ne is tagadjuk, a hiúság a legrősebb vonása – ezért a mai napig sem bocsátja meg a történteket politikai ellenfelének. És bár legközelebb már nem vele, hanem a szocialista párt egy másik jelöltjével kell ringbe szállni, Orbán Viktor megsemmisítendő ellenséget lát benne és az MSZP összes tagjában, szimpatizánsaiban.
Az elszámoltatásnak nevezett leszámolás a demokrácia része? – vetődött fel sokakban a kérdés, a hatalom bűvöletében nyilatkozó Fidesz-politikusok és a Bajnai Gordonnak címzett „Ami késik, nem múlik, rács mögé kerül ön is és a haverjai!” Morvai-fenyegetés után… A modern jogállam lényege, hogy a politikai felelősséget ne az adóhatóság vagy valamelyik ügyészség üldözze, hanem a választók szavazatai mondjanak felette morális ítéletet – ebből következően az úgynevezett elszámoltatást nem a pártoknak, hanem az ország lakosságának kell elvégeznie, de nekik is csak a szavazatukkal. Természetesen konkrét bűncselekmény (sikkasztás, lopás vagy hűtlen kezelés, stb.) esetén a Büntető Törvénykönyv rendelkezései az irányadók – miként azt az elmúlt évben a szocialisták a saját pártjukhoz tartozók, például Zuschlag vagy Hunvald György és társaik ügyeiben is alkalmazták. Európai demokratikus államokban kollektív politikai felelősségre vonásokra nem került és a jövőben sem kerülhet sor – feltehetően Magyarországon sem. Szabó András nyugalmazott alkotmánybíró az elmúlt hetekben úgy vélekedett: „A visszaható hatály tilalma azt jelenti, hogy visszamenőlegesen senkit sem lehet egy újonnan hozott törvény alapján elítélni – ezért a jogalkotás nem tud eszközül szolgálni 2010-től a Fidesznek.”
A kérdés tehát alig egy évvel a következő országgyűlési választások előtt önkéntelenül is felvetődik: ha a Fidesz MPSZ és a hasonló indulatoktól sem mentes Jobbik Magyarországért Mozgalom politikusait bizzák meg az ország lakosai egy új kormány, illetve új politikai-gazdasági stratégia kialakításával, akkor a leendő kormányfő miniszterelnök lesz vagy börtönigazgató?
Orbán Viktor, ha valóban ismertük húsz esztendővel ezelőtt, már rég túllépte saját 1989-es normáit. Napjainkban csak és kizáróan a hatalomról, az utóbbi hónapokban a kétharmados parlamenti többség megszerzéséről beszél és… arról, hogy a még fel sem vázolt pártprogram megvalósításához három kormányzati ciklusra lenne szüksége. Ez, emlékezetem szerint, éppen annyi idő, amit a múlt évszázadban, egy másik országban igényelt egy pártvezér az ezeréves birodalma megvalósításához. Beszédeit hallgatva egyébként is azt gondolhatná az ember, hogy a szónok képzeletében Magyarország a birkák gyülekezete, akiket be kell terelni egy akolba (egy zászló alá), a vezér majd megmondja, hogy mi lesz jó nekünk…
Nem vitatható: egy demokratikus országban Gyurcsány Ferencnek más alternatívája is lehet, mint a Bajnai Gordon irányította válságstáb. – Azt csak üdvözölni lehetne, ha a parlamentáris kereteket át nem lépő Fidesz Magyar Polgári Szövetség a hatalom megszerzése módozatain kívűl, végre a világgazdasági örvénybe került Magyarország helyzetének jobbításán fáradozna, a szocialistákkal, a liberálisokkal, és minden rendű-rangú társadalmi szervezettel vállvetve. – De sajnos, a jelenlegi belpolitikai villongások, az éhező gyermekek tízezreit, a nyomorgó százezreit figyelmen kívűl hagyó pártszolgálatosok nyilatkozatai nem reményt, hanem egy új, eljövendő nemzet- és pártállam képét festik a hatalomnak alárendelt milliók számára.
Budapest, 2009. június 28.
Szemenyei-Kiss Tamás
· --------------------------------------------------------------------------------------------------
