| Megihletett sokszor a tél varázsa, És megégetett már a nyár parázsa, írásra késztetett a természet megújulása, És ősszel a levelek porba hullása. A tél mindig pihentetésre késztet, Hogy mire az alvó természet felébred, Mikor feledésbe múlik az enyészet, Megint új tennivalók elé nézzek. Tavasszal, mikor erdő, mező zöld, És magokra vár frissen szántott föld, Friss leveleket hajt minden örökzöld, Szívem is akkor tavaszi ruhát ölt. A magokkal együtt reményt is vetek, Későn fekszem és korán kelek, Hisz ilyenkor mindig aranyat lelek, Mert körülölelnek a zöld levelek. Élettel teli langyos nyári szél Hajammal játszik, fülembe zenél, Nincs is talán jobb érzés ennél, meg egy szép nyári szerelemnél! A nyár heve lassan alábbhagy, S eljön gyűjtése a magvaknak, Ősz szele falevelet kavargat, majd átadja helyét a téli fagyoknak. Torma Zsuzsanna 2008. augusztus 26. | |