Von: njsz
Gesendet: vasárnap, 2009. október 11. 16:55
An: Kutasi József
Betreff: A NEMZETI JOGVÉDŐ ALAPÍTVÁNY és a NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLAT közleménye
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálata közleménye Szerbia európai uniós csatlakozásával kapcsolatban
Sajnálatos történelmi tény, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe az igazságtalan és a magyarság önrendelkezésének jogát figyelmen kívül hagyó párizsi békerendszer következtében. A Kárpát-medencében élő, saját kultúrával, nyelvvel, történelemmel és gazdag hagyományokkal rendelkező magyar nemzet tagjai a jelenlegi Magyar Köztársaság határain kívül még hét különböző állam területén élnek ősi szállásterületeiken. A jaltai békerendszer 1989-90-ben megkezdődött szétesését követően az európai nemzetek igazságtalan, etnikai határokat figyelembe nem vevő határokkal érintett tagjai, illetve számos európai népközösség lehetőséget kapott önrendelkezési jogának gyakorlására. A jelenleg is közel 4 millió, a Kárpát-medencében, elszakított sorban élő magyar számára azonban semmilyen változást nem hozott ez a fordulat. Az Európai Unió sorra veszi fel tagjai közé azon államokat, amelyek a (nemzeti kisebbségként kezelt magyar nép) nemzeti közösségek, így a magyarság számára nem biztosítják önrendelkezés jogát, ennek keretében különösen a területi autonómiát. Erre került sor 2005-ben is Románia európai uniós tagságának feltétel nélküli magyar támogatása miatt, azóta sem biztosítják az Erdélyben élő magyaroknak és székelynek a területi autonómiát, annak ellenére, hogy azt szakadatlanul követelik.
Most Szerbia kopogtat az Európai Unió ajtaján. Történelmi lehetőség nyílik arra, hogy a magyar állam, mint az Európai Unió teljes jogú tagja, amelynek szavazata nélkül Szerbia nem vehető fel az Európai Unió tagjainak sorába, a magyar nemzeti közösség tagjai számára a legmagasabb fokú, nemzetközi szerződésben rögzített önrendelkezési jogi formák (ezek között is különösen a területi autonómia) és megfelelő intézményrendszer létrehozását kösse ki feltételül Szerbia csatlakozásához.
Egyértelművé kell tehát tenni Szerbia elnökének látogatásakor, hogy ezen feltétel nélkül Szerbia csatlakozását nem fogja Magyarország támogatni.
Szerbiauniós csatlakozásának egyik előfeltétele legyen az, hogy Belgrád (a szerb parlament és a szerb kormány) hivatalosan ismerje el a titóista partizánok által 1944-45-ben a magyarországi Délvidéken elkövetett népírtást, 50.000-70.000 ártatlan magyar ember legyilkolását. A beismerést követően a szerb parlament hozzon törvény a hozzátartozók kárpótlásáról és a bűnösök felelősségre vonásáról.
Egyúttal meg kell követelni azt, hogy az aránytalanul súlyos és méltánytalan eljárásban született ítélet alapján már öt éve börtönben sínylődő, összesen 61 évre ítélt öt temerini magyar fiatal számára adjanak kegyelmet, vessenek véget szenvedésüknek.
Korábban már több alkalommal történelmi hibát követett el a magyar államvezetés azzal, hogy elmulasztotta az elszakított magyar (nép) nemzetrészek megfelelő önrendelkezési jogának feltételként való meghatározását. A Szlovákia NATO tagsága, Románia európai uniós felvétele kapcsán elkövetett ezen hibát most megismételni nem szabad, ez kifejezetten bűn lenne. Éppen ezért a Magyar Állam képviselőinek történelmi kötelezettsége és felelőssége az, hogy a legjobb európai példáknak megfelelő önrendelkezés jogát, de ennek keretében legalább a dél-tiroli típusú és az Aland-szigetek (Finnországban élő svédek) modellje szerinti legmagasabb fokú autonómia feltételrendszerének nemzetközi egyezményekben vállalt biztosítását megkövetelje Szerbiától, mint nélkülözhetetlen csatlakozási feltételt.
A szerb parlament hozzon törvényt és végrehajtási törvényt a rehabilitált személyeknek a kártérítésre és az elkobzott vagyonok visszaadására való jogára.
A szerb parlament az egyházi vagyonok visszaszármaztatása folyamatában egyenlő bánásmódban részesítsen minden történelmi egyházat.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy a csatlakozást követően már nem marad igazán hatékony eszköz arra, hogy a régóta jogfosztottságban élő délvidéki magyarok számára az emberhez méltó, magyar nemzeti közösségként való létezés feltételét intézményesen szavatolják oly módon, hogy magyarságukat megkülönböztetéstől és hátrányos jogkövetkezménytől mentesen élhessék meg, politikai-közigazgatási, művelődési és gazdasági önrendelkezésük legyen, korlátozásmentesen tarthassanak kapcsolatot Magyarországgal, a magyar nemzet más közösségeivel és tagjaival és egyúttal szüntessék meg a magyarok lakta területek etnikai arányainak betelepítéssel történő erőszakos megváltoztatását, a bekövetkezett megváltozott etnikai aránytalanságokat az 1990-et megelőző állapot figyelembevételével szüntessék meg.
Budapest, 2009. október 9.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
