Tárgy: Fájdalomtól megtört szivvel!
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
Koszonettel veszem a hireket fiamat Davidot nemreg vesztettem el, igaz magyar ember volt magyar zaszlot tettunk a koporsojara, igaz magyar ember volt aki naz emigracioban szuletett
Fajdalomtol megtort szivvel
Magdi
DAVID
Mint egy fenyes csillag ragyogtal koztunk,
Szebbe, gazdagabba tetted gondterhelt eletunk.
Neman szenvedtel...
De masoknak sietve, oszinte szivvel segitettel.
Gyonyoru, lagy mosolyoddal engem is tobbszor megnyugtattal,
Jo humoroddal oly sokszor felviditottal!
Aki igazan ismert Teged, mind szeretett;
Szineszi tehetsegeddel meghoditottad kozonsegedet.
Segitseged mindig szivesen nyujtottad barkinek,
Barsonyos, mely hangod meg mindig itt cseng a fulemben.
Szerettuk amikor enekeltel es szep hangoddal atoleltel bennunket
Szeretted a zenet, a mulatast, a tancot.
Sok szep emlekeket hagytal.
Becsuletes, igaz Magyar voltal,
Aki Magyar honban erezte legjobban magat...
Draga David, ugy szerettuk szemeid csillogasat, mosolyod josagat!
A szivunk most verzik hianyodban,
Azonban tudjuk, erezzuk, hogy Te mar a feny utjan vagy.
Bucsuzunk Toled, draga Davidunk,
De csak egy rovid idore..
Mert ismet egyutt leszunk majd a Csillagosvenyen, mindorokre!
