Forrás: http://www.nephatalom.hu/
Hogyan működhetne az Országgyűlés pártok nélkül?
A pártok ideológiai alapon megosztják és szembeállítják egymással a választókat, azt az érzetet keltve, mintha a különböző pártokkal szimpatizáló választók érdeke különbözne egymástól. A jól bevált régi trükköt, az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazzák.
Hogyan működne az Országgyűlés pártok, pártfrakciók nélkül?
Úgy, mint bármelyik egészséges szervezet, frakciózás, megosztottság nélkül, egységben, egyetértésben, a különböző területekről érkező érdekek összehangolásával. Így működik minden országos szervezet, szakmai kamara, de így működnek maguk a pártok is. Nem tűrik el a frakciózást, mert tudják, hogy az megosztottságot, gyengülést okoz. (A pártban való frakciózásért – nem is olyan nagyon régen – még halálbüntetés is kinézett.) A megosztottságnak semmi alkotó szerepe nincs, egyetlen eredménye, hogy gyengíti az ily módon létrehozott szervezetet.
A kormányra és ellenzékre történő megosztás azt eredményezi, hogy gyakorlatilag mindig csak az Országgyűlés fele hatékony! Az ellenzék akár haza is mehetne a választás után, mert az országot 50% +1 szavazattal kormányozzák. Az ellenzék soha egyetlen elképzelését nem tudja megvalósítani a kormánypárt akarata ellenére. A legtöbb, amit tehetnek, hogy interpellációkban kérdéssel fordulhatnak egy-egy súlyos választói érdeksérülés folytán a kormány tagjaihoz, de ezeknek semmilyen gyakorlati eredménye nincs. Kijelenthetjük tehát, hogy a kormányra és ellenzékre osztott Országgyűlés mindig fél kapacitással dolgozik.
Ezzel szemben az egyéni választókerültekből kikerülő képviselők mindegyike részt venne a törvényalkotó munkában, és csak olyan határozathoz adná a szavazatát, ami a területen élők érdekeivel összeegyeztethető lenne. Utasítással senki sem kötelezhetné, viszont egy-egy fontosabb döntés előtt mindig kikérné a választókerületéhez tartozó önkormányzatok, érintett szakmai, civil szervezetek (köztük a pártok), falugazdászok véleményét, illetve lakossági fórumokon tájékozódna közvetlenül a választóktól is.
A választókörzetében kialakult vélemények összegzésével menne a törvényhozásba minden képviselő, és ezek eredőjeként, a bölcsesség és a józan belátás alapján tett kölcsönös engedmények után hoznák meg az ország érdekének leginkább megfelelő döntést.
Tehát az ország háza nem politikai cirkusz, pártfrakciók küzdőtere, hanem alkotó közösség lenne. Ebben a rendszerben képviselőnek csak az lenne alkalmas, aki képes a közösségi munkára, az együttműködésre.
Ahhoz, hogy ezt elérjük, át kell alakítani a képviseleti rendszert. Ennek első lépése a pártlisták eltörlése, aminek eredményeként a képviselők kiszabadulnának a pártirányítás alól, és választói ellenőrzés alá kerülnének.
Ezt követően akár képviselőink által, akár közvetlen népszavazás útján megvonnánk a pártoktól a jelenleg nekik juttatott milliárdokat, így ők is csak annyi pénzt kapnának, mint a többi civil szervezet. Ez végképp odajuttatná a pártokat, ahová az Alkotmány szerint is valók: A civil szervezetek közé.
A képviselő választáshoz szükséges pénzt nem a pártok, hanem a választókerületek kapnák, hiszen az ő képviselőjük kiválasztásáról van szó. Ők osztanák szét igazságosan azon szervezetek és képviselők között, akik a megfelelő számú kopogtatócédula összegyűjtésével jogot szereztek a kampányban való részvételre.
Így működhetne az ország pártok nélkül, békében, egységben és egyetértésben.
Pártok természetesen lehetnének, és a többi civilszervezethez hasonlóan szabadon folytathatnák az Alkotmány szerinti tevékenységüket, de nem rendelkeznének a képviselőinkkel és ezáltal nem uralnák az országunkat.
