Von: Dr. Bokor Imre
Gesendet: kedd, 2009. június 30. Juni 2009 07:09
An: Kutasi József
Betreff: Király Béla kontra Bokor Imre!-Videó! http://krokotanarur.hu/2009/Bokor.wmv
FŐVÁROSI BÍRÓSÁG Dr. Pataki Árpád Tanácselnök Úrnak BUDAPEST Markó u. 27. Tisztelt Tanácselnök Úr!
Dr. Király Béla ny. honvéd vezérezredes felperes képviseletében, dr. Wagner László ügyvéd úr által benyújtott 19.P.25.414/2008.3. sz. keresettel szemben, az alábbi észrevételeket terjesztem elő:
1/ A felperes részéről sérelmezett (Nemzetőr c. lapban megjelent) „Bokor-csokor, Milyen ország az?” c. cikkem minden mondata és szava bizonyítható tényeken alapul. Király Béla gyakorlatilag végig ügyeskedte (mások rovására vagy vesztére) katonai szolgálati életének jelentős részét. Gátlástalanul hazudott mindenkinek, és mindig oda állt, ahol előmenetelt, elismerést és anyagi hasznot remélt elérni.
2/ Hazugságait már Szálasi kiszolgálásával kapcsolatos történeteivel megkezdte, mert bizonyítható, hogy önként állt Szálasi szolgálatába, és saját elmondása szerint is: önként vállalkozott Kőszeg védelmére, miközben számos helyen azt hangoztatta, hogy nem Szálasit szolgálta ki, hanem ellene dolgozott...
1945. március 29-én, 09.00-kor eligazításra hívta a Kőszeget védő zászlóalj tisztjeit. Az eligazításon megjelent tisztek előtt kijelentette, hogy 09.30-kor vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes tart eligazítást, mert neki el kell menni szemrevételezésre (?). Majd harcra buzdítva a zászlóaljat, eltulajdonította Paraj százados gépkocsiját (és a tulajdonosnak a gépkocsiban lévő holmijait), harmadmagával (fehér zászlót kitűzve) átment a várost támadó szovjet alakulathoz, magával vitte a zászlóalj okmányait, beleértve a védelmi körzet (Szilvási Lajos műszaki hadnagy által készített) aknatelepítési tervét is. Király Béla tehát dezertált(!) és elárulta saját bajtársait!
3/ Ezt a tettét (később) - több változatban, számos helyen és fórumon -, úgy adta elő, hogy ő volt a Kőszeget védő dandár parancsnoka, és 1500-2000 katonát, valamint 20 löveget vitt át a szovjetekhez, megóvta a várost a pusztulástól, mert ott egyetlenegy lövés sem dördült el.
A valóság: Kőszegen nem volt dandár(!) (a Magyar Királyi Honvédség nem rendelkezett ilyen szervezettel), Kőszeget súlyos légi és tüzérségi csapások érték, a zászlóalj vesztesége pedig l73 fő volt(!), alig egyharmaduk tudott áttörni a szovjetek gyűrűjén és Ausztriába távozni. Ezek a hősi halottak (és a polgári lakosság ismeretlen nagyságrendű áldozatai) nagyrészt Király Béla lelkiismereti "számláját" terhelik!
A Kanadába emigrált Detre Gyula (ma is élő) főhadnagy megírta Kőszeg védelmének és Király Béla eljárásának történetét (vitéz Detre Gyula László : TÖRTÉNELEM KÖZELRŐL, Antológia Kiadó, Lakitelek, 2007.), Ebben a műben, valamint az 1944-45-ben készült zászlóaljnaplóban, hónapra, napra és óra/percre rögzítve vannak a Kőszeg védelmével kapcsolatos események ( a zászlóalnapló teljes anyaga fellelhető a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában. (1. sz. melléklet, kivonat a Kőszeget védő zászlóaljnaplóból).
