Szőke István Atilla: A magyar tölgy
A Pilisnek tetején öreg tölgy bólogat,
göcsörtös ágai tartják a lombokat,
néha eső, néha szél veri,
szenvedése emberi.
Kérgébe árkokat vésett a kora,
vén vészek ereje, évszakok ostora,
mégis fennkölt fény csillan levél-szemén,
élteti őt a remény.
Mert ez a tölgy a világnak fája,
Napfény-keresztet tart lomb-koronája,
időzhetnek rajta "vándormadarak",
ez a fa örökre magyar marad.
Szőke István Atilla: Földed illata, földed szaga
Akkor érted meg nagyapád igazát,
ha érzed a föld szagát, illatát,
a földnek, melybe búzamagot ő vetett
s ha szárba szökkent nevetett.
ha táncolt,hajladozott nézte azt,
mert ember volt Ő , magyar paraszt,
'ki értette a fájón búgó szeleket,
a fába vésett, karcolt igaz jeleket,
'ki az állatokhoz is szeretettel beszélt,
kerülte okosan a "szembeszélt",
s megbecsülte a szent rögöt,
az anyait, a zsírosat, az örököt
s mikor otthon kenyér sült,
kezet mosott s az asztalhoz ült
és érezte a sülő kenyér illatát
s Ő is megértette nagyapja szavát,
mert a vér nem válik vízzé,
csak cselekedjél, bízzál s higgyél,
mert vannak még nagyapák,
'kiknek nem roppanthatták derekát,
'kik a múltat őrzik, ott legbelül,
csak hallgasd őket, csöndben-emberül
s mikor lelked a beszédben elmerül
s a múlt szava halkan rád terül,
akkor vidd tovább a hírt, a tudást
s ne csak nézzed, de lásd,
érezd és tedd és akard,
mert lehet a kezedben kantár, kasza, kard,
ekevas, pálca vagy sercegő toll
s lehetsz bárhol és bármikor,
jussodat 'mit kaptál, ne feledd,
óvd, mint lelkedet, létedet, lélegzetedet,
mert nélküle élni szánalom,
sajgó keresés, torzult vágy, kudarc-halom
s csak fénye-vesztett utakat látsz
s lassan mindegy már, hogy kivel hálsz,
múltad, jelened, jövőd elveszett,
vakon botorkálsz...élvezed?
ezért vigyázz mindig az ősi szóra,
a mindent-óvó tanítóra
és legyen benned méltóság,
büszkeség, tartás, jóság,
mint őseidben egykoron,
mely átívelt korokon s határokon
és te is veted majd a magot
és nézed a messze-szemű csillagot,
az égen ragyogó csodát,
amely millió érzést fon át
s ha fentről meghallod nagyapád szavát,
te is örökre érezni fogod földed illatát, földed szagát.
És Ember maradsz...
----------------------------------------------------