4/ Király Béla egyik nagy hazugságát képezte és képezi ma is, hogy a Nemzetőrség főparancsnokának nevezte és nevezi magát, holott nem kapott kinevezést erre a posztra, (2. sz. melléklet, kivonat dr. Kiss István nyugállományú rendőr vezérőrnagy feljegyzéséből 6., 7., 15., 16., 18., 20., oldalak). Király Bélát a Nemzetőrség tiszteletbeli elnökévé választották meg 1956. október 29-én a Deák téri BM főosztály forradalmi tanácsot választó gyűlésén, ahonnan még aznap este egy bizottság tagjaként átment a parlamentbe és Nagy Imrét, valamint Vass Zoltánt akarta meggyőzni arról, hogy hozzanak létre egy Nemzetőr Főparancsnokságot. Nagy Imre elzárkózott ilyen főparancsnokság létrehozától. Két nappal később (október 31-én) a Minisztertanács kinevezte Király Bélát Budapest katonai parancsnokává, aki ezt a kinevezést elfogadta. A külső övezet parancsnokává pedig Márton András ezredes kapott kinevezést, és ezzel a beosztásával Király Béla alárendeltségébe került. 3. sz. melléklet, A Forradalom Hangja c. kiadványból).
5/ Király 1956. november 4-én 45-50 fős nemzetőrrel (mint Budapest kinevezett (!) katonai parancsnoka dezertált a fővárosból (a Deák téri objektumból), és a Szabadság hegyre, majd Nagykovácsin át Ausztriába távozott. Sem a budapesti, sem a vidéki nemzetőröket nem tájékoztatta szándékáról.
Meg kell említeni, hogy Márton ezredes sem tudott Király távozásáról, Vagyis: Budapest kinevezett katonai parancsnoka a katonáit is cserben hagyta! (4. - 5. sz. mellékletek, Kenessey Csaba nemzetőr dandártábornok és Dömötör Zoltán nemzetőr altábornagy feljegyzései).
Később (sajtóban, rádióban, tévében és különféle fórumokon adott nyilatkozataiban,- többek között az MTA Mindentudás Egyeteme c. rendezvényén) egymásnak ellentmondó, egymástól élesen eltérő kitaláció hangoztatásával kreált a dezertálásából hősi tettet önmaga számára, (egyszer négyszáz fővel és nyolc harckocsival törte át a szovjetek Budapest körüli gyűrűjét, egyszer egy biztosító zászlóaljat nevezett meg elvonuló erőnek, majd „megemelve a létszámot” nemzetőr ezred élén hagyta el a várost, végül pedig több ezer (!) nemzetőrrel menetelt Nagykovácsi és Ausztria felé.
1956. december 30-án, Király Béla az USA-ba érkezésekor azt nyilatkozta a The Providence Journalnak, hogy:
(a) halálos ítélettel 5 évig volt siralomházban(!);
(b) október 28-án a forradalmárok szabadították ki a börtön-kórházból(!);
(c) felkérték, hogy vegye át a felkelők és a katonai egységek katonai vezetését;
(d) Nagy Imre kinevezte 30 ezer főnyi katonaság és 26 ezer főnyi szabadságharcos élére;
(e) november 4-én 400 emberrel és 8 harckocsival a Szabadság hegyre távozott;
(f) szétlőtték a Budapesten lévő szovjet egységek megerősítésére érkezett szovjet alakulatot;
(f) Nagykovácsiban lévő kastélyba mentek, amelyet a szovjet bombázók és harckocsik egész nap támadtak. Éjszaka elvonultak az erdőbe és nyugati irányba, Ausztria felé távoztak. (6. sz. melléklet: Király Béla nyilatkozata a The Providence -ben,- fénymásolat + magyar fordítás)
MEGJEGYZÉS: Király Béla minden állítása valótlan (hazugság). A halálos ítéletét kb. két hét (!) elteltével életfogytiglanra változtatták (1952. január 15-i Kb. I., 01./1952-33./) 01./ sz. halálos ítéletet, két héttekl később, 1952. január 29-én a Katonai Felsőbíróság (6II. 020/bKat.fbsáf.-1952-4) sz. ítéletével életfogytiglani börtönre változtatta). Szabadulástá követően, 1956. október 14-én, Bata István honvédelmi miniszerhez küldött - saját kézzel írt -, levelében azt rögzítette, hogy büntetését "derűs optimizmusban töltötte, történelmi ismereteit bővítette, angol nyelvtudását gyarapította és készen áll a szocializmus építésére". Röpke két hét elteltével már Nagy Imrénél „kopogtatott”, majd őt is faképnél hagyta, mint nemzetőreit (kb. 17-25 főt) Nagykovácsinál, akik a szovjetek fogságába estek és azt vallották, hogy Király Béla Ausztria felé távozott. Ez volt a harmadik dezertálása szolgálati ideje során.
Malasenko (Jevgenyij Ivanovics) altábornagy, az egykori Magyarországon állomásozó különleges hadtest hadműveleti csoportvezetőjének visszaemlkékezése szerint: "A budapesti felkelő erők november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre. A 97. gépesített etredet irányították az erdőkben lévő csoportok felszámolására. Nagykovácsi és telki körzetében tíz felkelőt semmisítettek meg, tizenháromkj személyt ejtettek fogságba. A fogságba esett nemzetőrök azt állították, hogy Király Béla az osztrák határ irányába távozott. I.I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre".
Megjegyzés: Katonailag elképzelhetetlen, hogy Király által, győztes csatának(!) nevezett (gépesített ezred és több száz vagy több ezer nemzetőr) közti akcióban, 20 km-es sávban (Nagykovácsi - Telki), ilyen csekély legyen a veszteség, és Király Béla (több ezer emberrel) képes legyen elmenekülni egy minden technikával ellátott, speciális felderítő csoport elől (a szovjeteknek helikopterük és repülőgépük is volt), hacsak egy kis csoport, a sötétség leple alatt nem hagyta el Nagykovácsi-Telki körzetét és nem távozott el a kb. 270-280 km-re lévő osztrák határ felé, amely gépjárművel, 40-50 km-es sebességgel számolva, kb. 5,5 - 7 óra alatt elérhető. Novemberben már korán sötétedik és a szovjet felderítő csoport csak a hajnali órákban indulhatott útba.
Véleményem szerint, Király Béla ismét dezertált, és gépkocsival távozott Nagykovácsi környékéről Ausztria felé. Ha nem ez történt, akkor a különféle járművekkel felszerelt szovjet felderítő csoport elől nem menekülhetett volna el. De ezt a feltételezést erősíti meg a 6. pontban rögzített, Szeredás Jenő nyilatkozata is, aki ellen Király Béla nem élt kifogással.
Király Béla: "Az elvetélt és valóságos háború" c. anyagában erről így írt; "November 9-én a főparancsnokság Nagykovácsiba tette át harcálláspontját, a községet pár ezer nemzetőrrel védelemre rendezte be, és továbbra is igyekezett a miniszterelnökkel kapcsolatba lépni. Ebben a helyzetben, november 11-én hajnalban indított támadást az állások ellen a szovjet hadsereg(Sic!), vadászbombázó repülőkkel, harckocsival, tüzérséggel és lövészcsapatokkal. Kezdetét vette a hagyományos fegyverekkel vívott reguláris küzdelem(Sic!), a "nagykovácsi csata". A támadás meghiúsult, de ez volt a forradalom utolsó, hagyományos eszközökkel vívott (? Sic!), nagyobb összecsapása. Ez után, a Nemzetőrség Főparancsnoksága a közvetlen alárendeltségében lévő párezer (Sic!) nemzetőrrel a Bakony hegységben folytatta a fegyveres harcot, kisebb védekező összecsapások formájában".
A hónap végén, Pápa városától délre, a főparancsnok kihírdette a törzs és a még felügyelete alatt álló nemzetőr egységek feloszlatását. Minden harcosnak a lelkiismeretére bízta saját elhatározását. A főparancsnokság ettől kezdve már csak mint fegyveres nemzetőrök laza együttese (Sic!) menetelt nyugat felé". (Sic!)
Ritka primitív írás egy katonatiszt részéről, amely hemzseg a hibák sokaságától és a szakmai kifejezések helytelen alkalmazásától!
6/ Szeredás Jenő, az '56-os Nemzeti Bizottmány elnökségi tagja, 1991. január 31-én Király Bélával kapcsolatosan ezt nyilatkozta a MAI NAP hasábjain: " Király Béla a harcok kellős közepén menekült el az országból '56-ban. A saját szememmel láttam a határon, a kocsiján nemzeti színű zászló lobogott".
Szeredás Jenő ugyanis ,- november 3-án (tehát a második szovjet agresszió beindulása előtt) Bécsbe indult egy kisebb csoporttal, de Pápa és Veszprém irányából már megkezdték a szovjetek a határzár kialakítást, így "belebotlottak" a szovjet harckocsikba és felvették velük a harcérintkezést, két harckocsi kilövését követően lépték át az osztrák határt. November negyedike után már nem tudtak visszatérni, de a határ közelében segítették a menekülök átjutását. Így fedezte fel Király Béla gépkocsiját is.
7/ Nagy Imre nem kérte fel Királyt 30 ezer fős katonaság és 26 ezer fős forradalmár vezetésére, hanem a Minisztertanács nevezte ki Budapest katonai vezetőjévé 1956. október 31-én. Ezt hírt a Kossuth és Petőfi rádiók sugározták november elsején, valamint a napilapokban is megjelentették.
A 7. sz. mellékletben lévő dátum azt is igazolja, hogy Királyt nem a forradalmárok szabadították ki 1956. október 28-án a rabkórházból, hanem már több mint két hete szabadlábon volt, így a "nem létező kiszabadítók" nem kérhették fel vezetőjüknek Király Bélát.
8/ Király Bélának egyetlenegy harckocsi sem állt a rendelkezésére, amikor a Szabadság hegyre dezertált, a nemzetőrök csak szerény mennyiségű gépjárművekkel rendelkeztek.
9/ Király Béla és "csapata" elvonulása során nem lőtte szét a Budapest megerősítésére érkező szovjet alakulatot, mert Budapest felé déli és délkeleti irányból érkeztek szovjet csapatok, a Szabadság hegy irányából ilyen mozgás nem volt, de az egykori leírások szerint sem volt tűzérségi (harckocsizó) akció szovjet alakulatokkal szemben, kivéve Mecséri János ezredesnek, az Esztergomi 7. gépesített hadosztály egyik csoportját, amely Pesterzsébetnél. a Juta-dombnál végrehajtott - szovjetek elleni - tüzérségi tűzcsapását, de az vitathatatlan, hogy a Juta-domb nem a Szabadság hegy irányában található.
Érdemes felfigyelni arra, hogy Király Béla 1956 decemberében még nem említette a nagykovácsi-csata atomfelhőjét, a szovjetek megfutamodását, csupán az éjszakai elvonulásukra utalt, és ez azért hitelesebb a később előadott változatainál, mert '56 decemberében az emlékei még nem mosódhattak el annyira, mint 1990-2004 között.
Az 1990-es évek elején ugyanis kiokoskodott egy győztes nagykovácsi csatát, sőt a ott diszlokált 85 mm-es, csöves légvédelmi tüzér löveget hol ezrednek, hol pedig osztálynak nevezte, és a Bíróságnak is beadott egy vázlatot, amely - viszont - az én állításomat igazolja, miszerint Nagykovácsinál egy légvédelmi tüzér üteg (!) diszlokált.
Király keverte a löveget, az ágyút, az üteget, az osztályt és az ezredet, valamint a főparancsnokságot a parancsnoksággal, és atomrobbanási jelenségként említett meg egy láda légvédelmi lőszer felrobbanását követő detonáció látványát.
10/ Király azt állította és azt nyilatkozta, hogy ő volt a Honvéd Akadémia (a mai Nemzetvédelmi Egyetem) alapító parancsnoka, holott Sólyom László altábornagy volt az alapító parancsnok, akit Király „fasiszta csirkefogónak” nevezett, a Szovjetunió ellenségének titulált, és tevékenyen részt vett a tábornoki per hangulatának előkészítésében, ezért Farkas Mihály kineveztette vezérőrnaggyá, majd megkapta a Sólyom perben kivégzett Beleznay tábornok lakását és lakberendezési tárgyait, illetve ott maradt ingóságát. (8. sz. melléklet: Király nyilatkozata Farkas Mihály honvédelmi miniszterrel lefolytatott eszmecseréjéről.)
11/ Király Béla bejárta a fél világot, és szorgalmasan gyűjtögette az elismerések számtalan formáját. Diszpolgárságok, kitüntetések, oklevelek és tanácsadói, valamint elnöki funkciók tömegét kapta meg kreált hazugságaival, határozott fellépésével és vétlen kollégáinak lejáratásával.
Mindezek alapján kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy marasztalja el erkölcsi és anyagi értelemben Király Bélát, figyelmeztesse, hogy hazugság csomagokkal nem lehet tisztára mosni azt a sötét múltját, ami neki dicsőséget, elismerést és anyagi hasznot eredményezett,- százaknak vagy ezreknek pedig szenvedést és halált hozott.
Tisztelettel: (Prof. Dr. Bokor Imre.)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
